Lassú, unalmas stagnálásba süllyedhet a magyar gazdaság, ha a kormány a jelenlegi, tulajdonképpen az elődjétől örökölt politikát folytatja - vélte (részben előadóként, részben házigazdaként) a Pénzügykutató Rt. tudományos főmunkatársa, Petschnig Mária Zita csütörtökön a Hotel Aquincumban rendezett fórumon. Felidézte a Medgyessy-kormány által tavaly nyáron írt gazdasági helyzetértékelést, amelyhez képest az elmúlt egy év nem hozott változást: a gazdaság nem gyorsul, az ipar továbbra is csaknem stagnál, a beruházási tevékenység nem élénkül, az export növekedésiütem-csökkenése folytatódik, a gazdaság tőkevonzó képessége nem javul, az államháztartás továbbra is átláthatatlan... és így tovább. Medgyessy a korábbi, egyensúlyőrző növekedési pályájáról lecsúszott gazdaságot örökölt, de nem tudta arra visszaterelni - tette hozzá. Véget kellene vetni a kormányzati csodavárásnak; vagyis annak, hogy a nemzetközi konjunktúra javulása majd megsegíti a magyar gazdaságot. Békesi László ex-pénzügyminiszter ezt kiegészítve felidézte az előző kormányzati ciklus szerinte hamis jelszavait az új magyar modelltől a belső motorok bekapcsolásának hangzatos szólamáig, amelyek mögött valójában csak erőteljes állami túlköltségvetés, a teljesítmény-javulást jócskán meghaladó bérkiáramlás s ezáltal romló versenyképesség volt tapasztalható. Ám elmaradt a korrekció, nem történt meg a költségvetést megterhelő állami kötelezettségvállalások felülvizsgálata, a tervezett reformokat pedig teljesíthetetlen feltételekhez köti a kormány: ne kerüljenek többe, ne sértse senki érdekeit, és mindenki értsen velük egyet. A szakszervezetek által követelt bérfelzárkóztatást pedig mielőbb felejtsük el, annak nincs fedezete; legfeljebb akkor lesz, ha a teljesítmények is felzárkóznak az uniós szintre - hűtötte le a kedélyeket. Szintén az állami költségvetés átláthatatlansága miatt fakadt ki Antal László, akinek - bevallása szerint - fogalma sincs róla, mekkora többletkeresletet generál a költségvetés, miután arról a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyminisztérium jóval a hibahatárt meghaladó különbséggel publikálja saját adatait. A László Csaba-Járai Zsigmond között állandósuló szópárbajra pedig szerinte hovatovább az illik: nem tudom, pontosan mit is állítasz, de nem értek vele egyet ...
A külső és belső hiányok megfékezését eddig hiába váró közgazdászok fő félelme, hogy ilyen körülmények között az uniós csatlakozás nem a felzárkózást fogja segíteni, ellenkezőleg: tartós stagnálás vár a magyar gazdaságra. Az állami pénzosztogatás, az állami cégek veszteségeinek állandó megtérítése, a versenyképesség folyamatos romlása korrekciót követelne, s néhány területen már arra sincs mód: például a béremelések lehetetlenné tették a korábban tervezett adócsökkentéseket. A Fidesz és a szoclib. kormány közti populista versengésbe ugyanakkor Lengyel László szerint legfeljebb Brüsszel szól bele a csatlakozás után, ám ebben tévedett: pénteken a Nemzetközi Valutaalap már megintette a magyar kormányt, egyebek mellett azt felróva neki: nem tartja magát ahhoz az ígéretéhez, hogy a közszférában befagyasztja a béreket. Más kérdés, hogy erről az ígéretről eddig a gazdaság irányításáért felelős miniszterek és a kormányfő egyaránt hallgattak...