Az Orbán-kormány mind a 2010., mind a 2011. évi államháztartási hiányt, illetve hiánycélt elsősorban a bevételi oldal kiterjesztésével és úgynevezett egyszeri bevételekkel hozta, illetve hozza rendbe. De ezek a bevételek sem az ágazati különadók esetében, sem a magán-nyugdíjpénztári vagyon visszaterelése után nem ismételhetők, ezért hirdette meg Orbán Viktor kormányfő, illetve Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a Növekedési és Stabilitási Programot.

A miniszter egy hónappal ezelőtti tájékoztatóján úgy fogalmazott, hogy 2013-ra a programnak legalább 600-650 milliárd forinttal szükséges  konszolidálnia az államháztartást, ebből 2012-ben az összegnek nagyjából a felére van szükség, de 2011-ben is "valamit hoznia kell" az új programnak.

A piac ennél az összegnél valamivel nagyobb, 600-800 milliárd forintos kiigazítást, de legalább 700 milliárdot vár. A prognózisok szerint ebben az évben ennek csak a töredékére, maximum 50 milliárd forintos megtakarításra van szükség, a következő évben már 250-300 milliárdra, majd 2013-ra kell elérni a 700 milliárd forintos összeget.

A reformokkal kapcsolatos piaci várakozást indokolja a Nemzetközi Valutaalap legutóbbi, február elején kiadott országjelentése is, amelyben az IMF az idei jelentős államháztartási többlet után jövőre GDP-arányosan 5,2 százalékos, 2013-ra pedig 7,2 százalékos hiányt vetít előre, amennyiben a kormány nem lépi meg a strukturális reformprogamot.

Az elemzők egyetértenek a kormány által is kiszivárogtatott elképzeléssel, amely szerint a megkívánt összeg egyharmada a bevételek növeléséből, kétharmada pedig a kiadások lefaragásából származhat.

Konszenzus látszik abban is, hogy a kívánatos célok között a foglalkoztatottság növelése, a demográfia helyzet és a lakosság egészségi állapotának javítása, valamint az úgynevezett potyautas-probléma kezelése a legfontosabb. Ez utóbbi a rokkantsági ellátás és az utazási kedvezmények újragondolását jelenti.

A rokkantsági ellátásról készült elemzői diagnózis és a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) napokban közölt tanulmánya hasonló tézist állít fel. Eszerint a rokkantsági ellátások támogatási rendszere Magyarországon bonyolult és ellentmondásos, esetenként túl sokat ad, fontos támogatások pedig hiányoznak; kritikusan alacsony a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása, miközben ma 728 ezren kapnak rokkantsági nyugellátást. A rokkantnyugdíjasok 52 százaléka korbetöltött rokkantsági nyugdíjban, 48 százaléka korhatár alatti rokkantsági nyugdíjban részesült.

Az Európai Unió élenjáró országaiban a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatása 40 százalékos, míg itthon csupán 12-15 százalékos - áll az NGM tanulmányában. A munkaképes korú népességen belül Magyarországon kiemelkedően magas a rokkantsági ellátásban részesülők aránya, 2007-ben meghaladta a 12 százalékot, míg Szlovákiában csak 6,3 százalék volt ez az arány, az OECD-átlag pedig ennél is kevesebb, 5,8 százalék.

A szaktárca elemzése utal a helyzet megváltozatását elősegítő terápiára is: az álláskeresőként regisztrált megváltozott munkaképességű személyek száma 40-45 ezer fő, rehabilitációs járadékban jelenleg néhány ezer fő részesül, ám számuk rövid időn belül 15-20 ezerre emelkedhet. Néhány ezren vannak azok, akiknek elhelyezkedésük érdekében együtt kell működniük az Állami Foglalkoztatási Szolgálattal, számuk néhány év alatt 50-60 ezer főre emelkedhet. Nem kevésbé bonyolult a közösségi közlekedés ügye, amelynek finanszírozását tanulmányában az NGM leginkább egy feneketlen kúthoz hasonlítja.

A  közösségi közlekedés nemcsak a magyar költségvetés folyó kiadásait terheli, hanem a későbbi évek büdzséjét is, hiszen a MÁV és a BKV felhalmozott adóssága megközelíti a 370 milliárd forintot, ami az éves GDP csaknem 1,4 százaléka. Emellett természetesen számba kell venni azt az összesen 350 milliárd forintot is, amelyet 2011-ben a közösségi közlekedésre direkt módon illetve fogyasztói ártámogatás formájában indirekt módon fordít a költségvetés - áll az NGM elemzésében.

A közösségi közlekedés reformja és a potyautas-probléma, illetve az utazási kedvezmények szűkítése hosszú folyamat, hiszen csak a magyar vasúti pályákra 1500-2000 milliárd forintot kellene költeni annak érdekében, hogy azokon a vonatok az európai pályákon megszokott sebességgel haladhassanak.

Miközben a közösségi közlekedéssel foglalkozó NGM-tanulmány szűkszavúan fogalmaz a terület reformjának megoldási lehetőségeiről, addig szakértők már régóta felvetették az e-ticket mielőbbi bevezetésének és az autópályákon kívüli úthasználat költségtérítésének lehetőségét illetve szükségességét.

A piacon elterjedt információk szerint a reformprogram keretében a kormány a gyógyszerkassza kiadásainak lefaragására készül, amit a generikus gyógyszerek forgalmazásnak elősegítésével lehetne elérni.

Az egészségügy lehetséges átalakításról részletes tanulmány nem készült, az NGM elemzése azt állapítja meg, hogy a magyar egészségügyi kiadások szerkezete eltér a visegrádi országokétól: Magyarországon a gyógyító-megelőző szolgáltatásokra kevesebb jut, a gyógyszerkiadások viszont magasabbak.