2020 januárjában az Ajinomoto japán cég, a nátrium-glutamát egyik fő gyártója elindított egy kampányt, melyben kéri a Merriam-Webster szótár szerkesztőit, hogy definiálják újra a „kínaiétterem-szindróma” (Chinese Restaurant Syndrome, CRS) címszót a szótárban. Azt javasolták, hogy az eredeti leírás helyett, miszerint

„A kínaiétterem-szindróma olyan tünetcsoport (a nyak, a karok, a hát zsibbadása, fejfájás és szédülés), melyről azt tartják, hogy az arra fogékony személyeknél a nátrium-glutamáttal fűszerezett étel, különösen kínai étel fogyasztása esetén jelenik meg”

egy másik definíciót vezessen be a szótár:

„A kínaiétterem-szindróma idejétmúlt fogalom, mely tévesen okolta a nátrium-glutamátot (monosodium glutamate, MSG) tartalmazó kínai ételeket egy adott tünetcsoport (a nyak, a karok, a hát zsibbadása, fejfájás és szédülés) kialakulásáért.”

Az igazi hírértéket elsősorban nem az adta, hogy egy tudományos vagy orvosi tévedést akartak helyreigazítani, hanem az, hogy az elnevezés nyilvánvalóan idegenellenes üzenetét szerették volna megváltoztatni, túl a nátrium-glutamát forgalmazásával kapcsolatos üzleti érdekeken.

Egy igazából soha nem bizonyított tünetegyüttes története

Az egész úgy kezdődött, hogy 1968. április 4-én egy kínai-amerikai orvos, Robert Ho Man Kwok a The New England Journal of Medicine orvosi folyóiratban arról számolt be, hogy a kínai éttermekben való étkezés után zsibbadást, gyengeséget, fokozott szívdobogást észlelt. Özönleni kezdtek a levelek, komoly orvosok írták le, hogy ők is hasonló tüneteket tapasztaltak. Volt, aki az importgombákat, más a zöldségek fagyasztását vagy a teában lévő tannint okolta.

Két hónap múlva a The New York Times közölt cikket azzal a címmel, hogy „Tanácstalanok az orvosok a kínaiétterem-szindrómával kapcsolatban”, majd pár hónappal később a legrangosabb tudományos folyóiratban, a Nature-ben tették közzé, hogy egy széles körben használt ízfokozó, a nátrium-glutamát a felelős a tünetekért.

Ez az ízfokozó ugyanakkor nemcsak a kínai éttermekben használatos, hanem a konzerv- és tartósítószer-iparban is, illetve a húsfélék, sajtok, paradicsom és sok más élelmiszer természetes összetevője. Bár klinikai vizsgálatok nem igazolták, hogy valóban ez okozza a tüneteket, és az ENSZ élelmezésügyi hivatala, a FAO sem ismerte el káros anyagként, bizonyos országokban mégis kivonták a gyerekeknek gyártott ételekből, illetve kisgyerekek táplálásánál nem ajánlják a használatát.

A táplálkozási szakértők többnyire azt állítják, hogy a reakciókért az esetek jó részében nem a nátrium-glutamát, hanem különböző vegyületkombinációk vagy korábban fel nem ismert ételallergiák lehetnek felelősek, illetve pszichológiai okoknak tulajdoníthatók a hatások.

Ez azonban egyáltalán nem nyugtatta meg az érintetteket, akik szerettek volna egy ismert okot tudni a panaszok hátterében, illetve nem szívesen gondolták, hogy „csak beképzelnék” a tüneteiket. A témával kapcsolatos tudományos és népszerű diskurzus egy idő után csillapodott, de a „kínaiétterem-szindróma” tovább élt a köztudatban. Az amerikai kínai éttermekben ma is sok helyen látható a „No MSG” tábla – ami nem feltétlenül hat megnyugtatóan az aggodalmaskodókra.

Számos cikk jelent meg pró és kontra a kínaiétterem-szindróma igazolására, de igazából nem tudták bizonyítani a nátrium-glutamát káros hatását. A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy a tünetek és a hozzájuk kapcsolódó vélekedések sokkal jobban jellemezték a tüneteket észlelő személyeket, mint az elfogyasztott ételeket és az étkezési magatartást.

Xenofób tünetek

HVG Könyvek

Vajon miért maradt meg több mint 50 év után is az elnevezés, jóllehet korán kiderítették, hogy a nátrium-glutamát rendkívül elterjedt élelmiszer-összetevő? És miért került elő ez a régóta alkalmazott ízfokozó éppen a kínai éttermek kapcsán, amikor egyebek mellett a McDonald’sban is ugyanúgy használják? – tették fel többen a kérdést.

Az Egyesült Államokban 1966-tól terjedtek el a kínai éttermek, amikor nagyon sok, többnyire szegény menekült érkezett a kínai kulturális forradalom idején. Krishnendu Ray, a New York-i Egyetem táplálkozástudományi professzora szerint az emberek menekültekkel kapcsolatos attitűdje szorosan összefügg azzal, ahogy a kultúrájukat és a konyhájukat értékelik:

„Fordított kapcsolat áll fenn a világ bármely részéről bevándorló szegények száma és a kultúrájuk vagy a konyhájuk iránti tisztelet között. Ha az árat a presztízzsel azonosítjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy vannak ételek, amelyekért hajlandók vagyunk fizetni és vannak, amelyekért nem, és azt hiszem, ez részben attól függ, mennyire értékeljük ezeket a nemzeti kultúrákat és a tagjaikat.”

Az idegenekkel kapcsolatos szorongásokon, kulturális sztereotípiákon és előítéleteken túl tehát az „olcsó húsnak híg a leve” mechanizmus is szerepet játszhatott abban, hogy az olcsóbb kínai konyha megbízhatóságával és egészségességével kapcsolatban kialakultak mindenféle ellenérzések és ambivalenciák. A keleti, egzotikus konyháktól való félelem már a 19. század végétől jelen volt Amerikában és azokban az országokban, ahol bevándorlók éltek és nyitottak éttermeket.

Azok, akik a nátrium-glutamáttal hozták összefüggésbe visszatérő fejfájásaikat vagy egyéb rosszulléteiket, sokszor csalódottan vagy éppen indulatosan reagáltak a nátrium-glutamát veszélytelenségéről szóló sajtóközleményekre. A háttérben nemcsak a meggyőződésük elvesztése állhatott (megcáfolták egy nézetüket, melyhez erősen ragaszkodtak), hanem az is, hogy ottmaradtak a tüneteikkel, melyekre nem leltek megnyugtató magyarázatot.

A fenti írás Csabai Márta Aggódó testünk című könyvének szerkesztett részlete.

Miért érzünk gyakran bűntudatot, ha betegek vagyunk, és hogy lehet ezt feloldani? Miként termelhetnek újabb aggodalmakat a divatos diéták, a „mentes” étkezés és a boldogságtréningek? Könyvében Csabai Márta, a hazai egészségpszichológia meghatározó személyisége feltárja, hogyan kezeljük egészségünkkel és testünkkel kapcsolatos félelmeinket, szorongásainkat. A kötetet itt vásárolhatja meg kedvezménnyel.