"Vegyünk két közepes méretű országot: Mindkét ország az EU tagja lesz májusban, mindkettőnek takarékos szocialista kormánya van [sic! - a magyar szerkesztő], egyaránt jó GDP-növekedésre számítanak az idén, és mindketten 5 százalék körüli költségvetési deficitre az év végén." Magyarország azonban több mint 7 százalékponttal magasabb jegybanki kamatszinttel küszködik, mint Lengyelország. Arra a kérdésre, hogy Magyarország mit csinált rosszul, és Lengyelország mit jól, részben a pénzügypolitikában, és annak kommunikálásában rejlik a válasz - írja a The Economist.

A lap felidézi, hogy Lengyelország négy éve szabadjára engedte a zlotyt, hagyta, hogy a pénz értékét a piac határozza meg. Eközben a jegybank arra összpontosított, hogy az infláció csökkentéséhez még éppen elégséges magasságban tartsa a kamatot, és ellenállt az enyhítést célzó politikusi nyomásnak. Az eredmény: az infláció a 2000-ben mért 10,1 százalékról 2003-ban 0,7 százalékra csökkent, miközben a zloty árfolyama az exportőrök örömére enyhén gyengült. Most ismét erősödhet, ahogy a gazdaság lassan élénkülni kezd, bár ez késhet is, ha a befektetők szkeptikusan fogadják a kormány a héten jóváhagyott, tessék-lássék szigorításait.

A The Economist szerint a magyar jegybank ennél többet próbált végrehajtani, és kevesebbet ért el. Megkísérelte a forintot egy szűk, de mozdítható sávon belül tartani az euróhoz képest, de ezzel egy időben az infláció leszorításával is próbálkozott. Mindeközben a kormánnyal folytatott sikertelen, néha nyilvános gazdaságpolitikai csetepatékkal gyengítette saját helyzetét. A hatalmas költségvetési és folyómérleg hiánnyal a háttérben tavaly háromszor emelte a kamatot a forint védelmében. Járai Zsigmond védelmezői mondhatják, hogy az MNB elnöke nehéz körülmények között a tőle telhető legjobbat teljesítette. Kevesen vitatnák azonban, hogy Balcerowicz teljesített jobban - írja a brit gazdasági hetilap.

Megkeresésünkre Járai Zsigmond kifejtette, nehéz a két ország összehasonlítása, hiszen Lengyelországban nem volt évi 10 százalékos reálbér-emelés. Kiegyensúlyozott költségvetés híján, és anélkül, hogy a bérkiáramlás a termelékenység emelkedéséhez igazodott volna, a magyar jegybak csak rossz és még rosszabb opciók között választhatott, amikor kialakította az infláció fékezését célzó monetáris politikáját. A jelenlegi, kényszerű magas kamatszint még mindig a legkisebb rosszat jelenti - mondta a magyar jegybankelnök a hvg.hu-nak.