A nagyobb feltűnést keltő ügyek közül talán az első S. Richárd értékpapír ügyintézőé volt, aki még 1996-ban a CA Értékpapír Rt. jómódú ügyfelét akarta megöletni azért, hogy utána megszerezze annak mintegy 40 millió forintot – a két évvel későbbi ítélethozatalkor már 120 milliót – érő MOL részvénycsomagját. A „megbízás” kiterjedt volna az ügyfél mellett annak feleségének és 12 éves kislányának a meggyilkolására is, de szerencsére a gyilkosságra „vállalkozók” a rendőrség informátorai voltak. Az egyik legnevesebb büntetőbíró, Varga Zoltán kapta ezt az ügyet, aki az akkor lehetséges legsúlyosabb büntetést, három év börtönt szabott ki. Már az ítélethirdetéskor hangsúlyozta – amit utóbb szakmai fórumokon is gyakran megismételt – hogy túl alacsony a büntetési tétel, azt a törvényhozásnak fel kellene emelnie. Jelentős részben neki tulajdonítható, hogy a parlament öt évre emelte a kiszabható büntetést, ráadásul annyi rendbeli bűntettként kell értékelni az emberölés előkészületét, ahány ember megölésére szólt a megbízás.

Évente csak néhány alkalommal emelnek vádat emberölés előkészülete miatt, mivel ez a legnehezebben bizonyítható bűncselekmények közé tartozik, szinte csak akkor derül ki, ha a „gyilkosjelölt” maga tesz vallomást megbízója ellen. A viszonylag kevés ismertté vált ügy közt számos érdekes akad. Volt olyan ügyvéd, aki sokkal kisebb súlyú – bár szakmai karrierjét veszélyeztető – bűncselekmény, okirathamisítás leplezése miatt akart embert öletni. A kaparós sorsjegyeket Magyarországon meghonosító, különben Amerikában élő Dóri Sándort viszont a vádirat szerint régi barátja akarta megöletni egy elszámolási vita miatt. Ebben az ügyben is a „gyilkosjelölt”, egy horvát férfi lett a koronatanú, aki hangfelvételt készített a megbízásról. A kazettát egy jó nevű Pest megyei ügyvéd közvetítésével végül a kiszemelt áldozatnak, Dórinak adta el tízmillió forintért, aki így bizonyítékokkal tudott a rendőrséghez fordulni.

A bizonyítási eljárás során sok múlik azon, hogy a nyomozóhatóság minden lapját kiterítik-e a bírósági tárgyaláson, vagy különböző megfontolásból a bizonyítékok egy részét továbbra is államtitokként kezelik. Mindmáig a legnevezetesebb „informátoros” ügy a Dietmar Clodo nevével összekapcsolt bombagyár lebuktatása volt. Noha a magyar rendőrök több szálon is el tudtak indulni – értékes információkat kaptak Bécsből és a német szövetségi hatóságoktól is – talán a legfontosabb az volt, hogy az ukrán Leonyid Sztecura is felajánlotta segítségét, sőt, „társadalmi kapcsolatként” személyesen vett részt egy próbavásárlásban, gyakorlatilag segített Clodót csapdába csalni. Az akkori rendőri vezetés a nyomozásnak ezt a részét teljes mértékben feloldotta a titkos minősítés alól, csak saját fedett nyomozójának személyazonosságát védte mindvégig. Sztecurát nem sokkal a Clodo ügy után bíróság elé állították, mint a maga idejében talán legbefolyásosabb magyarországi orosz bűnszervezet vezetőjét, jelenleg is büntetését tölti.

*Cikkünk frissült.