Nincs bizonyíték arra, hogy Kelet-Európában rosszabb minőségűek lennének az azonos néven forgalmazott élelmiszerek – erre jutott egyéves vizsgálata után az Európai Bizottság kutatóközpontja, a JRC. A hétfőn publikált jelentés tartalmi részéről reggel már írtunk, abban a cikkünkben olvasható, hogy a 19 országban – közte Magyarországon – vizsgált összesen 1400 termék mindössze 9 százalékánál tapasztalták azt, hogy azonos név és csomagolás alatt eltérő lenne a termékek összetétele.

A bizottság később közzétette magát a vizsgálati anyagot is: egy 468 oldalas összesítésről van szó, amely gyakorlatilag csak abban hasonlít a 2017-ben, akkori nevén Földművelésügyi Minisztérium által megrendelt összehasonlításokhoz, hogy mindkettőben láthatunk képeket feldolgozott élelmiszerekről.

Tény, a Nébih albumai jobban festenek, és kevesebb bennük a szám, inkább érzékszervi eltérésekre koncentráltak a szerzők, illetve abban szerepelnek árak. (Ennek azért is jelentősége volt, mivel előfordult, hogy két valójában csak hasonló terméket vetettek össze, és a jobb minőségű ára majdnem a duplája volt a rosszabbénak.)

A JRC ehhez képest jóval szárazabb anyagot adott ki a kezéből, ami persze már abból is adódik, hogy akkurátusan összevetették a termékek pontos összetételét a kalóriatartalomtól odáig, hogy milyen névvel illetik az egyes adalékanyagokat. A kutatóintézet ugyanakkor kikérte a gyártók véleményét is – az egy éve meghirdetett vizsgálat fontos eleme volt, hogy a feldolgozók beszámolhattak a gyártás/csomagolás sajátosságairól, például arról, hogy az egyes országokban a címkéken mely adatokat kell feltüntetni és miket nem. (Előfordulhat például, hogy egy adalékanyag ugyanúgy bekerült a termékbe, nem csak ott, ahol azt kötelező feltüntetni a csomagoláson.)

De például így fény derülhet arra is, miért magasabb a Coca-Cola cukortartalma Magyarországon. A cég az elemzésben arról ír, országonként, az elérhetőség szempontját szem előtt tartva döntenek arról, hogy répacukorral, nádcukorral vagy kukoricából készülő glükózsziruppal, netán ezek keverékével ízesítik a terméket. A glükózszirupból valamivel több kell, hogy ugyanazt az ízt érjék el, ezért a termékek cukortartalma nem 10,6, hanem 11,2 százalék.

Vagy innen lehet tudni, hogy a Danone Activia termékei közötti eltérésnek mi a magyarázata: részben a tejek közötti eltérések, részben az eltérő előállítás (a termék 7 helyen készül Európa-szerte). Így lehet például, hogy a Magyarországon kapható epres Activia energiatartalma a legalacsonyabb, és cukortartalma is kisebb, zsírtartalma viszont közepes, és 8,3 százaléknyi epret tartalmaz, amíg a német vagy a szlovén esetében ez az arány 9 százalékos.

Érdekesség, hogy az a termék, amely az egész kettős élelmiszerminőség-háborút szimbolizálta, a Nutella esetében gyakorlatilag semmilyen különbséget nem tudtak kimutatni. Az egyetlen apró kivétel Magyarország, ahol a máshol feltüntetett vanillin helyett csak annyit írtak a csomagolásra, hogy aroma.

Ehhez képest a Nébih két éve még azt állapította meg az olasz és a magyar mogyorókrém összehasonlításakor, hogy előbbi világosabb és lágyabb, utóbbi sötétebb színű.

Ha kíváncsi az EU vizsgálatának eredményére, ebben a dokumentumban érdemes elmerülnie. Ha pedig ezt vetné össze a Nébih első kiadványával, azt ebben a cikkünkben találhatja meg.