szerző:
Kovács István
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Egyértelmű nyomok árulkodnak a Bükki Nemzeti Parkban arról, hogy hosszú évek után ismét szabadon születtek farkaskölykök. Néhány évtizedet kellett várni arra, hogy ez a fokozottan védett nagyragadozó faj újra élőhelyet találjon magának magyarországi erdőkben. Igaz, a becslések szerint számuk még nem éri el az egy tucatot. Ám már ez is elég ahhoz, hogy megkezdődjön a lakosság felkészítése egy véletlen találkozásra.

Több évtizeden át sem a vadászok, sem a természetvédelmi szakemberek nem észleltek nagyragadozókat erdeinkben. Az utóbbi néhány évben azonban valami megváltozott. A fokozottan védett hiúz néhány egyede a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának területén, a Mátrában és a Bükkben már állandó jelleggel jelen van, de napjainkra a farkasok esetében sem lehet csupán kóborló állatokat említeni. "A megfigyelések alapján itt élő és állandósult családról beszélhetünk" – nyilatkozta a hvg.hu-nak a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi szakembere. Gombkötő Péter szerint ezek az állatok mintegy ötszáz négyzetkilométernyi területen mozognak, akár az országhatárokon át is kijelölhetik territóriumukat, ezért nehéz pontosan meghatározni a számukat.

Farkas időszakos felbukkanását valószínűsítették már a Heves-Borsodi-dombság erdőségeiben, amit azonban a faj feltehetően összeköttetési útként használ a szlovákiai állomány irányába. Az viszont biztos, hogy a Bükk-hegység nyugati részén és annak hegylábi lefutásain rendszeresen észlelhető egy farkas család. Az ő jelenlétük nemrég állandósult. Gombkötő Péter és kollégái állítják, a teljes hazai farkas állomány még biztosan nem éri el a tíz egyedet, ami például a szlovákiai populációhoz mérten szinte észrevehetetlenül kis számnak tekinthető.

A kutyák is veszélyesek rájuk

A természetvédelmi szakember szerencsésnek tartja, hogy a farkas a hazai jogszabályok szerint fokozottan védett állatnak minősül, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke egyedenként 250 000 Ft. Sajnos, ezek a kis létszámú állományok nagyon sérülékenyek, akár a kutyák által terjesztett betegségek (szopornyica) is kipusztíthatnak egy farkas családot.

Pedig a farkasoknak jelentős szerepe van az egészséges trófeás vadállomány fenntartásában is, ahogyan azt Szlovákiában kimutatták. Ahol jelen vannak, ott kisebb a veszélye a vaddisznóállományt sújtó pestisjárványok kialakulásának, de a szarvas borjak is nagyobb súllyal születnek. Ennek oka az, hogy az állatok főként a gyengébb kondíciójú, beteg, esetleg sérült csülkös vadállományt tekintik zsákmánynak. Ezért is fontos a csúcsragadozók jelenléte a hazai természetes életközösségekben.

A Bükki Nemzeti Park munkatársainak felvétele a hegységben élő farkasokról tavaly télről
©

Bár hazánkban alig akad példa erre, de a külföldi, például kárpáti farkas falkák jelentős mértékben károsíthatják a felügyelet nélkül hagyott birkanyájakat. A farkas által lakott terület megköveteli - ahogy egyébként máshol sem nélkülözhető – a megfelelő őrzőkutyák és az állatállomány melletti pásztor folyamatos jelenlétét, illetve a haszonállatok megfelelő műszaki védelmét. A ragadozókat távol tartja a villanypásztor működtetése és a biztonságos éjszakai pihenőhelyek kialakítása. A nem megfelelő felkészültséggel és fegyelemmel működtetett állattartó telepek mindig is sajnálatos kárvallottjai lehetnek a nagyragadozók tevékenységének. A hazai esetleges károk megelőzése érdekében hívja fel a gazdák figyelmét Gombkötő Péter a kiképzett kuvaszok tartására, mert azok alkalmasak a farkasok elriasztására a rájuk bízott területről.

A ragadozók aktivitása amúgy egyre növekszik a Bükki Nemzeti Park területén, amit jól mutat, hogy 2013-ban már többször is észlelték a jelenlétüket. A BNPI abban a szerencsés helyzetben van, hogy részt vehet a "Fenntartható természetvédelem a magyarországi Natura 2000 területeken" projektben, melynek a Svájci-Magyar Együttműködési Program biztosítja a keretét. Ők jelentős anyagi támogatással segítik a hazai erdők, s az ott élő nagyragadozók kutatását. A projekt nagyragadozós részét a Szent István Egyetem munkatársaival végzik. A svájci támogatású projekt egyik célja a hazai erdők sokféleségének, megőrzésének elősegítése, melynek egyik fő eleme a hazai nagyragadozók állományainak minél pontosabb, zavarástól mentes felderítése, valamint a nagyragadozó kutatásának módszertani kidolgozása.

Nagyon fontos azonban e fajok valós szerepének megismertetése, a társadalmi szintű elfogadás kialakításának, a "velünk élő" nagyragadozók jelenlétének  tudatosítása. Lényegi kérdés hazai visszatelepülésüknek a társadalmi kommunikációja és az ezzel járó esetleges konfliktushelyzetek megoldása – fejtette ki Gombkötő Péter.

Ha találkoznánk…

Egy tapasztalt vadász szerint a farkasok jelenléte nem jelent különleges veszélyhelyzetet, hiszen a szomszédos országokból sem érkeznek hírek arról, hogy emberre támadnának. A jövőben viszont tartózkodni kell attól, hogy a látogatott kirándulóhelyeken ételmaradékot hagyjunk hátra, hogy azzal se csábítsuk közelünkbe az állatot. Ha mégis felbukkanna, maradjunk csendben, amíg nem távozik.

Bélapátfalva és Szilvásvárad térségében amúgy 2011-ben az állattartók körében komoly riadalmat okozott a farkas megjelenése, amire számos elhullott állat volt a bizonyíték. A bélapátfalvai Erdélyi Istvánnak augusztustól decemberig 14 tenyészállatát, birkáit és kecskéit ölte meg. A gazda a kár összegét egymillió forintra becsülte, de kártérítést azóta sem kapott. Azt meséli, 1,4 méter magas karámba jutott be a farkas úgy, hogy betörte a bejárati kaput, majd eltörte az állatok nyakcsigolyáját. Mivel a harapás helyén nem voltak vérnyomok, ezért volt kizárható a kóbor kutyák támadása. Utána a farkas számára védettnek tűnő helyre húzgálta a tetemeket és ott lakmározott belőlük. Két őrzőkutyáját, a kaukázusi juhászt és a komondort akkor még kötve tartotta Erdélyi, róluk azóta lekerült a lánc.

A történtek után körbejárt egy jókora területet a kutyáival, azok sok szagmintát találtak, mire válaszul a kaukázusi is megjelölte a territóriumát, és talán ez hatott, mert azóta nem tért vissza a farkas. Erdélyi István hozzátette, nem csak az ő állatait támadta meg, mert a környéken több láncon tartott kutyát is megölt, sőt macskák tetemére is bukkantak arrafelé. A farkasok elfogadtatására, népszerűsítésére ezután néhány példányt a helyi kultúrházban mutattak be az érdeklődőknek a BNPI szakemberei, illusztrálva, hogy nem kimondottan vérengző vadállatokról van szó.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!