Kétségbeesetten rohantak a felnőttképző és nyelvoktató szakmai szervezetek a hét elején Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikai államtitkárhoz: ha nem javíttatja ki a nyelviskolák kiválasztására a múlt héten kiírt pályázat „kezelhetetlenül ellentmondásos” részleteit, aligha lesz botránymentes az állami diplomamentés. Márpedig a kormány épp a választások előtti sikerpropaganda részének szánta a 3 milliárd forint állami pénzből megszervezendő nyelvtanfolyamokat, amelyek segítségével azok tanulhatnak angolt, németet vagy franciát, akik a záróvizsga után nyelvvizsga hiányában nem vehették át a diplomájukat. Az akció lényegében két fronton hivatott népszerűsíteni a kabinetet: egyrészt vállalkozásokat stafírozhatnak ki, másrészt javíthat a diplomát szerzők statisztikáján. Utóbbi korántsem rózsás: csaknem 50 ezer egykori hallgató vár a diplomájára azért, mert nem volt képes megszerezni a szükséges nyelvvizsgát.
Oroszórán a Corvinus Egyetemen. Célcsoportos képzés.
Horváth Szabolcs
A felnőttképzőket és nyelviskolákat tömörítő szervezetek már az állami program bejelentésekor levelet írtak tagjaiknak, arra biztatva őket, hogy segítsék lobbitevékenységüket. „Cél: a kiírást olyan irányba befolyásolni, hogy bizonyíthassuk, nem csak egy-két nyelvi képző vagy régió képes e munkát ellátni” – írta a körlevelében az Akkreditált Felnőttképző Intézmények Országos Egyesülete. A tömörülés valójában a tavaly indult Tudásod a jövőd! fantázianevű, uniós forrásból finanszírozott, kvázi ingyenes nyelvtanfolyamokéhoz hasonló helyzetet szeretné elkerülni, abban a programban ugyanis feltűnően nagy összegű megbízásokat nyert el néhány cég, s közülük nem egyet felkészületlenül ért a megbízás (HVG, 2013. szeptember 28.). Noha a programot menedzselő Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. (OFA) a kormány eddigi gyakorlatától eltérően meghallgatta a szakma véleményét, a nyelviskolák kiválasztására kiírt pályázat pár nap után mégis módosításra szorul.
A tender hemzseg a szakmai hibáktól. Összekeveredik benne például a vizsgáztatási és a vizsgaszervezési jogosultság, holott a két fogalom közt jelentős a különbség: a képzők többsége az akkreditált nyelvvizsgaközpontok alvállalkozójaként kizárólag vizsgaszervezési feladatot lát el, maga nem adhat bizonyítványt. A finanszírozás feltételeként tüntették fel a 14 fős maximális létszámot is, holott – ahogyan a Nyelviskolák Szakmai Egyesülete és a Nyelvtudásért Egyesület fogalmazott – a „szakmailag igényes” képzők legfeljebb 12 főt szabtak meg akkreditált programjukban. Más, számos nyelviskola által nyilvánvalóan teljesíthetetlen előírások is becsúsztak. Egy-egy nyertes képzőnek az adott régió minden megyéjében tanfolyamot kellene indítania, legalább a megyeszékhelyeken. A HVG információi szerint ezt a pontot a szakmai szervezetek nyomására úgy módosíthatják, hogy megszűnik a régiós ellátási kötelezettség, vagyis egyetlen megyére is lehet pályázni. Az eredeti előírás egyértelműen a nagy nyelviskoláknak kedvezne, avagy ismét kesze-kusza alvállalkozói rendszert eredményezne, ahogyan az az uniós ingyenes nyelvtanfolyamoknál is történt.
Az ígéretek szerint módosítanak a végső nyelvvizsgadátumon is. A 120, 180 és 240 órás tanfolyamok végén ugyanis a résztvevőknek kötelező letenniük a középfokú, C típusú – azaz írásbeli és szóbeli kombinációját jelentő – nyelvvizsgát. Akinek ez háromszori próbálkozás után sem sikerül, annak vissza kell fizetnie a tanfolyam árának a felét. (Már ha be tudják hajtani rajta.) Maga a vizsga csak az állástalanoknak ingyenes, nekik is csupán első alkalommal. Ami az OFA-nak nem sikerült, azt megtették a szakmai szervezetek: kiszámolták, hogy heti kétszer három órás képzéssel – ennyi a minimális óraszám – 2015 augusztus 15-éig lehetetlen háromszor is nekifutni a vizsgának. A kalkuláció nem annyira bonyolult, hiszen tudvalévő, hogy a nyelvvizsgára 30 nappal előre kell jelentkezni, az eredményre négy–hat hetet kell várni, majd a bizonyítványra újabb pár hetet. Vagyis a kevésbé jó nyelvérzékkel megáldott hallgatóktól – kétszeri sikertelen vizsga után – reálisan inkább csak a jövő év végére várható el, hogy fel tudják mutatni a nyelvvizsga-bizonyítványukat.
Meglehetősen homályos a pályázat abból a szempontból is, hogy mi történik a tanfolyamok résztvevőinek lemorzsolódásakor. „Nyilván lesznek, akik a kurzus közben elhelyezkednek, megbetegszenek, vagy például külföldre költöznek, ebben az esetben a képzőnek veszteséges lesz mondjuk fél létszámmal végigvinni a tanfolyamot, ha csak a kitartó hallgatók után kapja meg a fejpénzt” – mutat rá Zsuffa Ákos, az akkreditált felnőttképző egyesületek elnöke. Márpedig az OFA felmérése szerint a tanfolyamokra 80 százalékban állástalanok jelentkeznek majd. Pákozdi Szabolcs, az OFA ügyvezetője előzetesen azt ígéri, lemorzsolódás esetén a képzési költséget „bizonyos feltételek között, arányosítottan” kifizetik a képzőknek.
Kérdéses, hogyan lehet majd összepasszítani a kiválasztott nyelviskolák tanfolyami kínálatát a tanulni akarók igényeivel. „Az ajánlattévők konkrét városban történő képzésre, óraszámra és intenzitásra pályáznak. A célcsoport tagjai megjelölik, hogy a nyelvi képzést mely városban kívánják igénybe venni, milyen óraszámban és milyen intenzitással. Ezt követően, ezen igényeket figyelembe véve nyitjuk meg számukra az egyes tanfolyamokat” – tájékoztat Pákozdi. A szociális szempontnak ellentmond, hogy a tanfolyamokra olyanok is jelentkezhetnek, akik költségtérítéses egyetemi vagy főiskolai képzésben vettek részt. „Sokszor nem anyagi okokból nem szerzik meg a hallgatók a szakvizsga után a nyelvvizsgát, de bízunk benne, hogy sokaknak löketet ad a támogatás” – mutat rá a program tökéletlenségére Légrádi Tamás, a Nyelviskolák Szakmai Egyesületének alelnöke. „A költségek mellett számos más ok is felmerülhet, például a munkaterhelésre, a családi körülményekre visszavezethető időhiány, az adott településen a nyelvtanfolyamokhoz való hozzáférés bonyodalmai, vagy az adott munkaterületen a nyelvtudás hasznosíthatóságának hiányából fakadó alulmotiváltság” – vélik a Budapesti Corvinus Egyetemen, ahol átlagosan a záróvizsgázó hallgatók minden tizede nem kapja meg a diplomáját nyelvvizsga hiányában. Egy 2010-es, három évet vizsgáló felmérés szerint az országos arány 30 százalék.
Rosszabb a statisztika néhány vidéki felsőoktatási intézményben. A bajai Eötvös József Főiskolán végzettek 40 százaléka nem tudja letenni a szükséges nyelvvizsgát, így 2006-tól 2300 diploma ragadt bent – tájékoztatták a HVG-t az intézményben. Pedig itt van egy könnyített lehetőségük a nyelvet nehezebben tanulóknak: ha legalább három év eltelt a záróvizsgájuk óta, a főiskolán nyelvvizsgázhatnak. A diplomához ez elegendő ugyan, ám nem számít állami nyelvvizsga-bizonyítványnak, vagyis a követelmények nyilvánvalóan alacsonyabbak.
Kormányközeli források szerint nem kizárt, hogy a diplomamentésbe is elsősorban az állami intézmények kapcsolódhatnak be, ezzel végképp a tönk szélére sodorva számos felnőttképző magáncéget, amelyeket már a munkanélküliek téli képzéséből is kitúrtak. Az igényes nyelviskolák ellen szól, hogy a szakmai nyelvtanfolyamokat és nyelvvizsgáztatást nem preferálja az állam. „Javasoltuk a szakmai középfokra felkészítő tanfolyamok támogatását, de hiába” – mondja Légrádi. Pedig volna rá igény, például a Corvinus legtöbb szakán, nemcsak a mester-, de az alapképzéseken is. Pákozdi viszont azzal érvel, hogy az alap- és mesterszakok többségénél elegendő az általános nyelvvizsga. A szakmai szervezetek is régóta kifogásolják, hogy az alapszakok 90 százalékánál csak a középfokú általános komplex nyelvvizsga az előírás, s mindössze 10 százalék kér szakmai nyelvvizsgát. Egy szakmai nyelvtanfolyam költsége azonban a duplája is lehet az általánosénak, azaz így a diplomamentésbe bevonni kívánt tízezres létszám jelentősen csökkenne.
G. TÓTH ILDA
