Jelenleg csak a főkolomposok, azaz a herendi porcelánokat hat-hét éven át sikerrel hamisító és értékesítő bűnbandák vezetői vannak előzetes letartóztatásban – tudta meg a hvg.hu a veszprémi rendőrkapitányságon dolgozó Márton András főhadnagytól, aki felettese, Pálmann László bűnügyi osztályvezető irányítása alatt Molnár József századossal együtt másfél évig nyomozott a herendi porcelánok hamisításának ügyében, mígnem idén májusban rajtaütöttek a csoportokon.

Gyárként üzemeltek

„Nem ez volt az első herendi hamisításos ügy, jómagam húsz év alatt négy ilyen nyomozásban vettem részt. De ez volt az első, amely a korábbiaktól eltérő elkövetési módszerekről árulkodott” – mondta a hvg.hu-nak Pálmann László. A nyolcvanas években néhány, a herendi értékét felismerő család – főleg az idősek körében – módszeres felvásárlásba kezdett, majd a kedvező áron megszerzett tárgyakat némi haszonnal továbbadta. Később rájöttek, hogy jóval nagyobb haszonra tehetnének szer, ha a porcelángyár fehér áruit festetnék meg. A festett áruhoz képest ugyanis alacsonyabb áron, legális vásárlással lehetett a fehér porcelánokhoz hozzájutni, amellett, hogy néhány dolgozó is kicsempészett különböző porcelánokat a fehéráru raktárból. Mindez jó üzlet volt, egészen addig, amíg a gyár a ’90-es években – megelőzendő a hasonló eseteket – leszűkítette a fehér porcelánt árusító helyek körét, a megmaradt helyeken pedig a festettel közel azonos áron adta el, hogy ne érje meg a manufaktúra falain kívüli festetés.

A veszprémi zsaruk által idén májusban lebuktatott csoportok éppen ezért egy korábban ismeretlen módszerhez folyamodtak a hamisításkor: a gyártás teljes folyamatát „kitelepítik” a manufaktúrából. „Évekkel ezelőtt beszervezték a gyár egyik formatárosát, akinek mindössze egy égetőkemencére volt szüksége ahhoz, hogy porcelánokat állítson elő. Hétvégére kicsempészte a különféle formákat, később már ő gyártotta le ezeket” – magyarázta Molnár József százados. A hamisító bandáknak tehát nemcsak festőik, hanem formázóik, égetőik is voltak. Többségük a szaktudását a manufaktúrában szerezte, onnan ment nyugdíjba, esetleg onnan rúgták ki, bár a gyanúsítottak között van öt olyan festő szakmunkás, akik lebukásukig a gyár alkalmazottai voltak.

Amerikából jöttem

A herendi manufaktúra vezetői másfél éve jelezték a veszprémi rendőröknek, hogy egy Floridában élő nyugdíjas nő jelezte nekik: az e-Bay nevű internetes oldalon vásárolt egy herendi aligátor figurát, ám miután a kezébe került a porcelán, az a gyanúja támadt, hogy hamis. A veszprémi nyomozók ezért nem magyar, hanem amerikai vonalon indultak el, azaz a hamis terméktől indultak „visszafelé”, hogy rájöjjenek, honnan származik a hamisítvány. Bár a nyomozás ezen részeit diszkréten kezelik, annyit a hvg.hu-nak elárultak, hogy az e-Bay üzemeltetőinek segítségével jutottak el ahhoz a személyhez, aki a hamis árult eladta az idős nőnek. Ezt követően – titkosszolgálati módszert, például telefonlehallgatást – alkalmazva kerültek a zsaruk látókörébe az értékesítők, a szállítók, majd a hamisítások szervezői, a készíttetők. „Rájöttünk, hogy három, egymástól elkülönült csoport köré szerveződnek a hamisítások. A három csoportból kettő voltaképpen egy család, ahol a szülőktől a gyerekekig mindenkinek volt valami feladata. A harmadik csoport voltaképpen egy baráti társaság. Bár ők fiatalok voltak és „pályakezdők”, mégis ők fektették be a legtöbb pénzt és a legtöbb technikát a hamisításba” – magyarázta Molnár József százados.

A társaságok konkuráltak egymással, de – ha szükség úgy hozta - együtt is működtek. Köztük volt olyan nő, akinek apja évekkel ezelőtt a „fehérárus hamisításban” is érintett volt, de olyan is, akit korábban orrgazdaság vagy csempészés miatt ítéltek el. A „buliban” rajtuk kívül nagy szerepet játszottak budavárbeli galériatulajdonosok is. „Őket felbujtás iparjogvédelmi jogok megsértésére bűncselekménnyel gyanúsítjuk, mivel ők is a megrendelők között voltak. A hamisítóktól ugyanis olcsóbban szerezhették be a porcelánokat, mint a gyárból. Bár azt állítják, nem tudták, hogy hamisítványok voltak, számos bizonyíték szól ez ellen. Például ha az egyik porcelán hibás volt, akkor a hamisítóknak adták vissza, hogy javítsák ki azt” – mondta Pálmann László.

Hamisítás mellékállásban

A rendőrök a szervezőket megfigyelve jutottak el azokhoz, akik a hamisítást végezték: festőkhöz, formázókhoz, égetőkhoz. „Ellenőrizni kellett a szervezők valamennyi kapcsolatát. Számos vakszál után így jutottunk el a speciális szaktudással rendelkező hamisítókhoz” – mondta Molnár József. Lassan összeállt a kép. „A bandáknak dolgozók a manufaktúrában sajátították el a termék előállításának folyamatát – igaz, van olyan gyanúsított is, aki autodidakta módon tanulta ki a mesterséget -, majd munkaidőn kívül, fizetett vagy fizetetlen szabadságon hamisítottak. „A hamisításban olyanokat is bevontak, akik akkor már nem dolgoztak a gyárból, de öt gyanúsított még akkor is a manufaktúra alkalmazottja volt, amikor őrizetbe vettük őket. Volt olyan hamisító, akinek a családját a gyár szociális alapon lakáshoz is juttatta, mit sem sejtve ténykedéséről. Ráadásul a gyár dolgozóiként tulajdonosok is voltak a manufaktúrában, így végül saját magukat és tisztességes kollégáikat is megkárosították” – mondta Molnár. A meggyanúsított herendi dolgozók között akad olyan is, akinek szinte a teljes családja bedolgozott a „porcelánozóknak”. Egy gyanúsított, festést végző házaspár vallomásából pedig kiderül: évi 2-3 millió „többletjövedelmük” származott a hamisításból.

A hamisítóknak a fővárosban, Taliándörögdön és Úrkúton is voltak műhelyeik, ahol a festést és a festés utáni égetést végezték. Egy budapesti bérházban pedig komplett mini-manufaktúrát rendeztek be, ahol a formázástól, a gyártás teljes folyamatához megvoltak a technikai feltételek. Az üzletbe bevont porcelángyári dolgozók többnyire hétvégén utaztak fel Budapestre. Egyik hétvégén a formázó utazott fel, majd miután megvolt a kiégetés is, egy másik hétvégén a festő. Ebből a minigyárból látták el fehér porcelánnal a másik három műhelyt is, de fehéráruból jutott az otthon „dolgozó” festőknek is.Bár a hamisítókat többnyire pénzért vonták be a bizniszbe, előfordult, hogy fenyegetéssel is éltek. „Például közölték a hamisítóval, hogy ha ők buknak, akkor a hamisító is bukik, nagyobbat, mint a szervezők, merthogy nála megtalálják a hamisításhoz szükséges eszközöket” – mesélte Márton András nyomozó. Volt olyan, ily módon megfenyegetett „alkalmazott”, aki egyszerre két hamisító hálózatnak is dolgozott.

Miközben a hamisítók évi a gyanú szerint néhány milliót akasztottak az üzleten, nem kizárt, hogy a hamisítást koordináló főszervezők az évek során milliárdos haszonra tettek szert. „A vizsgálati szakban kiderült, hogy csak a rajtaütés során a lefoglalt nyers áruk értéke elérte a 90 millió forintot” – magyarázta Márton András. Az üzlet volumenét és a szervezők üzleti érzékét jól jelzi, hogy a hamisítók előbb nyitottak az orosz piac felé, mint a herendi manufaktúra, a hamis termékek egy jelentős részét Magyarországon élő orosz személyek vásárolták fel. Ahogy az előállítással, a hamisítások elpasszolásával is külön értékesítők foglalkoztak. „Voltak, akik az interneten kínálták megvételre az árut, de a budapesti ecseri piacon is szép számmal bukkantak fel hamisítványok. A piacon már nemcsak az üzletek voltak tele porcelánokkal, hanem az üzlet előtti asztalra is több száz herendi volt kitéve. Miután bebuktattuk a csoportokat, eltűntek az Ecseriről a porcelánok” – meséli Márton András.

Végig titokban

Jól illusztrálja a hazai viszonyokat, hogy sem a pénzügyőrök, sem a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) érdeklődését nem keltette fel az ügy, noha országos kiterjedésű, sőt, nemzetközi tevékenységet folytató bűnbandákról van szó, a hamisítványokat pedig teljes nyugalommal értékesíthették a fővárosi piacon. A veszprémi nyomozók mindenesetre óvatosak voltak: hármukon kívül még kapitányságon is csak egy-két kolléga tudott a nyomozásról, másokat pedig csak a rajtaütés előtti órákba avattak be a részletekbe. „A rajtaütés előtti eligazításon pár perc alatt kellett „kiképezni” az akcióban részt vevő kollégákat herendi-szakértővé, hogy tudják, a házkutatásoknál milyen dolgokat kell keresni, mire kell odafigyelni” – emlékszik vissza Pálmann László alezredes. Az óvatosságra az is okot adott, hogy nem lehetett tudni, a bűnhálózatnak vannak-e esetleg rendőrségi kapcsolatai.

Az ügyben még nem született vádirat. Amennyiben az ügyészség csak iparjogvédelmi jogok megsértését tudja a gyanúsítottakra ráverni, úgy a szervezők legfeljebb 5 év börtönbüntetést kaphatnak.