Fél évvel hosszabbította meg egy férfi életét az a koktél, amelytől kevésbé szerencsés sorstársa háromnegyed órán át agonizált. A különös kegyetlenséggel elkövetett csecsemőgyilkosság miatt elítélt Charles Warner április 29-ére tervezett kivégzését azért halasztották el hat hónappal Oklahoma államban, mert az újonnan bevezetett, titkos összetételű méreginjekció-kombináció csúfos kudarcot vallott egy másik, nemi erőszakért és gyilkosságért halálra ítélt bűnöző kivégzésekor. Történt ugyanis, hogy a hatóanyagokat adagoló automata beindítása után az elítéltnek szétrepedt a vénája, így a mérgek nagy része nem jutott a vérébe, hosszas szenvedésének, hörgésének és vergődésének végül egy szívroham vetett véget. A technikai problémák miatt az oklahomai ügyészség alaposabb kivizsgálást rendelt el.
Az idén ez már nem az első balul sikerült kivégzés, a hasonlók nyomán több európai lap is élesen bírálta a halálbüntetést megengedő államokat. Januárban például közel fél óráig tartott egy elítélt haláltusája az ugyancsak új hatóanyag-kombinációval próbálkozó Ohióban, egy másik oklahomai kivégzésnél pedig 20 másodperccel a művelet elindítása után a halálraítélt felordított, hogy „lángokban áll az egész testem”. Az efféle malőrök az amerikai ítélet-végrehajtók szerint azért lettek gyakoribbak, mert hiánycikké vált a korábban rutinszerűen használt nátrium-pentotál.
Kivégzőszoba Texas államban. Három az egybe
AFP / Paul Buck
A szert a magyar pletykalapok az adócsalással, illetve köz- és magánokirat-hamisítással vádolt Simon Gábor volt MSZP-elnökhelyettes ügyében kihallgatni szándékozott Welsz Tamással is kapcsolatba hozták, aki márciusban különös körülmények között hunyt el (állítólag ezzel követett el öngyilkosságot, és az élettársának is adott belőle). Más sajtóhírek szerint viszont a vállalkozó szöveteiben nem találták nyomát méregnek. Annyi bizonyos, hogy a nátrium-pentotál hetekig, akár hónapokig is kimutatható lenne.
A kivégzések háromkomponensű mérgei közül az elsőt, a zsírszövetben felhalmozódó nátrium-pentotált az 1930-as években fejlesztették ki az Egyesült Államokban, amikor ultrarövid idő alatt ható altatószert igyekeztek nyerni a barbitursavból. Utóbbit Adolf von Baeyer német vegyész szintetizálta 1864-ben, a húgysav vizsgálata közben, és a patikatörténeti legendárium szerint azért nevezte el Szent Barbaráról, a tüzérek védőszentjéről, mert a vendéglőben, ahol munkatársaival a felfedezést ünnepelte, a városi helyőrség tagjai épp őt éltették. Altatásra már nem Baeyer, hanem tanítványa, Emil Fischer és Joseph von Mering német orvos használta elsőként a szert. Ők 1903-ban, kutyákkal kísérletezgetve, véletlenül jöttek rá a barbitursav egyik származékának, a világ első altatószer-alapanyagának a bódító hatására. A következő négy évtizedben egész sor hasonló hatású rokon vegyületet szintetizáltak világszerte.
Általános anesztetikumként a pácienseket alig több mint fél percen belül mély, alvásszerű öntudatlan állapotba segítő nátrium-pentotál vált be. Szokásos adagja műtéti érzéstelenítés bevezetésére 5 milligramm testsúlykilogrammonként, azaz egy átlagos súlyú felnőtt elbódításához félgrammnyi sem szükséges. Az intravénásan adagolható általános érzéstelenítő az agyba jutva jelentősen csökkenti az idegsejtek aktivitását, ezáltal gátolja az agyműködést, eszméletvesztést okoz. Tartósan adagolva ezért is használják úgynevezett barbiturátkóma kiváltására. A kockázatai miatt csak afféle utolsó szalmaszálként, elvétve alkalmazott eljárást olyan súlyos sérülteknél vetik be, akiknél az agy térfogata életveszélyesen megnövekszik. Az átmeneti, a „természetesnél” mélyebb kómától az orvosok ilyenkor azt remélik, hogy az agysejtek működésének drasztikus lelassításával sikerül elérni az agyi duzzanat visszahúzódását.
Kivégzésekhez 1977 óta használják az Egyesült Államokban a hatóanyagot (az akasztást akkor váltották fel méreginjekcióval), a nátrium-pentotált mégis mindössze egyetlen amerikai gyógyszergyárban készítették. A cég ráadásul 2010-ben Észak-Karolinából olaszországi telepére költöztette, majd 2011 januárjában – miután a halálbüntetést ellenző olasz hatóságok kereskedelmi bojkottal fenyegetőztek – beszüntette a gyártását. A szert azóta Európából szerezték be a legvégső szankciót engedélyező több mint 30 szövetségi állam hóhérai, ám az utóbbi hónapokban alternatív megoldások után kellett nézniük, mert az európai gyógyszergyárak – a civil szervezetek nyomásától nem függetlenül – egyhangúlag megtagadták a nátrium-pentotál amerikai exportját.
Az érzéstelenítő-mérgező vegyületet nem könnyű beszerezni, világszerte csak néhány gyógyszergyár bíbelődik az elkészítésével. Magyarországon például két éve a hivatalos gyógyszertörzskönyvből is törölték, valószínűleg nem kérvényezték engedélye meghosszabbítását – informál Szökő Éva, az SE Gyógyszerhatástani Intézetének igazgatóhelyettese. Ennek az lehet az oka, hogy a sebészeti altatáshoz ma már elavultnak tartott nátrium-pentotál felhasználási területei meglehetősen beszűkültek. Az amerikai gyógyszergyáraknak pedig egyszerűen nem éri meg az évente átlagosan 40–70 halálraítélt, illetve néhány száz súlyos agyi sérült „érdekében” átállítani a gyártósoraikat.
Az elítéltek vérébe e szerből az általános érzéstelenítéshez elegendő adag mintegy tízszeresét, 5 grammnyit juttatnak, ami az esetek túlnyomó többségében már önmagában is halálos. Olyannyira, hogy az eutanáziát engedélyező országokban ennek nagyjából a felével segítik halálba az ezt igénylőt. Ennél nagyobb dózisra legfeljebb annak lehet szüksége – mondja Zacher Gábor toxikológus, igazságügyi orvos szakértő –, aki rendszeresen fogyasztott barbiturátszármazékokat, és már hozzászokott. 8-10 grammnál többet azonban nemigen tud tolerálni az emberi szervezet. Ezt mutatja az is, hogy az 1960-as években barbiturát-túladagolás végzett mások mellett Marilyn Monroe és Judy Garland színésznőkkel, illetve Jimi Hendrix gitárfenoménnal is.
A másik két fecskendő tartalma jobbára csak a kivégzés folyamatát gyorsítja fel. A nátrium-pentotál által okozott súlyos keringési és légzési zavarok, vese- és májelégtelenség ugyanis csak 30-40 perc alatt végezne az elítéltekkel. A második fázisban beadott, a nyílméregbéka váladékában lévő vagy a Szókratész ókori görög filozófusnak felkínált méregitalban található bürökhöz hasonló izombénító néhány perc alatt leállítja a légzést – így Zacher. A harmadik komponens, a kálium-klorid pedig szinte azonnal blokkolja a szívet.
A bevált recept első tagját az amerikai hóhérok egy másik barbitursav-származékkal, a pentobarbitállal igyekeztek helyettesíteni. Csakhogy utóbbi dániai gyártója a nátrium-pentotál kapcsán is hangoztatott okokra hivatkozva leállította a szállítást. Az amerikai kudarcsorozatot ez nem feltétlenül magyarázza – veti fel Zacher –, mivel meglehetősen sok olyan vegyület van (gyógyszerészeti) forgalomban, amelyek túladagolásával a barbiturátok által kiváltott eszméletvesztéshez hasonló hatást lehet elérni. Erre a célra nemcsak az intravénásan adagolható modern anesztetikumok jelentős része, de a jól ismert morfium is megfelelne.
A nátrium-pentotáléhoz kísértetiesen hasonló hatásmechanizmusú, a végzetes betegségben, illetve végelgyengülésben szenvedő állatok „elaltatására” használt pentobarbitálra – mivel az USA-ban, Európához hasonlóan, ha épp nem hiánycikk, csak speciális engedéllyel férhető hozzá – Észak-Mexikóban valóságos „halálturizmus” épül. A The New York Times néhány évvel ezelőtti beszámolója szerint 30-40 dollárért kínálják „pult alól” egy-egy adagját. Amivel aztán nem házi kedvenceknek viszik el a megváltó halált, hanem – illegálisan – végstádiumú, többnyire idős amerikai betegeknek.
BALÁZS ZSUZSANNA
