Két pontja lett volna a kormány lakhatási tervének, ami érdemben segít, épp az a kettő nem valósult meg

Szinte pontosan egy éve mutatta be a kormány a terveit, amelyekkel megfizethetőbb lakhatást ígért – a Habitat for Humanity most átnézte, hogy mire sikerült jutni ezekkel.

A szervezet lakhatási jelentése szerint a kormány intézkedései átfogó lakhatási koncepció nélkül készültek, ez pedig meg is látszik az eredményein. Mint Czirfusz Márton, a szakpolitikákkal foglalkozó rész szerzője bemutatta:

két olyan pontja volt a kormány tervének, amely érdemi javulást okozott volna, ehhez képest pont ez a kettő nem valósult meg – a felsőoktatási kollégiumi férőhelyek bővítése és a lakásbérleti díjak, valamint szerződési feltételek rendszerének vizsgálata lett volt ez a kettő.

Nagyon sok más intézkedés történt a lakáspiacon, ezeknek közös jellemzőjük viszont az, hogy a lakhatási szegénység problémáját nem tudták érdemben befolyásolni – itt az 5 százalékos lakáshitelt, a vidéki otthonfelújítási programot, a Szép-kártyára érkező juttatások és az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarítások lakáscélú felhasználását, a munkáltató által adható támogatást és a magánszálláshelyek kiadásának szigorítását említette a Habitat. Ebben hozott változást az Otthon Start Program, de nem jó irányban: ez volt az egyetlen olyan kormányzati döntés a sok közül, amely nemhogy nem semleges eredményű, hanem még növeli is a lakhatási szegénységet, mert a magasabb jövedelműeket segíti.

Több más részlet kapcsán azt is megállapították:

• Ugyan két évre felfüggesztették Budapesten a rövid távú lakáskiadási engedélyek kiadását és négyszeresére emelték ennek az adóját, ez nem korlátozta az AirBnb-kínálat bővülését, inkább előrehozta azt.
• Munkáltatói adókedvezménnyel lehet támogatni a 35 éven aluli fiatalok lakásbérlési díját vagy hiteltörlesztését havi 150 ezer forintig. Ez jól hangzik, de az adminisztrációs terhek miatt nem népszerű az intézkedés.
• A Lakhatási Tőkeprogram 300 milliárd forintos építési támogatása pedig nem valószínű, hogy a megfizethető lakhatásra megy, a pályázatok 80 százalékát eladásra kínált ingatlanokra adták be.

Erre jön rá még az önazonossági törvény, amelyet sok önkormányzat kimondottan arra használ, hogy szegények ne költözzenek be az adott településre.

Sokszor hangzik el, hogy nagyon rossz azoknak a helyzete, akik nem tudnak az állami támogatás feltételeinek megfelelni. De a Habitat bemutatott példát arra is, hogy nem mindig járnak jól azok sem, akik éltek az állami támogatás lehetőségével. Volt, aki babaváró támogatást, falusi csokot és piaci alapú hitelt is fel tudott venni egyszerre, viszont egy betegség miatt adósságspirálba került. Ráadásul a támogatott hitelekkel megfizethetővé váló, de általában rossz állapotú ingatlanok túlárazottak, a felújításra és fűtésre nem marad már keret.

A Habitat kiszámolta, hogy idei árakon mennyit érne az a pénz, amennyit a korábbi években-évtizedekben adott a kormány lakhatási célokra. Érdekes kettősség látszik itt: 2024-ben ötéves mélypontra esett ez az érték, 2025-re sem sokkal nőtt, 2026-ban viszont akkorára emelkedik az összeg, amelynél nagyobb 1992 óta csak kétszer volt, 2006-ban és 2022-ben (nem túl nagy meglepetés, hogy két másik választási évben). Eközben viszont a költség lakhatási kiadásainak 95 százaléka semmilyen rászorultsági alapot nem vesz figyelembe.

Így aztán hiába szánt a kormány több száz milliárd forintot a lakáshoz jutás támogatására, úgy elszálltak az ingatlanárak, hogy a lakásvásárlás nem vált elérhetőbbé az elmúlt években, az ingatlanárak sokkal gyorsabban nőnek, mint a keresetek – mondta el Ámon Katalin, a jelentés megfizethetőségről szóló fejezetének szerzője. Sőt, az áremelkedés miatt azok, akik kiestek a támogatotti körből, annyira sem reménykedhetnek megfizethető lakhatásban, mint a nagy támogatások elindítása előtt. Igaz, legalább a lakbérek nem annyira nőnek, mint az átlagkereset.

Az Eurostat adatai szerint a magyar városokban élők 11,3, a falusiak 7,3 százaléka számára jelent túl nagy anyagi terhet a lakhatás – azokat számítják ebbe a körbe, akik a jövedelmük legalább 40 százalékát a lakás bérlésére vagy a lakáshitel fizetésére, illetve a rezsire fordítják. Az ország legszegényebb ötödében már 27,2 százalékos ez az arány.

Azt pedig már az MNB adataiból idézi a lakhatási jelentés, hogy folyamatosan nő az olyan lakáshitelek aránya, amelyeket úgy vesznek fel, hogy a hiteltörlesztésre a jövedelem több, mint 40 százaléka megy el. A lakásszegénységben élők ráadásul a havi lakhatási költségeiket gyakran személyi hitelekből fedezik.

Ezért is érdekes, hogy miközben összességében csökkent az országban az olyan hitelek aránya, amelyeket nem tudtak törleszteni, a személyi kölcsönöknél már nőtt, bár még mindig csak 5 százalékosra. A teljes népességen belül 7,1 százalék nem tudta mindig határidőre fizetni a rezsiszámláit sem.