Nem gondolom, hogy a korrupciós esetekre azért derül fény, mert a bűnüldöző erők jobban működnek, vagy mert az állampolgárok - például az elnöki apparátusnak az a tagja, aki Kacav elnököt a szexuális zaklatás elkövetésével megvádolta - bátrabbak lennének, mint korábban. A most napvilágra kerülő ügyek valami sokkal sötétebb gonoszról árulkodnak: az izraeli társadalom és kormány korábban soha nem tapasztalt értékvesztéséről. Ez az erkölcsi romlás jól tetten érhető a most vád alá helyezett figurák viselkedésében, akik sokkal arcátlanabbak és agresszívabbak, mint a hasonló poszton szolgált elődeik. Emlékszem, hogy a hetvenes években, amikor a Munkapárt egyik minisztere korrupció gyanújába keveredett, az érintett saját kezével vetett véget az életének. De ugyanígy tett egy nagybank igazgatója is, amúgy briliáns közgazdász, akit pénzügyi csalással vádoltak meg. Amikor Pinkas Sapir, Golda Meir miniszterelnök legendás pénzügyminisztere meghalt, összes vagyona egy tel-avivi lakás és némi megtakarított pénz volt. David Ben Gurion, Izrael megalapítója és legkiemelkedőbb politikai személyisége élete utolsó 11 évét egy aprócska faházban töltötte a Sde Boker nevű kibucban. Menachem Begin volt miniszterelnök haláláig szintén egy egyszerű tel-avivi lakásban lakott, és a korrupció gyanúja egy percig sem vetődött rá.
Igaz, az utóbbi években a korrupció egyre több országban vált mindennapossá, és sok demokrácián ejtett már foltot a politika és a pénzvilág összefonódása. De a most elburjánzott izraeli korrupció meggyőződésem szerint az 1967-ben kezdődött megosztottságban gyökerezik. Ez a helyzet két, alapvetően eltérő norma- és értékrendszert teremtett az országban: egyfelől a demokratikus állam morális és törvénykövető elvei továbbra is a jogállamiság szabályai szerint érvényesülnek Izraelben, ugyanakkor a palesztin területeken egy új értékrendszer vetette meg a lábát, és kezdett terjeszkedni. A két rendszer egymás mellett létezik, de a határ, amely elválasztotta őket, egyre átjárhatóbbá vált. Ciszjordániában az igazságszolgáltatás szervei az izraelitől teljesen eltérő módon működnek. A palesztin területeket törvénytelen módon kobozzák el, a zsidó telepesek a törvényen kívül állnak, és mindenféle büntetőjogi szankció nélkül követhetnek el a palesztinok érdekeit sértő cselekményeket. Az igazságtalanság és a kizsákmányolás mindennapos errefelé, és a jogsértéseket Nagy-Izrael ideológiájával vagy biztonsági megfontolásokkal igazolják.
A kezdetben átmenetinek szánt megszállás lassanként állandósult. Az izraeli demokrácia kormányzati szerveit egyre jobban átitatták a gyarmatosító és militarista rezsimekre jellemző normák, és eltorzították működésüket. A rendszerint jobboldali kötődésű politikusok, funkcionáriusok és katonák a megszállt területeken alkalmazott tisztességtelen módszereket átemelték az izraeli politikai életbe is.
Szerencsére az izraeli igazságszolgáltatás megőrizte függetlenségét és integritásának alapjait. A rendszer ellenálló képességét pedig az is erősíti, hogy a bíróságokon és a rendőrségben sok nő szolgál. De ha a tűrhetetlen normákat egy társadalom csendben tolerálja, idővel a legszilárdabb bírói rendszer is meginoghat. A politikusok és az állami tisztviselők között terjedő korrupció legutóbbi esetei azonban mintha végre az izraeli állampolgárokat is felrázták volna bódultságukból. Egyre többen követelik, hogy a közéletben ismét a jogállamiság és az igazságosság elve legyen az uralkodó. Ám hogy a közhangulat valóban ilyen irányba fordult-e, azt csak a szeptemberi választások után tudjuk meg.
AVRAHAM B. JEHOSUA
(A szerző izraeli regényíró, esszéista)
© Project Syndicate
