Megszűnik az orosz nyelv kötelező oktatása az általános és középiskolákban, valamint a felsőfokú intézményekben – jelentette be májusban Glatz Ferenc művelődési miniszter. A bejelentés osztatlan örömet keltett a diákok és szüleik körében. Ám, mint az mostanában oly jellemző, hamar jött a cáfolat, miszerint félreértették a miniszter szavait, a felmentés nem lesz általános, csak bizonyos tanulói csoportokat érint majd. Még szeptember 1-jén, az általános és középiskolai tanévnyitók napján sem tudták sok helyütt vajon mi is az igazság. A minisztérium illetékese pedig a múlt hét végén türelmet kért, mondván: leghamarabb szeptember közepén lesz országos információjuk arról, erre az évre hány általános és középiskolában tudják megoldani az újfajta képzés feltételeit.

A minisztérium adatai szerint az 1988–89-es tanévben a középiskolákban 2416, az általános iskolákban 7084 orosztanárt foglalkoztattak. A középiskolákban tanító orosztanárok közül 1497-en tanítottak csak oroszt, s 507-en rendelkeznek egy szakos diplomával. Az általános iskolai orosztanárok közül pedig 646-an egy szakosok. A minisztérium becslése szerint 5 ezer általános iskolai orosztanárt kell átképezniük, a középiskolákban oktatók közül pedig ezer, ezerkétszáz orosztanárnak kell más idegen nyelvet is elsajátítania.

Bár Boldizsár Gábor, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője elismerte, hogy az orosznyelvoktatás frontján jelenleg teljes a káosz, ám ezt többek közt azzal magyarázta, hogy „káosz van minden területen". Szarkazmusa érthető lenne, ha a minisztérium felemás rendelete, amellyel a káoszt előidézte, nem az amúgy is egyre rosszabbul működő oktatási rendszer áldozatainak, a gyerekek bőrére menne. Az ominózus rendelet ugyanis az általános iskolákról így szól: ,,A választott idegen nyelv bevezetése felmenő rendszerben történhet a 4., legfeljebb az 5. évfolyamtól, szakosított tantervű oktatás esetén a 3. évfolyamtól." Félő azonban, hogy a felsőbb utasításokhoz szokott pedagógusok – akiknek a gondolkodásmódja inkább a végrehajtáshoz, nem pedig az önálló kezdeményezéshez lett szoktatva – úgy értelmezik majd a rendelkezést, hogy az általános iskola 5. osztályától továbbra is kötelező az orosz nyelv tanítása.

Ezt igazolják azok a válaszok, amelyeket néhány fővárosi általános iskola igazgatójától kaptunk, akiket találomra kérdeztünk meg, miként oldják meg az oroszon kívüli idegen nyelv oktatását. Szinte valamennyien az egyszerűbb megoldást választották. Ahol már a harmadik osztálytól indítottak angol vagy német szakosított csoportokat, ott e nyelvtanárok óraszámát növelve teszik lehetővé, hogy a negyedikesek is választhassanak. Pedagógushiányról a megkérdezett nyolc általános iskolában csupán egy helyütt panaszkodtak: egy nyelvszakos állásuk betöltetlen.

A többi iskolában szerencsésnek mondták magukat, vagy mert orosztanáraik két nyelvszakos diplomával rendelkeznek, vagy mert a kollégáik közül elegendőnek van középfokú nyelvvizsgája németből, illetve angolból, s a rendelet szerint – vélik – ezzel már taníthatnak. Ám a rendelet pontosan így szól: „Nyelvoktatásra csak az a pedagógus alkalmazható, aki az adott nyelvből általános iskolai (középiskolai) tanári oklevéllel rendelkezik." Tehát nem csupán nyelvvizsga-bizonyítvánnyal, hiszen az idegennyelv-oktatás metodikája merőben eltér mondjuk a biológiáétól.

A csupán középfokú nyelvtudással rendelkező pedagógusok számára a minisztérium kötelezővé teszi ugyan a nyelvtanári szakvizsgát – ám a tárcánál még nincsenek adatok, hogy májustól szeptemberig hány tanárnak volt alkalma ezt a szakvizsgát gyorsított ütemben megszerezni. Csupán annyit tudtak előre jelezni, hogy országosan mintegy 6 ezer nyelvtanár hiányzik.

így hát nem csoda, hogy a megkérdezett fővárosi gimnáziumok igazgatói egyhangúan közölték: csak az első évfolyamokban tudják biztosítani az oroszon kívüli két idegen nyelv oktatásának feltételeit. A második évfolyamtól tehát továbbra is kötelező marad az orosz nyelv, Boldizsár Gábor érvelése ez ügyben is meglehetősen különös: „A nyugati országokban egyre többen választják az oroszt második nyelvként. Nem értek egyet azokkal, akik itthon tagadják az orosz nyelvtanulás értelmét." Talán fölösleges utalni rá, hogy az említett nyugati országokban az anyanyelv sok helyütt már eleve a német, az angol, a francia, netán az olasz.

Egyébként pedig a minisztérium korábban már elismerte, hogy az eddigi formában a kötelező oroszoktatás haszontalan időpocsékolás volt, hiszen akinek nem volt különös érzéke, érdeklődése e nyelv iránt, az nyolc év alatt sem tudta legalább alapfokon elsajátítani. Ezt felismerve tették lehetővé a „szabad" választást. Ám – a jelek szerint – ez a „szabadság" nem illeti meg az általános iskolák 5-8. és a gimnáziumok II-IV. osztályos tanulóit. Aligha fognák fel tragikusan a nem orosztagozatos általános és középiskolai tanulók – akik legfeljebb heti két órában tanultak oroszt –, ha ezt az óraszámot az átmeneti időszakban esetleg magyar-, történelem-, netán a hazai közoktatásban háttérbe szorult testnevelési órával válthatnák fel.

Ha hosszú távon s minden évfolyamon valóban fakultatívvá kívánja tenni az orosztanulást az oktatási tárca, máris bizonyíthatná rugalmasságát oly módon, hogy más, sokak által szívesebben választott tantárgyakkal engedné felváltani. Mivel a minisztérium úgyis csak szeptember közepére várja a visszajelzéseket az iskoláktól, hol miként tudták végrehajtani utasításukat, talán még nem lenne késő az értelmetlen megkötés helyett egy mindenki számára elfogadhatóbb átmeneti megoldás mellett dönteni, s a nagyapáink korában a tanmenetből kidőlt görög s a helyébe bevezetett „görögpótló'' mintájára meghonosítani az „oroszpótló" fogalmát.

G. BARTA ÁGNES