„Mi a bánatért kell nekem a más porát nyelni?” – kérdezi Róbert, a bicskei Móricz Zsigmond utca lakója. Az utcában élők három éve arra ébredtek, hogy egyik pillanatról a másikra elkezdték a házukkal szemben lévő vasúti rámpára hordani a murvát a közeli gánti bányából.

„Eleinte három-négy hónapot mondtak, aztán, hogy az év végéig kell kibírni. Ez volt három éve” – meséli Aranka. A kőtörmelék azóta a Google Earth-ön is látható poros dombság nagyságúra nőtt az utcájukban.

Egyre keskenyebb az utca

„Most borítottak egyet éppen” – magyarázta a férj a konyhában is jól hallható zajt, és kimutatott az ablakon, ahol még látszott az úton elhaladó teherautó. Másfél órás este hat utáni beszélgetésünk közben három-négy kamion is elhajtott az ablak előtt. Az asszony szerint rapszodikusan jönnek, reggel hat és este kilenc-tÍz óra között. „Van olyan, hogy egymás után jön öt teherautó, és utána fél óra szünettel újrakezdik” – mesélte.

A Móricz Zsigmond utca a bicskei vasútállomás mellett található, családi házas környék. A közelben van a vasútállomás parkolója és a buszállomás is. És itt húzódik a sínek mentén a MÁV közrakodó, ami 2011-ig nem zavarta az utca lakóit. Ekkor kötött szerződést az Orbán Győző tulajdonában lévő Dolomit Kőbányászati Kft. a MÁV-val a murva rakodásáról. „Más technológia kell a búza vagy a szén átrakodásához, ami amúgy is idényjellegű” – magyarázta Róbert, hogy miért volt más, mielőtt három éve beállt a sivatagi állapot.

A kanalas markoló naponta akár több száz tonnányi dolomittörmeléket is átrakhat, száraz időben ilyenkor harapható a levegőben szálló por. Pár óra alatt befedi a parkoló autókat, a kerti növényeket, a családi házak ablakait és kerítéseit. A kertek emiatt teljesen használhatatlanok, szellőztetni sem lehet. „Akik vendégségbe jönnek, időnként még köhögnek a portól, mi már sajnos hozzászoktunk” – mesélik a családtagok.

Érkezik a teherautó

Túry Gergely

Nem csak az idehordott anyag az újdonság, hanem az is, hogy az utca túloldala egyre közelebb kerül. A poros murvakupacok nagy helyet foglalnak a rámpán, így a teherautók a házak közvetlen szomszédságában haladnak el. A rakodóhely növelése érdekében rögtön az elején betömték a rámpán található esővíz-elvezető árkot. Emiatt eső idején az addig szálló por sárrá változik. Az utca burkolata pedig a szállítást végző Nehéz Kő Kft. valóban nehéz teherautóinak köszönhetően már rég göröngyössé vált. (A szállítmányozással foglalkozó Nehéz Kő Kft. is az Orbán-család tulajdonában van: Orbán Áron az ügyvezető, aki – az idősebb és ifjabb Győzővel – tulajdonos is.)

Csak látszatintézkedések

„Világéletemben az utcában laktam” – mondta Aranka, aki nem hagyta annyiban a kérdést, és két éve hatóságról hatóságra jár, hogy visszakapja a régi életét. Aranka először a MÁV-hoz fordult, ahol két ízben hagyták válasz nélkül a levelét. Ezután ismertette a problémát az önkormányzattal, amely 2013. tavaszán kitisztíttatta a városon kívüli bauxitlerakót. Ezzel csak annyit értek el, hogy a teherautók már két helyre hordják a murvát vagonírozásra. A Bicskei Újság Bicskenyitogató című rovatában közölt olvasói levélre azt válaszolta Pállfy Károly alpolgármester, hogy a városnak nincs beleszólása abba, hogy a MÁV kivel köt üzleti szerződést. Ugyanakkor a bauxitrakodó kitisztíttatásán kívül a város korlátozta a teherautók forgalmát, és nagy melegben a saját költségen locsoltatta az utat.

A lakók ezzel szemben úgy vélik, mindezek csak látszatintézkedések voltak, hiszen érdemben a helyzetet nem tudta kezelni. Elmondásuk szerint csak háromszor volt locsolás. Nekik pedig változatlanul az a céljuk, hogy városon kívüli rakodásra kényszerítsék az Orbán-család cégét.

Legutóbb 21 bicskei lakó közösen azt kérte az önkormányzattól, hogy a Móricz Zsigmond utca végére helyezzenek ki egy 12,5 tonnás súlykorlátozás táblát. A polgármesteri hivatal erre a kérésre 2014. júniusa óta nem reagált, igaz, megszavaztak egy 20 km/h-s sebességkorlátozó táblát, amit ki is raktak – még ha nem is ez volt a kérés, és nem is jelent megoldást.

Az utcában élőknek egyébként nem ez az első összetűzésük az önkormányzattal. „A Móricz Zsigmond 22. előtt vége a világnak” – fogalmazott Aranka, aki elmondta, hogy épp innentől kezdve nincs közvilágítás. Már többször megszavazták az önkormányzatban, de mindig elhalasztották a köztéri lámpák elhelyezését. „Amikor először kértem, akkor volt a kisfiam négyéves, és nem akartam, hogy féljen, amikor egyedül jön majd haza az iskolából. A fiunk azóta tizenkilenc éves lett, és még mindig nincs fény a ház körül”.

„Nem tapasztalható porszennyezés”

Aranka a rakodás ügyében tavaly augusztusban közérdekű bejelentést is tett a területileg illetékes környezetvédelmi hatóságnál, a Közép-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségnél a porra és a zajra egyaránt panaszkodva. A bejelentést követő vizsgálat furcsamód csak a zajjal foglalkozott, és vagy nyolc hónappal később, 2014. áprilisában elutasította az intézkedést, jogkövető magatartást állapítva meg.

Túry Gergely

Erre Aranka újra megkereste a hatóságot, és a vizsgálat megismétlését kérte a porra vonatkozóan is. Ennek eredménye idén szeptemberben érkezett meg, és a jelentés értelmében nem tapasztalható porszennyezés a területen. A család szerint kizárólag egy olyan napon készült jegyzőkönyvre hivatkozva állapították meg, hogy nincs por, amikor megelőző éjszaka esett Bicskén.

Ugyanebben a jelentésben a hatóság visszadobta a labdát az önkormányzatnak. A meghallgatott tanúkra hivatkozva elismerte, hogy murva szóródik le a teherautókról a szállítás során. Azonban szerinte az önkormányzat mint a „közút kezelője köteles gondoskodni arról, hogy a közút a biztonságos közlekedésre alkalmas, közvetlen környezete pedig esztétikus és kulturált legyen”. Tehát most a városon lenne a sor, hogy kezdjen valamit az út egyik oldalán magasodó dombsággal. Csakhogy patthelyzet van. A kezeit tördelő Pálffy Károly alpolgármester a jelentést szorongatva a lakóknak annyit mondott: „Ezzel a levéllel nem tudok egyetérteni” – mesélte Róbert.

„Forduljon az Európai Unióhoz”

A család nemcsak az illetékes hivatalokhoz fordult, hanem a konok Aranka addig hívogatta a céget is, amíg el nem érte Orbán Győzőt. A megbeszélések alkalmával annyit elért a feleség, hogy késő éjszaka már nem hordják a murvát a ház elé. A szállítással megbízott Nehéz Kő Kft. ügyvezető igazgatóját, Orbán Áront is megkereste Aranka, aki a nő elmondása szerint a rövid telefonbeszélgetésben azt tanácsolta, hogy forduljon az Európai Unióhoz – mondván, ez uniós rakodóterület.

Felvert por a parkoló autón

Túry Gergely

Végső kétségbeesésében Aranka fia egyszer kiállt az egyik kamion elé. Erre megjelent a rendőrség, az önkormányzat és maga Orbán Győző is. „Azt akartam, hogy kijöjjön a Győző – indokolta Róbert a tettét. – Elegem volt az egészből, ennyi. Főleg azért, mert mindig rácsapták anyára a telefont.” A család szerint Orbán Győző azzal érvelt, hogy mindent szabályszerűen végeznek.  Orbán Győző a lakókat – ahogy a hvg.hu munkatársát is – az önkormányzathoz küldte panaszaikkal. Nekünk is azt nyilatkozta, hogy engedéllyel végzik a munkát, azonban amikor az engedélyek részleteire kérdeztünk rá, nem volt hajlandó azt kifejteni. „Csak kérésre hajlandó kiadni azokat” – fejezte be a beszélgetésünket. De úgy látszik, ez nem vonatkozott arra, hogy szépen kértük.