Vámháború: Hol tartunk most? Mire kell készülniük a vállalatoknak?
Az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió között július 27-én megállapodás született egy átfogó vámegyezményről.
Hét uniós tagállamban nőtt az élelmiszerek és az alkoholmentes italok súlya a háztartások összkiadásán belül 2009 és 2019 között – írja közleményében az Eurostat. Magyarország dobogós helyezést ért el, 0,5 százalékponttal nőtt az élelmiszerkiadások szelete a háztartások kiadási tortájában. Csehországban ez a szelet 1,3 százalékponttal hízott, Szlovákiában pedig 1,1-gyel.
A magyar háztartások uniós összehasonlításban sokat költenek élelmiszerekre – mármint a kiadásaik nagy részét, 17,3 százalékát az élelmiszerek viszik el. Az uniós átlag csak 13 százalék, az élen álló Írországban pedig mindössze a lakosság kiadásainak 8,6 százaléka ment erre a célra.
Az élelmiszerkiadások súlyát elsősorban nem az befolyásolja, hogy az adott országban milyen sok élelmiszert fogyasztanak, és még csak nem is az, hogy mennyire drága ott az étel (bár természetesen ezek a tényezők is fontosak).
Mivel élelmiszerekre mindenhol muszáj költeni, minél szegényebb egy ország (illetve a háztartásai), a kiadások annál nagyobb részét viszi el az étel.
És megfordítva, minél gazdagabb egy ország (a háztartásai), annál kisebb részt visznek el az alapvető létszükségletek, mint az étel és a lakhatás, és annál nagyobb szelet jut a luxusnak tekinthető dolgokra, például szórakozásra, kultúrára. Ennek megfelelően a magyar háztartások kiadási szerkezete a szegényebb tagállamokéra jellemző, nem lóg ki a régiós versenytársak (Szlovákia, Csehország, Lengyelország) sorából. Románia és Bulgária mint (még) szegényebb országok megint más lapra tartoznak.
A magyar háztartások kiadási szerkezete alig változott az elmúlt években. Az élelmiszerek súlya valamelyest nőtt, illetve kiemelhető a lakásfenntartással kapcsolatos kiadások súlyának csökkenése. Utóbbit magyarázza, hogy ide tartozik a háztartási energia ára, márpedig az a rezsicsökkentések óta alig változott.
Az, hogy az arányok nem változtak sokat nem jelenti, hogy a magyar háztartások forintban számolt kiadásai ne nőttek volna – persze nem meglepő módon, az elmúlt években jelentősen nőtt az átlagkereset, továbbá az árak is emelkedtek.
Az átlag magyar élelmiszerre például 421 ezer forintot költött el 2019-ben, míg 2010-ben még csak 244 ezer forintot.
- ez egy főre eső összeg, beleértve a csecsemőtől a nyugdíjasig minden magyart. Lakásfenntartásra már fejenként 479 ezer forint ment el, közlekedésre 309 ezer forint. Prostitúcióra és egyéb, máshova nem sorolható szolgáltatásokra fejenként 30 ezer forint – ezen belül prostitúcióra 20 ezer forint (a háztartások saját bevallása alapján).
Az uniós különbségekre visszatérve, az élelmiszerek ugyan a magyar (és a régiós) háztartások kiadásainak nagy szeletét teszik ki,
összegszerűen mégis csak Bulgáriában jutott alacsonyabb élelmiszerekkel kapcsolatos kiadás egy főre, mint a magyar 1290 euró.
Hátulról a következő országok: Lengyelország, Csehország, Szlovákia. Közben Luxembourgban fejenként közel 3000 eurót költöttek élelmiszerekre. Az összehasonlítás persze némileg fals, a tagállamokban jelentősen különbözik az árszínvonal, a bérszínvonal, illetve a nem eurót használó országok esetében a devizaárfolyamok is torzítják a képet. Azonban a helyzet a mindezeket a különbségeket kiküszöbölő vásárlóerő-paritáson nézve sem rózsás.
Magyarországon a háztartások egy főre jutó fogyasztása 2019-ben az uniós átlag 67 százalékát érte el, szemben a megelőző évi 66 százalékkal. A javulást a folyó áron számolt egy főre jutó tényleges fogyasztás 8,7 százalékos növekedése, a népességfogyás, valamint (nemzetközi összehasonlításban) a forint vásárlőerő-csökkenésének együttes hatása eredményezte – számolt be december közepén a magyar statisztikai hivatal, a KSH.
KSH
„Az uniós tagállamok rangsorában a magyarországi háztartások egy főre jutó fogyasztása a 25. legnagyobb volt” – fogalmazta meg sajátosan a KSH azt a tényt, hogy
mindössze két ország háztartási fogyasztása volt alacsonyabb a magyarnál
(vásárlóerő-paritáson, vagyis összevethető mértéken nézve). A háztartások életszínvonala nyilván nem független a fogyasztásuktól, vagyis ha úgy tetszik, csak két uniós országban élnek rosszabbul a háztartások: Bulgáriában és Szlovákiában.
