A szilikon alapú készítmények rugalmas és vízzáró kötést biztosítanak, ami különösen előnyös, ha eltérő anyagú, emiatt különböző hőtágulású anyagok közötti kapcsolatot akarunk áthidalni. Egyes változataik kifejezetten időjárásállóak és UV stabilak, ezek kültéren is alkalmazhatóak. Többségük a megszilárdulást követően savakra és lúgokra sem érzékeny. A festést nem jól viselik, ledobják magukról.

Így válasszunk anyagában színezett, vagy átlátszó ragasztót, esetleg a már megszilárdult szilikonos tömítőre kenjünk akril-bázisú második réteget, ami már festhető.
A szilikonos tömítők felhasználása problémamentes, hiszen többnyire egykomponensűek, így nem kell a keveréssel foglalkozni. Azért is ideálisak szigetelési-, és tömítési feladatok ellátására, mert szobahőmérsékleten nedvesség, azaz pára hatására szilárdulnak meg, lassan.

Érdemes tudni

Csak tiszta és zsírmentes felületen alkalmazzuk e készítményeket, és megéri a kenésre nem szánt részeket leragasztani védőszalaggal, így később nem kell tisztítani azokat. Alkoholos lemosással biztosíthatjuk legjobban a ragasztandó, vagy tömítendő felületek zsírtalanítását.

A tubusra, vagy a kinyomó pisztolyba való palackra, a kartusra akkora lyukat vágjunk, hogy pont a megfelelő szélességű ragasztó jöjjön ki belőle a nyomáskor, csíkban. Lassan húzzuk a ragasztót a felületen, mert ha ezt gyorsan tesszük, akkor nem jut elég mélyen a résekbe az anyag. Egy-két nap elegendő a kötéshez, de a massza teljes vulkanizálódása akár egy hetet is igénybe vehet. A ragasztó szilárdulásának időtartama általában a levegő nedvességtartalmától függ, de némelyik termék kötése a hőmérséklet emelésével is gyorsítható. Ezelőtt óvatosan már használatba vehetjük a tömített dolgokat, de ez az idő az, ami után már kémiai folyamatok nem mennek végbe a tömítő anyag szerkezetében. Ha nem használtuk el az egész ragasztómennyiséget, akkor azt zárjuk le légmentesen. Csak akkor használhatjuk később is a maradékot, ha az nem jut még kevés párához sem, hiszen ennek jelenlétében elkezdődik a szilárdulás folyamata.

A buktató a típusválasztásban rejlik

Szilikon alapú ragasztóból, tömítőanyagból sokféle van. A tömítendő anyagaink függvényében kell a megfelelőt kiválasztanunk. Ezeknek a szilárdulása során bizonyos vegyi anyagok szabadulnak fel, hiszen a már említett vulkanizálódás kémiai folyamatok eredménye. E melléktermékként keletkező anyagok azonban bizonyos felületeket károsíthatnak. Az axetoxi típusú paszták vulkanizálódásakor ecetsav szabadul fel, ami fémeken korróziót okozhat, és a betonnak sem tesz jót. Elektromossággal kapcsolatos alkalmazását is kerüljük.
Az oxim-szilikonos termékeknél keletkező vegyület is elszínezheti a fémeket, és elektromos berendezésekkel kapcsolatban ezt sem ajánlott használni.
Az alkoxi szilikonos anyagok kötésekor alkohol szabadul fel, ami elektromos egységeknél sem okoz kárt.

A használati utasításon szereplő réskorlátot tartsuk be, hiszen ez feltétele a megfelelő minőségű szigetelés, vagy ragasztás elérésének. A réskorlát azt jelenti, hogy lévén a kötés kívülről befelé halad a párának köszönhető szilárdulási folyamat során, bizonyos rétegvastagságon túl a kikeményedett rész már légmentesen lezárja az alatta levő, még képlékeny anyagot, ezzel meggátolva a további vulkanizálódási folyamatot.

Árak

A szilikonos ragasztók árai többnyire nem drágák. Érdemes használnunk ezeket a termékeket, hiszen tömítetlenség esetén a falnál, vagy más helyeken beszivárgó víz jelentős, és nehezebben orvosolható károkat okoz, amelyek kijavítása sokkal költségesebb, mintha megelőzésképp tömítettük volna e réseket. A kartusos, univerzális szilikon ragasztók 310 ml kiszerelésben kaphatók 710-1100 Forintos áron. Kihasználva, hogy nem festhetők, az anyagában színezett változatokhoz már jóval drágábban juthatunk hozzá, ezekből egy 85 grammos tubus 1000-1400 forintért kapható. Alkalmazásukkor törekedjünk a tiszta munkára, mert szilikon-ragasztó eltávolító szert több mint 3000 forintért vásárolhatunk egy kis tégellyel.