Nehéz lenne az időutazó dolga, ha a rockzene történéseiből akarná megtudni, milyen korba is érkezett: akár 1992 is lehetne. Lemezt vesz fel a Rolling Stones, turnézik az AC/DC, még mindig dübörög a ZZ Top és Budapesten lép fel a Guns N’ Roses. Ráadásul Axl Rose lassan tíz éve újraegyesült csapata 2 éven belül másodszorra is megtölti a Puskás Arénát. Az előző koncertről talán a maratoni időtartam a legmaradandóbb, 31 számot zsúfoltak bele a 3 óra 25 perces koncertbe. Csúcspontok persze akadtak bőven, csak ne kellett volna a tömeg közepén végig állni.
A legfontosabb, ami a zenekarral történt a 2023-as koncert óta, hogy változott a dobos, Frank Ferrert Isaac Carpenter váltotta, de ha őszinték akarunk lenni, amíg Axl, Slash és Duff McKagan állnak a színpad elején, amíg pontos a ritmus, mindegy ki ül a doboknál. Az idei turné kilométeres címe Because What You Want and What You Get Are Two Completely Different Things (Mert az, amit akarsz, és amit kapsz, két teljesen különböző dolog) lett – talán a Rolling Stones You Can’t Always Get What You Want mintájára? Mindenkinek a saját elképzelésére bízom a megfejtést.
Guns N’ Roses
A kapunyitás után alig egy órával már a színpadon áll a Public Enemy, a rapzenekar, ami a Rolling Stone szerint még a Run-DMC-nél is elismertebb formáció. A műfaj számomra kissé idegen egy Guns N’ Roses koncert felvezetéseként, de kétségkívül erőteljes, mozoghat rá a gyülekező tömeg.
A Guns Axl nyolcvanas évekbeli 3 órás késéseihez képest elemi pontossággal kezd – negyed óra csúszással, 19.30-kor. A Welcome to the Jungle berobban, kár, hogy a gitárokat a szólókon kívül csak a szám alapos ismerete miatt hallom, emlékezetből. A Puskás továbbra sem szól jól, vagy csak a hangosítás folyamatosan rossz. Axl hangja hol eltűnik, hol visszajön, ekkora produkciónál emiatt valakinek érdemes lenne elszégyellni magát. A You Could Be Mine már egy fokkal jobbnak tűnik, de lehet, hogy csak a zenekar ereje ragadott magával. Abból aztán van bőven. Gyorsan elő is húzzák Slash cilinderéből a Shadow of Your Love-ot, ami még a turnén nem hangzott el.
A turnét rövid időre megszakítva a Guns N’ Roses tiszteletét tette Ozzy Osbourne és a Black Sabbath eredeti felállásának búcsúkoncertjén. Birminghamben kivételesen billentyűsök nélkül léptek fel, és meglepő módon egyáltalán nem is hiányzott a támogatás. A rövid szettben a saját nóták mellett elnyomtak 4 Sabbath-nótát is, amiből azóta hármat be is emeltek a turné számai közé.
Elég nagy a műfaji távolság a Knockin’ on Heaven’s Door (Bob Dylan), a Live and Let Die (Paul McCartney és Wings) és a Sabbath Bloody Sabbath (Black Sabbath) között, de Slash kezében mindegyik Guns szám lesz.
Itt a Guns élmény kulcsa, Slash kezében. A nem túl jól hallható gitárok ellenére is a hátán viszi a koncertet, a számok közbeni és az önálló szólókkal is. Richard Fortus még mindig nagyszerű, és még egyszer meg kell említeni Isaac Carpenter nevét, aki rettentő jó érzékkel játssza mindegyik nótát.
Guns N’ Roses
Az első 15 szám gyorsan elrepül, a hosszabbak közül csak az Estranged hangzott el eddig, utána jön a két viszonylag új tétel, az Absurd és a Perhaps. Kimaradhatnának, de ezek hiányában a Guns akaratlanul is önmaga tribute-zenekarává válna. A Sorry-van már jön egy hosszabb szóló, és még egy a Double Talkin’ Jive-ban – na nem mintha bánnánk.
Axl Rose hangját továbbra is vita övezi. Örülünk neki, hogy még van, vagy inkább rajzolja le a Welcome to the Jungle szövegét éneklés helyett? Ítélet helyett rövid magyarázatot adnék:
Axl fénykorában az énekhangja a könnyűzene teljes palettáját nézve is egyedülálló volt, de ezt úgy érte el, hogy a gitárerősítők torzításához hasonlóan túlhajtotta a hangszálait, és ez ide vezetett.
A Use Your Illusion-höz képest már persze megkopott, de messze van a tűrhetetlentől. Sőt, az elmúlt évekhez képest jobban is szólt. A hihetetlen karizmatikus színpadi jelenléte hang nélkül is vinné a koncertet.
Azért Axl-nek is kell pihenés, jön is egy Misfits feldolgozás, Duff énekel. A szett a turnén meglehetősen változatos, nem igazán tudjuk kiszámítani, mi jön, és ez kifejezetten jót tesz a koncertélménynek. A Rocket Queen-ben újabb két hosszabb szóló jön, majd a felejthető Prostitute.
Guns N’ Roses
Nagy gitárszólók, zenekar bemutatás, majd a Paradise City-vel zárják ezt a feldolgozások nélkül is gigászi hosszúságú koncertet. Bár a hangosítás is segítette volna őket.
Kell-e több mint 3 órás koncert? Egyértelműen nem. Ha már ennyi, megéri kijönni? Egyértelműen igen.
A Guns N’ Roses már nem az a zenekar, mint a kilencvenes években, de elvitathatatlan, hogy mindent letesznek a közönség elé, amit csak fizikailag lehetséges. Csak fel kell vennünk.
