"Megkönnyebbültem, de túlzottan azért nem voltam annyira megviselve" - mondta Molnár Gál Péter az ügynöki múltját beismerő közleménye és a könyv megírása óta eltelt időszakról.

"Részleteket nem mondanék a beszervezésemről" - mondta a kritikus. "A könyvből minden kiderül. Pontosan leírom, hogy technikailag hogyan is néz ki egy ilyen beszervezés. (...) Engem csak rövid ideig zaklattak, hogy úgy mondjam: egy rövid játék volt. Előtte azért egy évig folyamatosan figyeltek, (...) mondhatom, nagyon alapos munkát végeztek" - fejtette ki Molnár Gál Péter.

A kritikus szerint 1963-ban megzsarolták, ezért vállalt szerepet a III/III-as csoportfőnökség szolgálatában. "Hogy mivel? Nos, a könyv címe alighanem magáért beszél" - utalt M.G.P. arra, hogy a szexuálisan saját nemükhöz vonzódók körében a coming out "bevallást, beismerést, kinyilatkoztatást" jelent.

"Azt írták rólam, hogy nem írok több kritikát és elkerülöm a színházakat, ezzel szemben a bejelentésemkor úgy éreztem: nem helyes ilyen helyzetben elbújni" - magyarázta döntését, megemlítve hogy továbbra is rendszeresen ír recenziókat. Igaz, nem a korábbi lapjának, a Népszabadságnak, hanem egy internetes portálnak - tette hozzá.

"Ugyanúgy beszélgetek a színházakban a szakmabeliekkel, mint korábban, és, habár kaptam gyalázkodó leveleket is, a többség mellém állt. Úgy érzem, egy kicsit most jobban szeretnek - mondta a színikritikus.

Molnár Gál Péterről 2004 novemberében derült ki, hogy Luzsnyánszky Róbert néven jelentéseket írt színházi személyekről, például Latinovits Zoltánról is a III/III-as csoportfőnökség számára.

A kritikus akkor közleményében úgy nyilatkozott, hogy "magának tartozik elszámolással". Pár nappal később Vörös T. Károly, a Népszabadság főszerkesztője kijelentette: Molnár Gál Péter többet nem írhat színi elemzést a lapnak.