A szélsőjobb és a populisták a válság haszonélvezői - véli Lendvai

A neves újságíró cikkében felidézi Karl Schwarzenberg volt cseh külügyminiszter három közelmúltban elhangzott beszédét, amelyeken maga is jelen volt. A hét végén Szigeti Lászlónak, a pozsonyi Kalligram Kiadó vezetőjének köszöntésén arról emlékezett meg Schwarzenberg, ami közös, és nem arról, ami elválaszt az egykori magyar koronázóvárosban, amelynek multikulturális jellegét a két világháború között - 1945-ben elüldözött - németek és - 1941 és 1944 között meggyilkolt - zsidók is formálták a magyarok és a szlovákok mellett - írta Lendvai.

A bécsi Hofburgban rendezett Európa-kongresszuson a nemzetiszocializmus "borzalmas rémálmára" és arra figyelmeztetett a volt cseh külügyminiszter, hogy milyen következményei vannak a totalitárius gondolkodásnak az egykori keleti tömb országaiban. Schwarzenberg felhívása, amely "sokkal nagyobb határozottságot" szorgalmaz a totalitarizmus elleni küzdelemben, természetesen az osztrák politikai elithez is szólt, tekintettel az utóbbi idők neonáci és jobboldali radikális kisiklásaira - állt a cikkben.

Legnagyobb jelentőségű felszólalásában, a göttweigi apátságban rendezett Wachaui Európa Fórumon történelmi áttekintésében a polgároknak az Európai Uniótól való elidegenedésétől óvott Schwarzenberg. Ha nem sikerül közelebb vinni a polgárokhoz Európát, ha nem azonosulnak vele, akkor a következő tíz évben esetleg kudarcot vall ez a nagyszerű vízió - idézte fel a szerző.

Mindaz, amit mostanában Budapesten és Bécsben hallani és olvasni lehet, sajnos Schwarzenberg komor sejtelmeit látszik megerősíteni - folytatódott a cikk. Nagy-Britanniában és Franciaországban, Olaszországban és Németországban, de Ausztriában és Magyarországon sem csak arról van szó, hogy az egykori, Francois Mitterrand, Tony Blair és Gerhard Schröder által fémjelzett szociáldemokrata hegemóniát a politika jobbra tolódása váltotta fel. A növekvő munkanélküliség és a csökkenő jólét miatti népharag ugyanis a polgári közép helyett mindenhol a szélsőjobboldalnak és a nemzeti-populista pártoknak és mozgalmaknak kedvez.

Még nem tudni, hogy túl vagyunk-e a legrosszabbon, még kevésbé érzékelni támpontokat a nemzetközi átrendeződések társadalmi-politikai következményeit illetően. Ezért a radikalizálódás veszélye különösen nagy azokban a reformországokban, amelyek az utóbbi húsz évben kölcsönből éltek, vagyis a balti országokban és Magyarországon - írta Paul Lendvai.