„Szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy az elmúlt négy évben a gazdaságpolitika sikeresen megbirkózott egy energiaválsággal, egy ikerdeficit-válsággal és egy inflációs válsággal is” – magyarázza a kormány gazdaságpolitikai bizonyítványát a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) egyik államtitkára és vezető elemzője a Portfolión megjelent írásukban.
„A közvetlen szomszédunkban zajló orosz–ukrán háború, az egyre kiéleződő közel-keleti konfliktus, az USA–EU–Kína-háromszögben eszkalálódó kereskedelmi konfliktus, valamint a súlyos aszályokat okozó klímaváltozás hatásai jellegükből fakadóan kiszámíthatatlanok” – foglalják össze előzetesen a véleménycikk gondolatmenetét a szerzők. Avagy még tömörebben összefoglalva:
Békét exportálni és esőt importálni egyik ország gazdasága sem képes.
A legrosszabb várakozásokat igazolta a most kiadott GDP-szám, április-júniusban gyengébben teljesített a gazdaságunk, mint az év legelején. A fogyasztás nem nagyon akar beindulni, az iparunk gyenge, az építőipar tud csak segíteni, és az még nem is látszik ezeken a számokon, hogy az aszály mennyire le fogja rontani az éves teljesítményt.
A szerzők szerint a gazdaságpolitika (mármint a kormány Nagy Márton tárcavezető nevével fémjelzett gazdaságpolitikája) sorra vette az akadályokat. Legfontosabb állításaikat pontokba szedve:
A 2020-ban kitörő Covid-járvány okozta hullámvölgyből azért tudott gyorsan kijönni a magyar gazdaság, mert a kormány lépései a munkahelyek megvédésére és a beruházások ösztönzésére irányultak a támogatási programok kiszélesítésével.
A járvány lecsengését követően ugyan megkezdődött a gazdaság visszarendeződése, azonban 2022 februárjában a szomszédunkban kitörő háború energia- és élelmiszerválságot okozott, amire szintén nem lehetett előre felkészülni. Az energiaválság okozta terhek jelentős részét magára vállalta a kormány, több millió háztartást és több tízezer kisvállalkozást megmentve az energiakrízistől.
Tavaly év végére a gazdasági fundamentumok már adottak voltak ahhoz, hogy 2024-ben újra lendületet vehessen a gazdaság. 2023 októberére egy számjegyűre mérséklődött az infláció olyan kormányzati beavatkozások eredményeként, mint az árstopok, az árfigyelő rendszer és a kötelező akciózás. Egy ilyen jelentős mértékű árrobbanás ilyen gyors leszorítására kevés példát találni, ráadásul mindezt úgy sikerült elérni, hogy az árak emelkedése mögött elsősorban külső, kezelhetetlen tényezők álltak: az árnövekedést a járvány indította be, az aszály gyorsította, és a háborús gazdasági hatások szabadították el.
A reálbérek 2023 szeptembere óta újra rendületlenül növekednek, ez az egyik fő húzóereje az óvatossági motívum fokozatos oldódásának. Ezt tükrözi a kiskereskedelmi forgalom 2024 januárja óta tartó növekedése is.
Az infláció leszorítása közben sikerült elkerülni egy árfolyamválságot is azzal, hogy időben leküzdöttük az ikerdeficit-válságot. 2023-ban a folyó fizetési mérleg egyenlegében GDP-arányosan 0,2 százalékos többlet alakult ki. 2024 első hat hónapjában pedig rekordmértékű többlet alakult a külkereskedelmi termékfogalomban. Emellett a GDP-arányos államháztartási hiány a 2023-as 6,7 százalékról 2024-ben 4,5 százalékra, majd 2025-ben 3,7 százalékra csökkenhet, és 2026-ra érheti el a 3 százalék alatti szintet.
Az elszálló inflációra reagáló jegybanki kamatemelések tovább nehezítették a gazdaság bővülését. Miközben a monetáris politika továbbra is szigorú, a fiskális politika mozgástere is korlátozott ahhoz, hogy számottevően képes legyen támogatni a növekedés helyreállását. Utóbbi helyzetét tovább nehezíti, hogy az Európai Bizottság július elején túlzotthiány-eljárás elindítását kezdeményezte Magyarországgal szemben is.
Az exportvezérelt magyar gazdaság számára a legnagyobb kihívást jelenleg a külföldi kereslet markáns csökkenése jelenti.
2024 második féléve még bizonytalan, azonban a 2 százalék körüli növekedés reális teljesítménynek tűnik az egész évet nézve, amely figyelembe véve a régiós országok növekedési dinamikáját, valamint a kedvezőtlen külső nyomásokat, továbbra is azt bizonyítja, hogy a magyar gazdaságpolitika nem vallott kudarcot.
Az állítások nagy többsége minimum félrevezető vagy egyenesen hamis. Némi kontextus:
Valóban, visszatekintve a kormány pandémiakezelési gazdaságstratégiája, nem tekinthető elhibázottnak, talán úgy lehetne a legjobban összefoglalni, hogy sikerült a terheket úgy szétteríteni, hogy a legtöbb gazdasági szereplő (a lakosságot beleértve) a lehető legkevesebb maradandó károsodást szenvedje el.
Tény, a háborút és az energiaválságot nem lehetett előre látni. Még Orbán Viktor sem látta előre, pedig nem sokkal az agresszió előtt személyesen beszélt Vlagyimir Putyinnal. Tény, az állam – nem a kormány – a hatósági díjak fenntartásával a lakosságot tehermentesítette az energiaválság alól. Igaz, a „rezsicsökkentést” végül el kellett engedni, bevezettek egy második, magasabb díjsávot. A vállalkozásokat nagyrészt a számukra kedvezőtlen szerződések felülírásával védte a kormány, ami azért felvet jogállamisági aggályokat.
Nyilvánvalóan nem igaz, hogy az Európa-bajnok inflációt az árstopok, a kötelező akciózás és az árfigyelő törte le. Az infláció letöréséhez elsősorban a jegybank által hosszú hónapokon át tartott, brutálisan magas, 18 százalékos irányadó kamatra volt szükség. Az infláció okai között a szerzők elfelejtik megemlíteni a 2022-es választások elé időzített osztogatást. A gazdaságra (lakosságra) öntött ezermilliárd forintos impulzus nyilván jelentősen hozzájárult az infláció elszabadulásához. A környező országokban nem is volt akkora infláció, mint Magyarországon, közel sem.
Valóban, a reálbérek újra nőnek. A kiskereskedelmi forgalom viszont éppenséggel nem igazán akar magára találni mégsem.
Az ikerdeficit-válságot nem leküzdötték, hanem elmúlt. A legfőbb ok a nemzetközi energiaárak normalizálódása, amihez a magyar gazdaságpolitikának a világon semmi köze nem volt. A külkereskedelmi mérleg pedig jelenleg azért áll olyan jól, mert az ország importja még az exportnál is rosszabbul alakul.
A szerzők úgy tesznek, mintha a jegybanki kamatemelések az „ellenszél” kategóriájába tartoznának. Ami egyrészt persze igaz, másrészt a kamatemelések nélkül nem lehetett volna leszorítani az inflációt, illetve jó eséllyel árfolyamválság alakult volna ki 2022 őszén. (A 2022. őszi fiaskóban felvethető a jegybank felelőssége.) Ami a túlzottdeficit-eljárást illeti: tetszettek volna kisebb költségvetési hiányt csinálni. A magyar hiány évek óta rendkívül magas, régiós összehasonlításban is. Az uniós eljárás nem valami brüsszeli büntetés, a költségvetési szabályok minden tagállamra egyformán vonatkoznak.
Tény, a legnagyobb kihívás jelenleg a külső kereslet hiánya. Ahogy arra elég sokan figyelmeztettek még a helyzet kialakulása előtt: épp ezért gazdaságpolitikai hiba egyetlen szektorra (autó- és akkugyártás) alapozni a magyar gazdaságfejlesztést.
A kormány eredetileg 4 százalékos növekedést várt idénre, egy ideje már csak 2,5 százalékost, illetve most már a szerzők is csak 2 százalékról beszélnek. Ezt azért nehéz sikernek beállítani. Egyébként az idei magyar növekedés csak azért tűnik jónak nemzetközi összehasonlításban, mert a magyar gazdaság tavaly különösen rosszul teljesített, vagyis alacsony a bázis.
A magyar gazdaság tavaly sem pörgött fel, és idén sem, sőt a második negyedévben lassult. Éves átlagban nemhogy 4, de 2 százalékos növekedés se nagyon lesz. Amit Nagy Márton a gazdaságpolitikájából meg tudott valósítani, az kudarc, amit nem tudott, arra pénz híján nem is lesz lehetősége.
Hogyan indult az iráni nukleáris program? Hogy vélekedtek az ország legfőbb vallási vezetői az atombombáról? És legfőképpen, milyen valós kockázata lehet egy iráni atomfegyvernek?
