A címben feltett kérdésre az egyszerű válasz a gáz esetében: sehogyan. Az igazán nehéz tél ellátásbiztonsági szempontból ugyanis nem az idei, hanem a 2023/2024-es lehet. Az Európába irányuló orosz földgázexport fokozatosan épült le 2022 során – egész pontosan az orosz fél építette le, ezt fontos hangsúlyozni, a földgázra még mindig nem vonatkozik semmiféle szankció, a kereskedelem leépítése egyoldalú orosz döntés volt, és sok esetben élő szerződések felrúgásával járt.

Mindenesetre a 2022-es európai betárolási időszakban (amikor tavasszal és nyáron feltöltik a télen leapadt gáztározókat) az orosz importnak még jelentős szerepe volt. 2023-ban ez már nem lesz így. Az elmúlt években az uniós országok évi mintegy 150 milliárd köbméter gázt importáltak Oroszországból, ezt a mennyiséget lehetetlen ilyen gyorsan más forrásokból helyettesíteni.

Gáz van: nem lesz gáz

A Nemzetközi Energiaügynökség külön jelentésben foglalkozik azzal, hogy kerülhető el a gázhiány 2023 telén. A jelentés szerint a legrosszabb forgatókönyv megvalósulása esetén (az orosz import teljesen lenullázódik, és a kínai kereslet visszapattan a 2021-es szintre forrásokat elvonva Európától) körülbelül 27 milliárd köbméter gáz hiányozhat Európában.

Veres Viktor

A megoldást az új importforrások bevonása, új importkapacitások kiépítése mellett a fogyasztáscsökkentés jelenti. Mind rövid, mind hosszú távon. Az IEA World Energy Outlook jelentésének idei kiadványa azzal számol, hogy ha nem is azonnal, de legkésőbb 2030-ra az unió oroszgáz-importja nullára csökken. A kieső 150 milliárd köbméter fele fedezhető a kereslet csökkentésével: az épületek energiahatékonyságának javításával, illetve a megújulós áramtermelési módok részesedésének növelésével. Utóbbi amúgy is kitűzött cél. A kínálati oldalon viszont még így is pótolni kell mintegy 70 milliárd köbméter orosz gázt. Ennek fedezete részben az egyéb irányú csővezetékes import növelése lehet, nagyobb részben cseppfolyósított földgáz (LNG) beszerzése a Közel-Keletről, Afrikából és Észak-Amerikából. Továbbá a hidrogén- és bioenergia- (elsősorban biometán) termelés és -import felfuttatása.

Matematikailag az orosz gáz pótolható, de nem lesz egyszerű vagy olcsó menet. A fogyasztáscsökkentés már folyamatban van, nem függetlenül attól, hogy a gáz ára a többszörösére emelkedett, ami a vállalkozásokat és a háztartásokat is spórolásra készteti. A zöld átállás szintén folyamatban van – a kezdeményezés már a háború előtt elindult annak jegyében, hogy az EU el akarja érni a nettó nulla üvegházhatású gázkibocsátást (Fit for 55), a háború után pedig új program indult (RePowerEU). A programoknak köszönhetően forrás elvileg lesz a zöld átállásra/Oroszországtól való függetlenedésre: a beruházási igény 2030-ig évi szűk 400 milliárd euró.

Lesz-e elég LNG, és mennyibe fog kerülni?

A következő időszakban az EU elsősorban az LNG-importra kíván támaszkodni az orosz gáz kiváltásában – más opció nincs is. A bejelentett beruházások alapján a következő években évi 120 milliárd köbméter új LNG-importkapacitás épül (visszagázosító terminálok), a 2022–2027 közti időszakban az átlagos LNG-import évi 140 milliárd köbméter lehet.

A kérdés, hogy lesz-e elég LNG (amiért az EU elsősorban ázsiai vevőkkel versenyez), illetve hogy milyen áron. A helyzetet nehezíti, hogy a zöld átállás menetében az unió átmeneti energiaforrásként tekint a gázra, így vélhetően az uniós importőrök kevéssé akarnak több évtizedes importszerződéseket kötni. Elvileg az EU LNG-igénye fedezhető az azonnali, spot-piacon elérhető, hosszú távú szerződések által le nem kötött mennyiségekből (a jelenlegi éves LNG-kereskedelem világszinten 250 milliárd köbméter, ennek fele „szabad préda”). A spot-piaci versengés azonban magasabb árakat hoz.

Építési munkálatok folynak a cseppfolyósított földgáz (LNG) jövőbeli importtermináljánál Alsó-Szászországban.

AFP / Sina Schuldt

Az új LNG-exportkapacitások bekerülési ideje 20 év, tehát egy beruházásba csak akkor érdemes belevágni, ha legalább 20 évig lesz kereslet az adott projekt exportjára. A bekerülési idő persze rövidíthető, ha a vevő elkötelezi magát, hogy magasabb áron veszi meg az árut. Így vagy úgy, az LNG-import nem lesz olcsó mulatság.

Az áram is drága marad

2023-ban és a következő években az európai gázimport (LNG-import) költsége magas lesz, mindenképpen jóval magasabb, mint az orosz importé volt. Öröm az ürömben, hogy olyan áringadozásokra, mint amilyeneket 2022-ben lehetett látni, jó eséllyel már nem kell számítani.

Egyrészt mert az EU-ban megegyezés született a szélsőséges tőzsdei áringadozásokat kiküszöbölő mechanizmusról – ezt emlegette a hazai kormánypárt nemkívánatos uniós gázársapkaként.

Másrészt éppen azért, mert Oroszország leépítette európai földgázexportját, sőt az Északi Áramlatot ért „baleset” után a gázkereskedelem lehetősége fizikailag szűkült. Moszkva ezzel pedig elvesztette zsarolási potenciálját, így a tőzsdei árak rángatásának képességét. Ezen túl az orosz import kiesése mára már nem újdonság vagy kérdés, az orosz forrás lényegében teljes kiesése beárazódott.

A drága gáz az áram szabadpiaci árát is befolyásolja, mivel az áramtermelés jelentős részben gázüzemű erőművekben történik, azoknak különösen nagy szerepük van a hálózati kiegyenlítésben, így ármeghatározó szerepük nagy. Így az áram ára 2023-ban – és később – is magas marad.

Reviczky Zsolt

A magyar kormány által az Országgyűlést megkerülve, rendeleti úton újratervezett 2023-as központi költségvetésben 2,6 ezer milliárd forint került a „rezsivédelmi” alapba, ami tulajdonképpen az állam energiakiadásainak finanszírozására szolgál. Egyrészt a piacinál alacsonyabb lakossági árak okozta veszteség kompenzálására, másrészt az állami intézmények és szervezetek energiaszámláinak fedezésére. A lakossági fogyasztást érintő kedvezményes tarifák átlagos fogyasztási szintig történő fenntartására előirányzott összeg a korábbi 600 milliárd forintról 1458,2 milliárd forintra nőtt. Az állami intézmények, állami vállalatok, önkormányzatok kompenzációja 855 milliárd forintra emelkedett.

Hiányozni fog az orosz dízel

Végül, de nem utolsó sorban kérdés, hogyan fogja az EU pótolni az Oroszországból importált kőolajat és kőolaj-termékeket. Az orosz olaj behozatalát december eleje óta embargó tiltja, legalábbis, ami a tankerhajókon folytatott kereskedelmet illeti. A csővezetékes szállítások nem állnak embargó alatt, így Magyarország továbbra is hozhat be orosz olajat.

Február elejétől az embargó a kőolaj-termékekre is ki fog terjedni, ami elsősorban a dízel üzemanyag esetében vezethet hiányokhoz, abból ugyanis az uniós országok nem rendelkeznek a jelenlegi fogyasztást kielégíteni képes finomítói kapacitásokkal. Vagyis még ha lesz is elég olaj, akkor sem lesz elég dízel.

További, februárban életbe lépő szigorítás, hogy azok az országok, amelyek még importálhatnak orosz olajat, az abból előállított termékeket nem exportálhatják tovább. Ez kellemetlenül érinti Magyarországot is, a Mol ugyanis eddig rutinszerűen mozgatott benzint és dízelt a régiós országok közt, amelyet a pozsonyi és százhalombattai finomítóiban állított elő. Februártól ennek vége, például a Százhalombattán előállított termékeket csak Magyarországon lehet majd értékesíteni.

Fazekas István

Magyarországon a lakosság már megtapasztalhatott súlyos üzemanyaghiányokat – ám ennek oka nem az olajembargó volt, hiszen az akkoriban még nem volt érvényben, hanem a kormány által bevezetett ársapka. A kormány az ársapkát kivezette, de időbe telik, amíg a kis- és nagykereskedelem normál működése helyreáll.

Az EU és a világ legnagyobb gazdaságait tömörítő G7-csoport tagjai arról is megállapodtak, hogy ársapkát vezetnek be az orosz olajra, azt hordónkénti maximum 60 dolláros áron hajlandóak megvenni, illetve az intézkedést aláíró országok hajózási, biztosítási stb. társaságai nem vehetnek részt olyan ügyletekben, amelyekben ennél az árnál magasabb orosz olaj fordul meg, akkor sem, ha a vevő harmadik országban működik. Erre válaszul Moszkva februártól felfüggeszt minden az ársapkát aláíró országba irányuló olajszállítást. (Magyarországra az ársapka sem vonatkozik.)

Az orosz olaj egyébként jelenleg olcsóbb, mint 60 dollár, és ami fontosabb, olcsóbb, mint az irányadó Brent olajfajta. Ennek köszönhetően a Molnak hatalmas nyeresége keletkezik az orosz olaj feldolgozásán. A profit nagy részét a magyar állam különadó formájában elvonja – ez sem változik 2023-ban.