Továbbra is szigorúan tilos az abortusz – még akkor is, ha tudható, hogy a magzat súlyos fogyatékkal születne – az ilyesmiben közreműködő orvos a körlevél szerint éppen úgy „az erkölcsi rosszal történő tiltott közremûködés” bûnét követi el, mint az, aki eutanáziában működik közre.

Az ágyban továbbra is tilos az óvszer használata, még ha hiányában esetleg védtelenek lennénk is a HIV-vírussal szemben (legyünk hűségesek!); ám tilos az „esemény utáni” tabletta vagy a spirál alkalmazása is. Tilos a leszbikus párok, a férj nélküli lányok, illetve az olyan nők megtermékenyítése, akik társ nélkül vállalnák gyermeküket.

Sok minden tilos az MKPK körlevelében foglaltak szerint, amely körlevél a Szent István Társulatnál könyv alakban jelent meg, s az interneten egyelőre nem olvasható. (Előzményei – az MKPK két korábbi, a mostanihoz hasonlóan „tanító” körlevele az Igazságosabb és testvériesebb világot! (1996) és A boldogabb családokért(1996). Sokan a körlevél előzményének tartják VI. Pál pápa 1968-ban kibocsátott, kritikusai által tabletta-enciklikának is nevezett Humanae Vitae kezdetű körlevelét is – amely először sokkolta az antibébire szokott nyugati közvéleményt azzal, hogy amit tesz, azt az egyház kategorikusan ellenzi.)

Az élet kultúrája című könyv az abortusztól a génterápián át a klónozásig az élet számos határ-kérdését – s a 21. századi tudomány számos témáját – öleli fel, s a két év alatt, amíg elkészült, a püspökkar tudós szakemberek – köztük a két agykutató akadémikus, az MTA-elnök Vizi E. Szilveszter és az egykori kultuszminiszter Hámori József, valamint Kopp Mária, a SOTE Magatartástudományi Intézetének igazgatója, Freund Tamás biológus, agykutató, illetve – mások mellett - Falus András, a Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet vezetője – aktív közreműködésére számíthatott.

Meglátszik a körlevélen, hogy avatott biológus szakemberek bevonásával fogalmazták – véli elismerően a püspökkari dokumentumhoz fűzött kommentárjában Bitó László fiziológus-író is, aki 56 után a New York-i Columbia egyetemen tanult, majd tanított, s szemorvosként, természettudósként vált ismertté, a rendszerváltás utáni hazatelepülését követően mégis regényíróként szerzett hírnevet: trilógiája (Ábrahám és Izsák, Izsák tanítása, illetve A Názáreti Izsák) számos nyelven megjelent.

A szerző ezúttal nem a régi szegedi katolikus polgárcsalád sarjaként, hanem fiziológusként, természettudósként fűz megjegyzéseket az MKPK körleveléhez, olyan kérdéseket firtatva a püspöki megnyilatkozással összefüggésben, mint hogy vajon a fogamzást tekinthetjük-e emberré válásunk egyetlen, meghatározó momentumának? Prenatális fejlődésünknek vajon mely szakaszaira terjeszthetők ki az emberi jogok? Vajon mennyire éles, ha egyáltalán meghúzható, a határ a még nem élet és az élet, illetve az élet és a már nem élet között? Ön mit szól mindehhez?

Bitó László kommentárjai Az élet kultúrájáért című püspökkari körleveléhez