"A szélsőséges, mint politikai megbélyegzés, olcsó politikai furkósbotként és a kelleténél gyakrabban kerül elő a magyar közéletben. Ezért indokolt világossá tennem, hogy a következő négy évben mit tekintünk majd szélsőségnek, amellyel szemben – és ezt szeretném kertelés nélkül előrebocsátani – határozottan, következetesen és kitartóan fogok fellépni” – mondta beiktatási beszédében május 10-én Orbán Viktor a parlamentben, hogy aztán gyorsan „leszélsőségesezzen” szinte mindenkit saját pártján kívül. (Lásd „Ön vajon szélsőséges az orbáni mérce szerint?” című keretes írásunkat.)

Mindezek után még a baloldali közbeszédben rendszeresen a „Fidesz trójai falovának” nevezett LMP egyik képviselője is azon poénkodott a hvg.hu-nak, hogy most tessék: ők is szélsőségesek lettek Orbán Viktor szerint. Igaz, akadt egy befolyásos fideszes képviselő is, aki a szöveg félreértelmezése, hogy például az MSZP is „szélsőséges”, ám ő egyedül maradt ezzel a véleményével az általunk megkérdezett féltucatnyi kormánytag, képviselő, háttérember között.

Meghatározni, meghatározni, meghatározni

Egy a kormányzati döntéshozatalra rálátó forrásunk például azt mondta, a következő időszak politikai cselekvéseit Orbán beszédének ez a része „hangsúlyosan fogja meghatározni”, a kormányfő pedig továbbra is kétfrontos háborút vív majd, így a Jobbik és a baloldal egyaránt célkeresztben marad. Mint korábban megírtuk, noha a Fideszen belül is voltak, akik szerették volna, ha háborús hangulat legalább egy része (az MSZP-érintő) megszűnne, mert így „teljesen szétlőhetik a baloldalt”, az erről szóló vitát egy alkalommal a kormányfő azzal söpörte le az asztalról, hogy „a vagyona felét odaadná, ha a baloldal kiesne a parlamentből”. Ezzel eldőlni látszik az a Fideszen belüli vita is, hogy a korábban is szélsőségesnek nevezett Demokratikus Koalícióval szemben egy "öregektől megtisztított" MSZP elfogadható partner lenne a kormánypártnak.

Orbán Viktor a centrumba (sőt: Centrumba) tart: minden más szélsőség?

Stiller Ákos

A kormányfő „történelmi feladatának tekinti az általa megálmodott rendszer kiépítését, a kiegyezés pedig visszalépést jelentene, amit nem vállalhat fel” – értékelte a helyzetet a stratégia kialakításán dolgozó egyik forrásunk még azelőtt, hogy Orbán formálisan ismét megkapta volna a jogot harmadik kormánya megalakítására. Egy másik háttérember és egy kormánytag arról beszélt a hvg.hu-nak, a beszéd ezen része „egyszerűen csak a továbbvitele a kötcsei gondolatnak, a centrális erőtérről, amit a kormányfő most valóban megvalósíthatónak tart”. (Mint ismert, 2009-ben Kötcsén arról beszélt Orbán Viktor, hogy a 2010-es győzelmükkel esély nyílik egy „centrális erőtér” létrehozására, ami 15-20 évre meghatározó politikai erővé válik Magyarországon, és amihez képest a többi párt csak marginális szerepet játszik.)

Egy kormányzati forrásunk szerint a beszédet egyébként maga Orbán Viktor írta, így ezeket a sorokat is: „a következő négy évre tekintve nincs bennem aggodalom se a jobb, se a baloldali szélsőségek miatt. (…) A miniszterelnöktől elvárható, hogy elmondja, merre tart Magyarország. (…) Középre tartunk. Magyarország középre tart”. „Ez bizony azt jelenti, hogy középen egyedül a Fidesz van, a többiek mind a szélen, vagyis szélsőségesek” – értelmezte egy kormánytag Orbánt, hozzátéve, a „centrális erőtér” politikai koncepciója mellett rövid távú kampánytechnikai megfontolások is indokolják a „szélsőségesezést”: a Jobbik látványos középre húzása mellett (például, hogy az Európai Unióval kapcsolatban a radikális párt is kezdi „eurokritikus”-ként meghatározni magát az „EU-szkeptikus” jelző helyett), az MSZP gyengítésén túl, cél a frakcióval nem rendelkező kis pártok, a DK és az Együtt-PM teljes ellehetetlenítése is.

„A Jobbik okozott egy kis fejtörést nekünk, nem véletlen, hogy Orbán már a választási kampányban személyesen támadta őket. Ebből a szempontból Pásztor István leköpése, és az, hogy Gaudi-Nagy Tamás ennek ellenére is Morvai Krisztinával dolgozik majd az EP-ben, nekünk kapóra jött, hiszen bármikor hivatkozhatunk rá” – mondta forrásunk, aki szerint az orbáni kontextusban már az is „szélsőségesnek” számít, hogy Szabó Tímea, a PM társelnöke a választások éjszakáján arról beszélt: ami a parlamentben 2010-14 között folyt, az bohóckodás, így ők a jövőben az utcai politizálásra helyezik majd a hangsúlyt. Az utcai akciókra ugyanis „könnyebb ráhúzni a közvélemény előtt a szélsőséges jelzőt”.

A bélyeg

A kormányfői terminológia termékeny talajra látszik hullani: egy kormányzati forrásunk szerint például az MSZP-nek is „kapaszkodnia kell, hogy ne legyen szélsőséges”. Egy kormánytag ezt azzal indokolta, hogy a párt kivonult Orbán beiktatásáról, Mesterházy Attila nem gratulált a választások éjszakáján, és „Szanyi Tibor megnyilvánulásai is” szélsőségesek.

Mindez ugyanakkor – ezt minden megszólaló elmondta – egy politikai kampány része, amiből „politikai cselekvések következnek majd”, de például a parlamenti gyakorlatot nem fogják befolyásolni. (Ennek bizonyítékaként a Fidesz – tartva magát a 25 éves szokásjoghoz – meg is szavazta például Sneider Tamást a parlament alelnökének, Molnár Zsoltot a nemzetbiztonsági bizottság elnökének, igaz, utóbbival kapcsolatban elképzelhető, hogy a kormánypárt robbantotta ki a „szkinhed-e, aki kapucniban kiabál?”-botrányt.) Ezen kívül „természetesen jogi relevanciája sincs annak, ha valakit szélsőségesnek tekint Orbán Viktor”, de az már a ciklus legelején látszik, hogy a háborús retorika tovább pörög majd a Fidesz részéről, csak most a „szélsőséges” lesz a szitokszó, hiába minősítette maga Orbán Viktor „olcsó, politikai megbélyegzésnek”.