"A vad nem akarja, hogy megmentsék, ösztönszerűen menekül, még akkor is, ha a biztos halál vár rá. Teljesen kimerült, apátiába került vad is veszélyessé válik, amint kicsit erőre kapott” – tájékoztatta a hvg.hu-t Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága. Az életükért úszó állatokról szóló galériánkat itt tekinthetik meg. 

Felkerestük a Duna mentén lévő nemzeti parkokat, szűkség volt-e állatok mentésére és mennyire károsította a környezetet az árvíz. A Duna-Dráva Nemzeti Park szakértői szerint az állatmentés értelmetlen, több kárt okoz, mint hasznot. Ilyen célból csónakkal napokig kellene közlekedni az elöntött területen, hogy esetleg a végelgyengülés határán lévő vadállatot kimentsék. Ám az ezzel járó „zavarással” sokkal több állatot küldenének a pusztulásba, mint amennyit megmenthetnének. Azt mondják, a természetvédelmi területeket nem kell megvédeni az árvíztől.

Kattintson galériánkért!

AFP / Kőhalmi Péter

„Ezeket a területeket és értékeket árvíz idején és máskor is a fokozott és túlzott emberi tevékenységtől és terheléstől kell megóvni” – fejtették ki. Emellett az áradás természetes éltető eleme az ártári élővilágnak, hozzátartozik az életciklusához. Az ártéren élő növény- és állatfajokat ez evolúció nemcsak hogy alkalmassá tette az áradások elviselésére, hanem sok faj esetén kifejezetten kívánatos az időnkénti elöntés. Bizonyos szempontból inkább hasznos az árvíz – fennállása idején zavartalanságot biztosít az itt fészkelő fokozottan védett madárfajoknak, visszahúzódása után táplálékban bő vízállásokat hagy maga után. Biztosítja ez ártéri erdők tápanyag- és vízutánpótlását, valamint táplálkozási és szaporodási lehetőséget ad számos hal-, hüllő- és kétéltűfajnak is.

A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságától azt a választ kaptuk, hogy a legtöbb esetben nem szükséges a mentés, az árvíz esetén a vad önerőből képes biztonságos helyre menekülni. Különleges helyzetekben az adott területen vadászatra jogosult feladata a vad menekülésének segítése. Azonban előfordul, amikor az állatok is segítségre szorulnak. Jelentős veszteség elsősorban a talajon élő fajokat érte, a nagyvadak közül a még gyenge, fiatal vagy idős, beteg estek áldozatul.  "Kollégáink a fokozottan védett fajok (fekete gólya) fiataljait mentették, valamint az utakon keresztben menekülő, lassan mozgó védett kétéltűeket és puhatestűeket. Dunaalmás térségében munkatársaink részt vettek egy 14 tagú őzrudli, valamint a Rácalmási-szigetnél önkéntesekkel egy 15 tagú őzrudli mentésében" - fűzték hozzá.

Még nem tudni mekkora a kár

A Duna-Dráva Nemzeti Park nagy részét érinti az árvíz, mivel a természetvédelmi terület 70 százaléka az ártérre esik. Ezt most teljesen elöntötte a víz. A nemzeti park vezetőségének tájékoztatása szerint az igazgatóság 22 munkatársa 6 vízi járművel, 8 terepjáróval vesz részt a védekezéssel összefüggésben különböző hatóságok által elrendelt korlátozások, tilalmak betartásának ellenőrzésében. „Kapcsolatot tartunk a megyei és helyi védelmi bizottságokkal, védelemvezetőkkel, rendészeti szervekkel, járási hivatalokkal, jelzésükre – szükség szerint – további erőket tudunk bevonni az árvízi veszélyhelyzettel kapcsolatos tevékenységünkbe” – teszik hozzá.

A Duna-Ipoly Nemzeti Parknak pedig a Szentendrei-szigeti részei kerültek víz alá, körülbelül 35 fő vett részt a védekezésben. Ezek egyébként olyan hullámtéri területek, ahol a természetes folyamatok része az áradás.  

Azonban a legnagyobb munka az ár elvonulása után következik. A Duna-Dráva Nemzeti Park vezetőségének tájékoztatása szerint számos utómunkálat szűkséges: többnyire gépi munkák, azaz az átszakadt belső töltések, földutak, hidak, átereszek, vízkormányzási műtárgyak helyreállítása. Jelentkezhetnek még az erdősítést védő kerítések helyreállítási költségei, valamint az erdősítések erdészeti potenciáljában, erdőgazdálkodási, illetve közjóléti berendezésekben keletkezett károk helyreállítási feladatai. Emellett az árvíz során keletkezett, vagy odaszállított idegen anyagok és veszélyes hulladékok elszállítása szükséges a természeti területekről.

Kattintson galériánkért!

Túry Gergely

A kár nagysága valószínűleg jelentős, azonban még nem mérték fel, mennyibe is kerül majd a helyreállítás. „Igazgatóságunk vagyonkezelésében lévő területeken valamennyi fent említett esemény bekövetkezhetett, de ezek felmérésre, csak az árvíz elvonultával lesz lehetőségünk” – fejtette ki a a Duna-Dráva Nemzeti Park vezetősége.

A Duna-Dráva Nemzeti Park szakértői szerint a gyors áradásokért nagyrészt az emberek által végzett folyószabályozás felelős. A természetet nem károsítja jelentősen az árvíz. Ma a kérdés az áradások intenzitása, és a vadállományt ért kár. A vadlétszám szabályozása ma már mesterségesen történik, és a vadgazdálkodásra jogosultak feladata. Mint írják: "míg a vadak árvízi elhullása a hétköznapi ember számára érthetően tragikusnak tűnik, addig valójában ez egy természetes szelekciós tényező".

Az árvíz által érintett területek évezredek óta árterületek, élőviláguk ehhez alkalmazkodott.  Az állatvilág áradás esetén felmenekült a magasabb térszínekre (dombvonulatok, hegylábak). Az utóbbi száz évben azonban a települések terjeszkedése, az azokat összekötő közművek, vonalas létesítmények elvágták a menekülési útvonalak zömét, ez elsősorban a nagy vadakat, és a talajon lassan mozgó gerinceseket és puhatestűeket érinti. Ezek tömeges mentése napjainkban nem megoldott. A Duna-Ipoly Nemzeti Park vezetősége arra hívja fel a figyelmet, hogy "egyetlen megoldás az ökológiai folyosók tiszteletben tartása, a tönkretett menekülési útvonalak visszaállítása".