Valakik húszdolláros csekkeket osztogatnak és senki nem kér belőle. El lehet ezt képzelni? Az amerikai lemezipart azzal vádolták, hogy a kilencvenes évek közepe óta jogtalan haszonra tett szert, amiért indokolatlanul drágán adja a CD-ket. Így aztán a lemezipar és 43 állam főügyészei peren kívüli egyezséget kötöttek, amely szerint a CD-vásárlók húsz dollár kártérítést kapnak; csakhogy alig akad, aki jelentkezne érte.
A legfrissebb közvélemény-kutatási adatok szerint egy évvel az új fizetőeszköz bevezetése után az eurózóna polgárainak még mindig csupán 42,2 százaléka számol euróban, a többiek továbbra is makacsul ragaszkodnak az egykori nemzeti valutába történő átszámításhoz. Az euró működőképességét látva a zónán kívüli EU-tagállamok lakóinak ellenkezése mégis csökkent a közös pénzzel szemben.
Miközben az amerikai tőzsdei befektetők közel 7000 milliárd dollárt vesztettek a részvényárfolyamok esésén, Warren Buffet, a sikeres befektető, a világ második leggazdagabb embere tovább növelte amúgy sem csekély vagyonát. Hogyan? Részvények helyett kötvényekkel kereskedett.
Széles Gábor, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) elnöke nemcsak bírálatát fogalmazta meg a jegybank antiinflációs politikájával szemben, hanem egyenesen arra kérte Járai Zsigmondot, a Magyar Nemzeti Bank elnökét, mondjon le posztjáról. Vajon miért ment el ilyen messzire Széles? És valóban le kellene-e mondania Járainak?
Hiába a McFalafel, a McDonald’s már csomagol, a Coca-Cola pedig tehetetlenül nézi a rivális, „iszlám” Zam Zam kóla térnyerését. A közel-keleti muszlim országokban az elmúlt egy évben negyven százalékkal estek vissza a nyugati gyorsétteremláncok és üdítőital-forgalmazók összesített bevételei, s az arab fogyasztók nyugatellenessége a régió legirigyeltebb munkahelyeit veszélyezteti.
Az utóbbi három évben Japánban mintegy 130 település vezetett be saját, helyi pénznemet. A jelenségnek csak egyik oka a gazdaság évtizedes stagnálása, a másik a szétzilálódott helyi közösségek helyreállítása iránti igény.
Százkilencven éve, 1812. szeptember 19-én halt meg Mayer Amschel Rothschild német pénzember, annak a bankárdinasztiának a megalapítója, amelyet a történelem első multinacionális vállalkozásként emlegetnek. A bankárfamília - hasonlóan több más neves családhoz - háborúk idején, kétes üzleti tranzakciókkal alapozta meg későbbi sikereit. A Rothschild név ma már kötelez, a családi céghálózat hosszú ideje óvatos bankpolitikát folytat. És ismét terjeszkedik.
Közhely, hogy a hirdetők évről-évre egyre agresszívebb reklámtechnikákat alkalmaznak. Ezt mindannyian tapasztaljuk, ha bekapcsoljuk a tévét, vagy akár csak kilépünk az utcára. Sokan úgy gondolják, hogy már védekezni is megtanultak a reklámok ellen. De mi van, ha észre sem vesszük, hogy éppen egy termékbemutató elszenvedői vagyunk? Úgy fest, hogy a jövőben turistának, szesztestvérnek, sármos csábítónak álcázott reklámemberektől kell tartanunk, sőt már a szemétkosár is gyanús!
Tíz évvel ezelőtt, az azóta fekete szerda néven emlegetett szeptember 16-án, valutapiaci spekuláció következtében összeomlott a brit font árfolyama. A magyar származású Soros György nagyot kaszált az egyik legnagyobb múltú fizetőeszköz szomorú sorsán, a britek pedig kimaradtak a közös európai pénz, az euró létrehozásából. A történet most ismét előtérbe kerül: a szigetország népszavazásra készül az euró bevezetéséről, s a csatlakozás ellenzői a tíz évvel ezelőtti kudarcra figyelmeztetnek.
Az amerikai vállalatok irányítói az utóbbi egy évben megerősítették a biztonsági rendszereket, katasztrófa-terveket dolgoztak ki és megpróbáltak alkalmazkodni a kedvezőtlen gazdasági környezethez. A vezérigazgatók élete is megváltozott: sokan a merényletek után döbbentek rá, hogy családjuk is van, akad azonban olyan is, aki immár a tragédiában meghalt alkalmazottak családjáért dolgozik.
A médiában nagy hangsúlyt kapott vélekedés szerint az új vezetőséggel működő Tv2 - a Big Brother valóságshow-ra építő - megújulása a csatorna utolsó esélye: amennyiben nem sikerül behozniuk a másik kereskedelmi televízió nézettségi előnyét, a tulajdonosok drasztikus lépésekre szánják el magukat. Az adatok ugyanakkor azt mutatják, hogy a két televízió nézettsége, árbevétele és eredményessége között korántsincs hatalmas különbség.
Valamiért egyre többen gondolják úgy, hogy a legkönnyebben a biztosítótársaságok átverésével juthatnak nagy vagyonhoz, így aztán meglehetősen bizarr, olykor morbid bűntettekkel próbálják kicsalni a pénzt a cégektől. Nemrég egy szívsebész bukott le, aki 750 egészséges embert műtött meg, csak hogy kiszámlázhassa az operáció költségeit a biztosítóknak.
Néhány évvel ezelőtt Esther Bermúdeznek elege lett. El akarta hagyni Venezuelát, hogy a világ valamelyik kevésbé zűrös országában próbáljon szerencsét. Csakhogy nem tudta, hová menjen, melyik országot válassza - és ekkor pattant ki fejéből a zseniális gondolat. Maradt, és megcsinálta.
A nemrégiben még a technológiai szuperfejlődés zálogának és irigyelt központjának tartott kaliforniai Szilícium-völgyben a dotkomválság miatt használaton kívül álló irodák több millió négyzetlábbal növelték meg a kínálatot - bérelni azonban senki nem akar. A parlagon heverő helyiségeknek kiegyensúlyozó hatása is van: a csillagászati ingatlanbérleti árak ismét emberléptékűvé válnak.
Gyenge vagy csődközeli céges eredmények ellenére is busás javadalmazásban részesülő vezetők: az erről szóló hírek a vállalati botrányok szaporodásával lassan megszokottá válnak. Kevesen tudják azonban, hogy a csúcsvezetőket eltávolítani a cég éléről akár még több pénzt is felemészthet: arany ejtőernyőjük - a menedzserszerződésben meghatározott végkielégítés - óriási összegekkel védi őket.