A klímakatasztrófa elkerüléséhez a nukleáris energia nem opció – vonta le a végkövetkeztetést Mycle Schneider, a nukleáris ipar helyzetét és kilátásait elemző friss jelentés (World Nuclear Industry Status Report, WNISR) koordinátora és szerzője. Az évente megjelenő jelentésben ezúttal külön fejezetet szenteltek a klímaváltozás és a nukleáris energia kapcsolatának, a jelentés nemzetközi bemutatóját a Közép-európai Egyetemen (CEU) tartották.

A klímakatasztrófa elkerülésére, a globális átlaghőmérséklet emelkedésének 1,5 fokon tartására még van idő, a jelenlegi károsanyag-kibocsátási szintek mellett körülbelül 9-18 év – vezette fel a jelentést Ürge-Vorsatz Diána, a CEU professzora. Van számos olyan forgatókönyv, amely képes tartani a 1,5 fokos célt, és nagy mértékben támaszkodik az atomenergiára. Kérdés azonban, hogy az atomipar képes-e rendelkezésre bocsátani azokat a termelőkapacitásokat, amik a forgatókönyvek teljesítéséhez szükségesek.

Ez a jelentés talán a legrelevánsabb kiadvány erre az abszolút életbe vágó kérdésre.

A kibocsátáscsökkentés sürgős feladat, minél gyorsabban, minél jobban csökkenteni kell, és minél olcsóbban, minthogy minden egyes dollárt, rubelt vagy forintot csak egyszer lehet elkölteni – tette hozzá Schneider. E szempontok mentén a nukleáris energia nem versenyképes a megújuló energiaforrásokkal.

Az atomenergia drága és lassú

A megújulók költsége alaposan lecsökkent, 2009 és 2018 között a napenergia-beruházások becsült költsége 88 százalékkal, a szélberuházásoké 69 százalékkal ment le, miközben az új nukleáris beruházások ára legjobb esetben stagnál, de inkább nő. Több elemzés szerint a megújuló-beruházások ma már olcsóbbak, mint a nukleárisok. Akadnak olyan, nukleáris erőművel rendelkező országok, amelyekben a megújulók a már működő erőművekkel is versenyképesek (állami támogatások nélkül). Vagyis ha a cél a károsanyag-kibocsátás csökkentése, érdemesebb a megújulókat választani, mivel adott pénzből több megújuló-beruházás jön ki.

Ezzel párhuzamosan egyébként legalábbis az USA-ban a szél- és naperőművekben termelt áram ára (támogatások nélkül és tárolással együtt) a piaci adatok szerint már az atomerőművi áram ára alá csökkent.

A nukleáris beruházások ráadásul időigényesek. A 2009 óta szolgálatba állított erőművek esetében az építési idő átlagosan tíz év volt. Építés alatt a konkrét építkezést kell érteni, ami az alapozással kezdődik, a projektek a hosszas előkészítés miatt ennél jóval több időt vesznek igénybe. Ahogy azt jól példázza a Paks 2, amely megépítéséről 2014-ben írta alá a szerződést Magyarország Oroszországgal, de 2019 őszén még egy kapavágás sem történt, és jó ideig nem is fog, elsősorban azért, mert a hírek szerint az orosz fél azzal küszködik, hogy az erőmű műszaki paraméterei megfeleljenek az uniós előírásoknak.

A csúszás amúgy jellemző, nemhogy az előkészítési fázisban, de még az építés közben is. A 2018-2019-ben beindított új erőművi blokkoknál szinte kivétel nélkül volt csúszás, az öt évre tervezett építkezéseket 8-10 év alatt sikerült befejezni. Meglepően magas a félbehagyott beruházások (mármint menet közben félbehagyott építkezések) száma: 1970 óta már összesen 94 reaktorral fordult elő ilyesmi. Legutóbb 2017-ben, az USA-ban, Dél-Karolinában, a projektre 10 millió dollárt dobtak ki.

A nukleáris beruházások lassúsága a költségektől függetlenül is szempont. Ha egy ország le akar váltani mondjuk egy szénerőművet, akkor több mint tíz év, amíg felépít helyette egy nukleárisat. Eközben a szénerőmű termel tovább (nem csak áramot, hanem szén-dioxidot is), a nukleáris beruházásban lekötött pénzből pedig értelemszerűen nem lehet megújuló beruházásokat finanszírozni.

A reaktorflotta előregedett

A nukleáris szektor jelenleg nem áll jól, és nem csak a megújulókhoz képest. 2019 közepén a világon összesen 417 reaktor üzemelt, átlagéletkoruk a nukleáris ipar történetében most először meghaladja a 30 évet. 80 darab már 40 éves is elmúlt, 192 pedig normál élettartama végéhez közelít, a 31-40 közti korcsoportba tartozik.

Jelenleg 46 reaktor áll építés alatt, ami messze elmarad a szektor csúcspontjától a 70-es években. Akkor volt olyan év, amikor 234 reaktor állt építés alatt. Schneider szerint az atomerűművek megújulási sebessége egyértelműen túl lassú még ahhoz is, hogy garantálja a technológia fennmaradását. Az elmúlt években enyhén nőtt a szolgálatba állított új reaktorok száma, de így sem haladta meg az évi tízet. Ráadásul az új reaktorok nagy része Kínában kezdett termelni, amely nem csak a megújulókra, de az atomenergiára is sokat költ. Ugyanakkor Kínában legutóbb 2016 decemberében kezdtek új reaktort építeni.

A reaktorok száma 1990-től 2010-ig gyakorlatilag stagnált, illetve enyhén nőtt, a csúcspont 2002-ben volt, amikor 438 reaktor üzemelt világszerte. 2010 után a számuk visszaesett (a fukusimai katasztrófa 2011-ben volt), pár éve újra nő, de a 2002-es szint még mindig nincs meg. A reaktorok összesített kapacitása viszont még sose volt akkora (370 gigawatt) mint most – ehhez ugyanis nem csak az új építésű reaktorok, hanem a meglévő erőművek hatékonyságának növelése is hozzájárult.

Ami a tényleges termelést illeti, az atomerőművek összesen 2563 terawattóra áramot termeltek 2018-ban. Többet, mint a szél- és naperőművek összesen. Kapacitásban viszont már mind a szél- mind a naperőművek megelőzték a nukleáris erőműveket. A megújulók mind kapacitásban, mind tényleges termelésben meredeken nőnek, a tendenciákat és a bejelentett beruházásokat elnézve csak idő kérdése, mire termelésben is utolérik a nukleáris szektort. Az arányokat érzékeltetendő: 2010-ről 2018-ra a szélerőművek termelése 342 terawattóráról 1270-re nőtt, a naperőműveké 34-ről 585-re.