A földgátak problémáit okozhatja például az eltérő és nem megfelelő építőanyagok használata, a hibás építési technológia, a korábbi átázások és a hirtelen kiszáradások miatti duzzadásos, illetve zsugorodásos mozgások, valamint az állatjáratok üregei is - közölte az (OVF). A földgátak meggyengüléséhez vezethet továbbá a fedőréteg tönkremenetele, állagromlása is.

A különböző árvízi jelenségek oka többnyire a védmű talajának állapotára vezethető vissza. Ezeket legtöbbször a töltésnek vagy altalajának, illetve e kettőnek együttes minősége befolyásolja. A földgátak mozgását, magasságát befolyásoló tényezők közé tartozik a tartósan magas vízállás, a hullámzás és a tartósan magas vízszint okozta nyomás, amely egyaránt hat a töltés rézsűjére és annak altalajára is.

A földgátaknál fellépő árvízi jelenségek elsősorban a vízmagasságtól és annak tartósságától függnek. A magas vízállás esetén az erős hullámzás, illetve az átbukó víz megbonthatja a védőtöltés felszínét.

A másik jelenség, ha a víz magába a gátba, a töltés testébe hatol be. Ilyenkor fordul elő az átázás, a csurgás, a járatos erózió (állatok okozta üregek) vagy a rézsű megcsúszása. A csurgásokat legfőképpen a gátak eltérő építési anyagai okozhatják. Ilyenkor egy utólagos töltésmegerősítés és a régi töltés mentén, határán hatol be a víz a gátba, és okoz átszivárgást. A csurgás túlfejlődése rézsűcsúszáshoz, esetleg gátszakadáshoz is vezethet.

A rézsűcsúszás leggyakrabban akkor fordul elő a mentett oldalon, ha hosszan tartóan magas a folyó vízállása. A vízoldali csúszást okozhatja, ha eltérő anyagokból épült a gát, vagy nem megfelelően tömörítették korábban az építési anyagokat, illetve a szikes altalaj a víz hatására megfolyósodik.

Ebben az esetben a folyó oldalán célszerű szádpallókat leverni a mederbe, a gát mentett oldalán bordás megtámasztást alkalmazni. Ilyenkor általában két méter széles sávban és több rétegben homokzsákokat helyeznek el, majd a gát rézsűjére is, így megtámasztva a megroggyant töltést.

Harmadik eset, ha a gátak altalaján keresztül szivárog a víz, s okoz a mentett oldalon a talajban felpuhulást, felpúposodást vagy a talaj fedőrétegének felszakadását, buzgárt vagy az altalaj elfolyósodását. Ez a legalattomosabb árvízi jelenség, amely a töltésre ható egyoldalú nyomás következtében a mentett oldalon alulról fölfelé ható áramlásból kialakuló vízfeltörést okoz. A buzgár ellen a feltörő víz homokzsákokkal való körbeépítésével lehet védekezni, ellenkező esetben akár gátszakadással is számolni kell.

A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság "vízügyi lexikonja" alapján az ártér az a terület, amelyet a folyó árvizei az árvízvédelmi művek megléte nélkül elöntenének. Az ártérnek azt a részét, amelyet az ármentesítő művek védenek, mentesített ártérnek nevezzük. Az árvízvédelmi művekkel nem védett ártér a nyílt ártér. A töltések előtti nyílt ártér a hullámtér.

A buzgár a töltésre ható egyoldalú víznyomás hatására a töltés (gát) mögött, a mentett oldalon alulról fölfelé irányuló szivárgásokból (áramlásból) kialakult, koncentrált, finom szemcséjű talajjal kevert vízfeltörés. A buzgár közvetve töltésszakadást is előidézhet. Hagyományos védekezés ellene a homokzsákokból épített ellennyomó medence.

A nyúlgát ideiglenes jellegű, földből vagy földből és földes zsákból, valamint földből és pallókból rövid idő alatt létesíthető, kisméretű (50-60 centiméter koronaszélességű) gát, amelyet a töltés koronáját meghaladó magasságú árvíz esetén építenek. A gátkorona vízoldali szélén építik. A kiöntött árvíz lokalizálására is alkalmazható.