Az NGM új bűnbakot talált a gazdaság és a költségvetés bajaihoz: a kínai Temut

A magyarok nem átallnak külföldön vakációzni és külföldi webshopokból rendelni, továbbá nem átallnak takarékoskodni és a brutálisan magas kamatok időszakában elhalasztott ingatlanvásárlásaikat pótolni – így sommázható a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) vezető közgazdászának és vezető elemzőjének a Portfolio.hu-n megjelent magyarázata a gazdasági és költségvetési problémákra.

A tárca szakértőinek saját szavaival: „2024 első félévében a magyar lakosság fogyasztási szokásai jelentős átalakuláson mentek keresztül, aminek leginkább két iránya azonosítható. A magyar háztartások óvatossági motívuma jelenleg is meghatározó a jelentős reálbér-emelkedés ellenére, a lakosság inkább megtakarításait növeli és a korábban elhalasztott lakásvásárlásait pótolja. Emellett megjelent egy új tendencia is: a magyarok egyre többet fogyasztottak külföldön és külföldről.”

A magyar gazdaság rendre a kormányzati várakozásoknál gyengébben – illetve rendre a lejjebb szállított várakozásoknál gyengébben – teljesít, a költségvetés pedig pocsék állapotban van, a megemelt hiánycél tartásához nemrég mintegy ezer milliárd forintos megszorítócsomagot állított össze a kormány.

A kialakult helyzetben a gazdaságpolitika irányítói különféle csatornákon igyekszenek magyarázatokat felkínálni a problémákra.

Amelyek közül az egyik legfontosabb, hogy a lakossági fogyasztás csak nem akar visszapattanni – és pörgetni a gazdaságot és a fogyasztási adókon keresztül az állami adóbevételeket. Nagy Márton miniszter és tárcája régóta emlegetik lépten-nyomon az „óvatossági motívumot”, melynek „oldódása” szükséges ahhoz, hogy a fogyasztás magára találjon. Eleinte optimista megnyilatkozásaikban az „oldódást” a közeljövőre tették, majd miután a közeljövő elkövetkezett, az „oldódás” pedig nem, későbbi és fokozatos helyreállást vetítettek előre.

A gazdaságpolitika irányítói sosem vállalnak felelősséget a kialakult helyzetért – ezúttal sem. Holott több elemző már tavaly felhívta rá a figyelmet, hogy az „óvatossági motívum oldódása” és a fogyasztás felpörgése hosszas folyamat lehet. Egyébként épp azokat a tényezőket említve, amelyekre most már az NGM szakemberei is ráleltek: például, hogy az Európa-bajnok infláció statisztikailag ugyan mérséklődött, de az időszak beégett a fogyasztók tudatába; a felélt megtakarítások pótlása prioritás; az elhalasztott ingatlanvásárlásokat pótolni kell stb.

Külön érdekesség, hogy az NGM szakértői az ingatlanvásárlásokra mutogatnak, mint a fogyasztást gátló tényezőre. Miközben az NGM aktívan küzdött az ingatlanpiac felpörgetéséért, ennek jegyében Nagy Márton miniszter a bankokat belezsarolta egy „önkéntes” kamatcsökkentésbe. Mondhatni: a gazdaságpolitika felcsavart egy potmétert, majd csodálkozik, hogy a beavatkozásnak nem várt hatásai keletkeztek a gazdaság más szegleteiben.

Ami a külföldi webshopok forgalmának dinamikus növekedését illeti, az részben valóban váratlan fejlemény – itt az elemzés a kínai Temu berobbanását nevesíti. Ám az online kiskereskedelem globalizálódása trendszerű folyamat. A másik oldalon a magyar állam évek óta elmulasztja a hazai online kiskereskedelem fejlődésének támogatását, sőt külön akadályokat gördít a hazai szereplők elé. Ilyen volt legutóbb például, amikor kötelezővé tette, hogy a webshopok kínálják fel az állami Magyar Posta kiszállítási szolgáltatását.

Minthogy a gazdaságpolitika irányítói nem vállalnak felelősséget a kialakult problémákért, tulajdonképpen megoldásokat sem vázolnak fel. Ilyen lehetne például:

• Az adórendszer újragondolása, hogy a költségvetés bevételi oldala nem legyen ennyire kitett a fogyasztási adóknak (vagyis a fogyasztásnak).

• Az iparfejlesztési irányok újragondolása, hogy a gazdaság ne legyen ennyire kitett az autó- és akkuipari keresletnek.
• A hiperaktív és erőszakos gazdaságpolitika újragondolása – a piaci folyamatokba történő erőltetett beavatkozások láthatóan sok alkalommal több új problémát hoznak létre, mint amennyit megoldanak.
• A kiszámíthatatlan és átláthatatlan költségvetési- és gazdaságpolitika újragondolása – az ugyanis, hogy a kormány ötletszerűen vet ki (külön)adókat, változtat meg szabályokat, a kormány a költségvetési törvényt figyelmen kívül hagyva kormányoz csak a bizonytalanságokat növeli.
• A kormánykommunikációs irány újragondolása, hogy az ne a lakosság félelmeinek erősítését, hanem a háztartások megnyugtatását célozza.