Hibázott az igazságszolgáltatás?

„A könyvvel azt kívántam érzékeltetni, hogy az üggyel kapcsolatban számtalan kétség merül fel a mai napig, és ezeket mindenképpen meg kívántam osztani a nyilvánossággal. Számomra a felvetett téma máris váratlan eredményt hozott. Például felhívott egy ügyész a könyvem elolvasása után, és közölte, hogy mindaz, amit leírtam, nem túl kedvező ugyan a hatóságokra nézve, de gondolatébresztő és megfontolandó lehet. Egy bíró pedig úgy vélekedett, hogy kieresztettem a palackból egy szellemet, amely – minden kritika ellenére – akár hasznos is lehet” – fejtegette Somos Zoltán. 

A bűnügy

Tánczos Gábort a 11 éves H. Zsófia meggyilkolásáért ítélték el. A körmendi kislányt 1998. április 1-jén  a lakásban megtámadták, majd a torkát elvágták. Tánczos – mint a rendőrségen is elmondta – a történtek idején egyik barátjánál járt, s a lépcsőházban hallani vélte a kislány hörgését. Vallomásának megtétele után hamarosan gyanúsított lett, majd többször is beismerte a gyilkosságot. Ám vallomásai eltértek egymástól, és a feltárt tényeknek is ellentmondtak. Tánczos Gábor 1998 végétől ragaszkodott az ártatlanságához.

Magyarországon igen magas az úgynevezett „váderedményesség”, vagyis a vádhatóság által benyújtott vádiratok túlnyomó többségéből születik ítélet. Az ügyészség igen ritkán ejti a vádat. „Ha az ügyészek ritkán is teszik, a bíráknak talán merészebben kellene élniük a mérlegelés adta lehetőséggel, és – az ártatlanság vélelmének szellemében – felmenteniük azokat, akiknek bűnösségét nem lehet egyértelműen bizonyítani” – véli Somos.

Az ügyvéd hangsúlyozta: „általános alapelv a büntetőeljárásban, hogy a kétségeket minden esetben a vádlott javára kell értékelni.” Ebben az ügyben pedig számtalan kétely merült fel, amelyeknek első ízben maga a Legfelsőbb Bíróság is hangot adott, amikor megalapozatlanságra hivatkozva, hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet. A kételyeket azonban sem a megismételt eljárás, sem az azt követő legfelsőbb bírósági eljárás nem oszlatta el, sőt, újabb kérdőjeleket merültek fel, például az eljárás tisztességességével kapcsolatosan.

Dr. Somos helytelennek tartja, hogy a hatóság már a büntetőeljárás kezdeti szakaszában, a gyanúsított őrizetbe vételét követően olyan magatartást tanúsított, amely alkalmas lehetett az eljárás további sorsának befolyásolására. Tánczos Gábor esetében ugyanis ez történt, hiszen őrizetbe vételét követően több tucat rendőrt előléptettek, kitüntettek, a Vas megyei rendőrfőkapitányból pedig dandártábornok, majd később országos rendőrfőkapitány lett. Ezzel mintegy prejudikálták Tánczos bűnösségét, ami megengedhetetlen.
 
Az ügyvéd megemlítette azt is, hogy hiába kívánt védence a vallomástétel lehetőségével élni, a Legfelsőbb Bíróság ezt elutasította. (A büntetőeljárási törvény azóta már tartalmazza, hogy a vádlott az eljárás során bármikor vallomást tehet – a szerk.) Ugyanígy nem hallgatták meg a védelem igazságügyi vegyészszakértőjét, és Somos Zoltán az eljárás során nem kapott lehetőséget, hogy a helyszíni szemléről készült videofelvételt megtekintse a Legfelsőbb Bírósági tárgyalás előtt.

Tánczos Gábor az eljárás és az ítélet letöltése alatt mindvégig hangoztatta, hogy bízik egy esetleges  sikeres perújításban, és ennek érdekében igyekszik megszerezni a teljes iratanyagot.

Milliók Burkáéknak

Tavaly a megalapozatlanul elítélt és hat évre börtönbe zárt Burka Ferenc 20 millió forintot, fia pedig 25 milliót kapott kártalanításként. A két újszentmargitai férfit 1999-ben tartóztatták le gyilkosság vádjával. Eszerint az egyik helyi kocsmából távozó Gy. Jánost követték, majd otthonában meggyilkolták és kirabolták. A vád alól 2005 júliusában mentették fel őket, amit a Debreceni Ítélőtábla 2006 áprilisában helybenhagyott. Burkáék a börtönben eltöltött idő miatt 50-50 millió forint kártalanítást kértek, végül a fent említett összegben egyeztek meg az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériummal.

Dr. Somos Zoltán könyvében az ismert alkotmányjogász, dr. Szikinger István is megszólal. A hvg.hu-nak erről úgy nyilatkozott, hogy azért vállalta el a „szereplést”, mert szerinte az eljárásban törekedni kellett volna az ártatlanság vélelmének a betartására. „Tapasztalataim azt mutatják, hogy ebben a jelenlegi igazságszolgáltatás nem kellő megfontolással jár el. Volt több eset, amelyikben ez ki is derült, és az egyikben – a Burkáékéban – az államnak több tízmillió forint kártalanítást is ki kellett fizetnie.”

Szikinger István ezért azt javasolja, hogy tartsák nagyobb civil kontroll alatt a nyomozásokat, ugyanis a rendőri munkában még számos hiányosság akad. „Sajnos az igazságszolgáltatás nem jelez vissza kellő eréllyel a rendőrségnek. Ehhez persze a törvények javítására is szükség van” – tette hozzá.

Szikinger szerint azzal nincs baj, hogy Magyarországon ma nem igazságszolgáltatás, hanem jogszolgáltatás van, hiszen a jog nem alkalmas arra, hogy a társadalmi élet árnyalatait kövesse, és így tegyen igazságot. „A jognak persze közelítenie kell a társadalmi igazsághoz, de ez nem egyszerű, hiszen a jognak fekete-fehér válaszokat kell adnia olyan kérdésekre, amelyek társadalmilag inkább árnyaltak.”