Veszprémi késelők: maffiózók vagy kisstílű verőlegények?

© Napló

Ritka alkalom, hogy maga a miniszterelnök foglalkozzon egyedi bűnesetek tanulságaival, mégis ez történt a múlt hét végén: sajtónyilatkozataiban és blogján is drámai hangon – bár idézni való újszerű gondolatot nemigen mondva – szólt Gyurcsány Ferenc kormányfő a veszprémi Patrióta koktélbárban múlt vasárnapra virradó éjjel történt bűntényről. A voltaképpen „egyszerű” kocsmai késelés az áldozatok kiléte miatt kavart országos felhördülést: a támadásban életét vesztette Marian Cozma, az MKB Veszprém kézilabdacsapata román játékosa, s súlyosan sérült két csapattársa, a szerb Zsarko Sesum és a horvát Ivan Pesic.

Túl azon, hogy a sértettek nemzetközi szinten köztiszteletnek örvendtek, az is felzaklatta a közvéleményt, hogy hamar kiderült: az elkövetők a Siófokon jobbára védelmi pénzek szedéséből hírhedtté vált, a Dunántúlon csak enyingi cigány maffiaként emlegetett szervezett csapat tagjai voltak. Ezzel új muníciót kapott az egy héttel korábbi, formálisan a miskolci rendőrfőkapitány posztjára menő, de voltaképpen a cigány–magyar együttélésről szóló vita (HVG, 2009. január 7.).

Mindez nem csupán az áldozatok tiszteletére rendezett gyűlés egyes transzparenseinek üzeneteiből tudható, hanem például a rapid héroszgyártásból is kitűnik. A másnapi nem bulvár napilapok is tényként közölték: a sportemberek a megtámadott pultoslány segítségére siettek, ám ezt a mulató tulajdonosa cáfolta. Vagyis továbbra sem tudni, mi okozta a szóváltást a mulatozó élsportolók és a hajnal 1 felé érkezett romák között. Az is talány, hogy a Bukarestben egyébként egyszer már késelésben megsérült Cozma miért ment ki az utcára a körözési képek alapján nem túl bizalomgerjesztő figurákkal, akik állítólag a veszprémi éjszakai életben ismert haragosukat, bizonyos Péntek Ferit keresték a Patriótában.

A történtek után hamar elterjedt: mind Cozma, mind Sesum hozzátartozói bosszút esküdtek, s utóbbi rokonsága felfogadta a néhai szerb hadúr, Arkan zsoldosait, akik Röszkénél Magyarországra indultak, ám feltartóztatták őket, így lapzártánkkor állítólag egyenként próbálkoznak. Az értesülést a HVG-nek mind a szerb, mind a magyar határőrség cáfolta (a szerb állampolgároknak amúgy vízumra van szükségük a belépéshez), ám a híresztelés önmagában is jelzi a feszültséggel teli légkört, amelynek egyik célpontja maga a rendőrség. Tény, hogy a hazai bűnüldözők nem igazán tettek ki magukért. A három, erőszakos bűncselekményért korábban már bíróság elé állított gyanúsított közül kettő, a sárbogárdi Raffael Sándor, illetve az enyingi N. Győző rács mögött van (őket az osztrák rendőrök kapták el az A2-es sztrádán), ám a hatóság alighanem meg is előzhette volna a vasárnapi tragédiát, ha a súlyának megfelelően kezelik az enyingi csapat tavaly július végi siófoki erődemonstrációját.

Akkor este 9 tájban mintegy 150 főből álló, a videomegosztó oldalakon látható felvételek tanúsága szerint jól szervezett, irányított csapat sétált a Petőfi sétányon. Semmit nem bántottak, céljukat részben mégis elérték: miután több vendéglátóhely hivatásos őrző-védője jobbnak látta kereket oldani vagy felmondani a szerződését, úgy tudni, azóta a helyi mulatók jó részének bevétele után az enyingieknél is csilingel a kassza. Igaz, szeptember közepén az Ezüstpart egyik villáját kézigránát-támadás érte, az ingatlan, értesüléseink szerint, az enyingiek egyik vezetőjéé. Vagyis nagyon úgy tűnik, hogy újabb alvilági belharc kezdete volt a júliusi felvonulás.

A Dunántúl éjszakai életében járatosak amúgy eltérően ítélik meg Raffaelék pozícióját. Akad, akik szerint kisstílű verőlegények – ha nem azok volnának, nem személyesen kutakodnának „Péntek Feri” után. Mások ellenben tudni vélik, még a székesfehérvári arab maffia urának, Abu Mohamednek (HVG, 2003. május 17.) is meggyűlt velük a baja, s Abu ezért le is tett Balaton környéki ambícióiról. Az északi part irányába mindenesetre eddig egyikük sem terjeszkedett, bár a terület Szlávy Bulcsú tíz évvel ezelőtti halála óta voltaképpen szabad préda.

© police.hu

A Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság a jelek szerint az egyszerűbb megoldást választotta. „Nincsen bűnbanda Enyingen” – nyilatkozta hétfőn az MTI-nek Lasancz Zoltán bűnügyi főigazgató. Tény, a 10 százalékban romák lakta településen tényleg nincsen helyi maffia, a Balaton déli partján üzletelő csapatot szülővárosa, kötődése okán mondják „enyinginek”, ami viszont elegendő arra, hogy bosszútól tartson a helyi cigány közösség. A rendőrség, akárcsak a helyi polgárőrök éppen ezért fokozott járőrszolgálatot tartanak a Fejér megyei kisvárosban. Ráadásul országos szinten még jól is járt a rendőrség: a vasárnapi kormányülés 2 milliárd forint többletforrást szavazott meg a testületnek, igaz, a döntésnek állítólag – mint Daróczi Dávid kormányszóvivő kifejtette – semmi köze a Cozmáékat ért támadáshoz, ám „nem független az elmúlt hetek eseményeitől”, amelyek alighanem rávilágítanak a rendészeti igazgatás csődjére is. Boross Péter (MDF) országgyűlési képviselő, egykori belügyminiszter (róla lásd cikkünket a 17. oldalon) például az önálló – pontosabban az önkormányzatokat is felügyelő, ám az igazságügyektől mentes – Belügyminisztérium (BM) visszaállítását szorgalmazta hétfői sajtóértekezletén, ami az ő tudomása szerint egybecseng az MSZP-frakció döntő többségének elgondolásával. Úgy tudni, a szocialisták valóban elhibázottnak tartják a BM megszüntetését, de nem lobbiznak a visszaállításáért. Mint egyik befolyásos vezetőjük a HVG-nek kifejtette: pénzügyi válság idején, kisebbségben kormányozva nem vállalnak komolyabb átalakítást. Eközben a struktúrától függetlenül elégedetlenek a miniszter, Draskovics Tibor munkájával. Annyira, hogy a vasárnap este a veszprémi megemlékezésen gyertyát gyújtó MSZP-sek körében nem lehetett látni a minisztert.

Rádi Antónia