A politikus 86. életévében, március 28-án az esti órákban halt meg a kaposvári kórházban. Losonczi Pál nyugdíjba vonulását követően, a közélettől visszavonultan, szülővárosában, Barcson élt. A politikust a Somogy Megyei Közgyűlés és Barcs önkormányzata saját halottjának tekinti. Temetése április elsején lesz, a barcsi Béke utcai temetőben.

© Bánkuti András

Losonczi 1919. szeptember 18-án született Bolhón. 1939-ben csatlakozott az illegális kommunista párthoz, akkoriban földmunkásként dolgozott. 1945-ben a földosztáskor földhöz jutott, így saját földjén gazdálkodott. 1948 és 1960 között az általa alapított barcsi Vörös Csillag Mezőgazdasági Termelőszövetkezet (MgTsz) elnöke volt. 1956-ban tsz-elnökként megkapta a Kossuth-díj harmadik fokozatát. 1957 és 1989 között tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, az állampárt vezető testületének, 1975-1987 között a legfelső grémiumnak, a Politikai Bizottságnak is. 1953-tól 1989-ig országgyűlési képviselő, 1954-től a Hazafias Népfront Országos Tanácsának, 1968-tól az Országos Tanács elnökségének tagja, 1960 és 1967 között földművelésügyi miniszter, 1963 és 1965 között az Országos Termelőszövetkezeti Tanács elnökhelyettese, 1967-ig elnöke volt. 1967 és 1987 között, nyugdíjazásáig ő volt az Elnöki Tanács elnöke.

Nyugalomba vonulása után a Somogy Megyei Tanács rendelkezésére bocsátotta politikatörténeti kuriózumnak számító ajándékgyűjteményét, hogy egy állandó kiállítás keretében mutassák be. A gyűjteményt 1992-ben visszakérte, mivel jövedelme felére csökkent és a somogyi önkormányzat nem vállalta, hogy a kitüntetéseiért, ajándéktárgyaiért végkielégítést, illetve életjáradékot folyósítson számára. Visszavonulása után Barcson élt családjával, nem nyilatkozott, kerülte a nyilvánosságot.