Nemcsak Budapesten, hanem Brüsszelben is komoly jogalkotási munka folyik az LMBTIQ személyek jogai kapcsán. De míg az EU kiterjesztené, Magyarország korlátozná ezeket a jogokat, így a két szabályozás szembemehet egymással. Az Európai Bizottság beterjesztette az LMBTIQ személyek esélyegyenlőségére vonatkozó, első ilyen jellegű uniós stratégiát. Vera Jourova, értékekért és átláthatóságért felelős biztos azt mondta, hogy

„Mindenki számára lehetővé kell tenni, hogy – félelem vagy üldöztetés nélkül – vállalhassa önmagát. Ebben áll Európa lényege, és ez az, amiért síkra szállunk.”

Ennek a stratégiának négy fő eleme van:

• a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem;

• a biztonság garantálása;

• befogadó társadalmak kialakítása;

• az LMBTIQ személyek esélyegyenlőségére irányuló törekvés előmozdítása világszerte.

Mindezek indokaként az Európai Bizottság hangsúlyozta, hogy az LMBTIQ személyek 43 százaléka továbbra is úgy érzi, hogy hátrányos megkülönböztetéssel szembesül. A Covid19-válság csak súlyosbította a helyzetet. Helena Dalli, esélyegyenlőségért felelős biztos szerint

“az Európai Unióban mindenkinek azt kell éreznie, hogy szabad és biztonságban van, és nem kell tartania szexuális irányultságon, nemi identitáson, nemi önkifejezésen vagy nemi jellemzőkön alapuló hátrányos megkülönböztetéstől vagy erőszaktól.”

A stratégiának egy kifejezetten érdekes része a szivárványcsaládok jogainak védelme. Jelenleg ugyanis ez eltérően van szabályozva az egyes államokban. Az Európai Bizottság ezért egy jogalkotási kezdeményezést is elő fog terjeszteni, a szülői státusz kölcsönös elismeréséről. Felmérik azt is, hogy milyen intézkedésekkel lehet támogatni az azonos neműek élettársi kapcsolatának tagállamok közötti elismerését.

Vera Jourova leszögezte, hogy az LMBTIQ kérdés identitásbeli és nem ideológia kérdése, minden európai polgárnak joga van a teljes élethez egész Európában. Felmerült a magyar alkotmánymódosítási és más jogalkotási javaslat is, amelynek értelmében az örökbefogadásból gyakorlatilag kizárnák az azonos nemű párokat, egészen pontosan a családügyi miniszter adhatna rá kivételes esetekben engedélyt.

Jourova a magyar helyzettel kapcsolatban elöljáróban megjegyezte, hogy az alkotmánymódosításhoz időre és alapos társadalmi párbeszédre van szükség, nem csak politikai egyeztetésre. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a családi jog szabályozása tagállami hatáskör. Viszont minden esetben tiszteletben kell tartani a nemzetközi kötelezettséget és az európai jogot is, különös tekintettel az egyenlőségre és az emberi jogokra. Helena Dalli pedig annyit tett hozzá, hogy a jelenleg is napirenden lévő jogállamisági mechanizmus éppen azt teszi majd lehetővé, hogy ne jussanak uniós források olyan helyekre, ahol nem tartják tiszteletben az uniós jogot.