Szexi, és a profitot is növeli, de hogyan kapcsolódhat egy kisebb cég ehhez a trendhez?
Ötlépcsős útiterv a fenntarthatósági célkitűzések üzleti stratégiába építéséhez.
Alapszabály, hogy a tulajdonos az elvárható mértékben maga is gondját viselje a biztosított vagyontárgyának. A legtöbb vita általában abból adódik, hogy mi is igazából az elvárható gondosság mértéke. Ezeknek egy jelentős körét az évek során felhalmozott tapasztalatok alapján a biztosítók maguk is összeírják, és közzéteszik, vagy a biztosítási kötvényen, vagy egy ahhoz kapott általános szerződési feltételekről szóló tájékoztatóban - írja a Lakásfókusz lakossági ingatlanos blog. Ezeket olvasva meglepő részleteket találhat az ember.
Az internetes oldalakon számtalan történetet található azzal kapcsolatban hogy mire fizetett, és mire nem fizetett a biztosító. A legtöbb vitát mindig azok a sztorik váltják ki, ahol a biztosító valamilyen szerződéses apróbetűre, vagy technikai kizáró okra hivatkozva csökkenti a kártérítést. Ezekben persze kívülállóként nehéz igazságot tenni, két teljesen ellentétes interpretációja is lehet ugyanannak a történetnek. Ami az egyik oldalról úgy hangzik, hogy „nyomorultan éltünk fedél nélkül, mert kiégett lakásunkért hetekig nem volt hajlandó fizetni az aljas biztosító”, az a másik oldalról festhet úgy is, hogy „minden tűzvédelmi szabálynak és józan észnek ellentmondóan kiépített cserépkályhát hagytak működés közben őrizetlenül a tulajdonosok, így kártérítést nem tudtunk fizetni, viszont a szokásos rendkívüli gyorssegélyünket 50 százalékkal meghaladó felajánlást is méltánytalannak találta a szerződő, így ennek kifizetése sem történt meg”. Ki hazudik, ki ködösít, ki él vissza helyzetével?
Lakásbiztosítások esetében is él az elvárható gondosság, és természetesen ott is felmerül, hogy mi mennyire életszerű? A blog jogi szakértője szerint az alap kiindulási pont a józanész, és a józan ítélőképesség mellett is eldönthető a gondosság mértéke, így a valódi vitás eset sokkal kevesebb. Hallani ugyan családokról, akiknek úgy vitték el az autóját a házuk kapuval védett kertjéből, hogy a kocsikulcsot előtte kicsenték a házból, míg mindenki otthon aludt, és erre azért nem fizet a biztosító, mert nem tettek meg eleget az érték védelméért, ám a történet sokadik interpretációjából már kimarad, hogy vajon volt-e külsérelmi nyom a lakás zárain, volt-e nyitva ablak, és hol volt a kulcs a lakásban? Ha mindezek a biztosított ellen szólnak, még akkor is mérlegelheti a biztosító, hogy fizet, hiszen jól fizető ügyfélről nem feltétlenül mond le, és saját rossz hírét sem akarja kelteni vitás esetben. Fontos tudni továbbá, hogy ha fizetnek is valamilyen ellopott értékre, az ellopott értéktárgyak előkerülése esetén a biztosító visszakérheti a korábbi kártérítési összeget.
Nem lehet elvárás, hogy az ember a laptopját és kocsikulcsát a kispárnája alatt tartsa, illetve minden háztűznézőbe érkező látogatót – vagy esetleg lakáseladáskor a vevőjelöltet – C típusú nemzetbiztonsági vizsgálatnak vesse alá. Az azonban például ellentétes az elvárható gondossággal, ha Facebook-profilunkban mindenkit tájékoztatunk arról, hogy 2 hétre külföldre utazunk, ezzel célponttá téve értékes ingatlanunkat. Külföldön már voltak perek abból, hogy a biztosító megtagadta a kártérítést ilyen okra hivatkozva.
További részletek itt olvashatók.
