Számos szobanövényünk van, melyek télen fagymentes, vagy kifejezetten magasabb hőmérsékletű körülményeket igényelnek, ám tavasztól őszig a kertben érzik a legjobban magukat. Ilyenek a kaktuszok többsége vagy számos mediterrán eredetű növény, mint a citrusok, leanderek, mályvarózsák.

A téli hónapok során e növények számukra nem túl ideális körülmények között tartózkodtak, hiszen a fényhiány miatt kellett alacsonyabb hőmérsékleten tartsuk őket. Lényeges, hogy a téli pihenő időszak során e növények ne induljanak növekedésnek, mert a hajtásaik megnyúlnak a fényt keresve (etiolálódnak) ami díszítőértéküket is rontja, és a betegségekre is sokkal fogékonyabbakká válnak. Tavasszal, e növények kertbe költöztetésekor figyelemmel kell lenni arra, hogy merőben más körülmények közé kerülnek, és ehhez hozzá kell előbb szokniuk.

Leander bokrok az út mentén

Éjjel még alacsony a hőmérséklet

Sokéves tapasztalatok alapján május 10. környékéig kell talaj menti fagyokra számítani. Olyan növényeket, melyek nem képesek elviselni a 0 Celsius fok körüli hőmérsékletet, csak e dátum után tegyük ki a szabadba. A talaj menti fagy a föld felszínétől 5 centiméterre levő levegőrétegben fellépő fagy, amely gyakran nem is terjed ki a magasabb levegőszintekre. A talaj menti fagy mindig gyakoribb, mint a magasabban, például 2 méteres magasságban is jelentkező fagy.  Ezért az alacsony növényzetre veszélyes, ellene házilag takarással, üzemileg fagyvédelmi füstöléssel, vagy öntözéssel védekeznek.

A mérsékelten fagyálló növények, – ide tartoznak például azok a mediterrán eredetű fajok melyek rövidebb ideig kisebb fagyokat is elviselnek károsodás nélkül – már akár március végén-április elején is kitehetők a kertbe. A növényeket lehetőleg az első időszakban valamilyen magasabb helyen tartsuk: teraszon, kerti asztalon, stb, hiszen, ha talaj menti fagy alakul ki, 50-100 centiméterrel magasabban lehet, hogy pozitív hőmérséklet van.

Az erős fény károsíthatja a leveleket

A növényeket először árnyékos részre tegyük a kertben, vagy árnyékoljuk hálóval akkor is, ha egyébként fényigényes fajokról van szó. A leginkább napfénykedvelő növényeknek is szükségük van rá, hogy a téli fényszegény időszakot követően fokozatosan szokhasson hozzá a direkt fényhez. A kertben tartott cserepes-, vagy dézsás szobanövényeket érdemes inkább ritkábban, de akkor olyan nagy vízadaggal öntözni, hogy a teljes földmennyiség átnedvesedjen a gyökerek körül, az alsóbb részeken is.

Ha gyakran kis vízadaggal öntözünk, akkor a növény ezt meg szokja és gyökerei a cserép felső részében fognak koncentrálódni. Nyaralás esetén, vagy egy-két öntözés kihagyását e növények sokkal jobban megsínylik, mint azok a társaik, amelyek nagy vízadagokat kapnak, hiszen ebben az esetben bár a talaj felszíne száraznak tűnik a cserépben, lejjebb jelentős víztartalékok állnak a növény rendelkezésére.