"Komolyan: miként garantálja egy suli, hogy a tanulók 80 százaléka eljut az érettségiig? Kamaszkorban a legjobb gyerekkel is bármi megtörténhet, nem azzal, aki kicsit is problémás. Ezzel bezárt a rendszer, nemcsak felfelé, hanem lefelé is, mert tényleg mi van, ha nem bírja, vagy egyszerűen beteg lesz" – ilyen és ehhez hasonló kommentárok olvashatóak az interneten az új törvényi szabályozásról, amely a két tannyelvű gimnáziumok működését korlátozza.

A kormány október végén módosította a korábbi, két tannyelvű középiskolákra vonatkozó miniszteri rendeletet, mely meghatározza, milyen kritériumok alapján maradhat egy középiskola két tannyelvű. A feltételek között van két olyan is, amely nem, vagy nem feltétlenül az iskola szakmai teljesítményétől függ: „a képzés indulásának tanévére beiratkozott tanulók legalább nyolcvan százaléka" érettségizzen is le az iskolában, illetve a tanulók 90 százalékának legyen középfokú nyelvvizsgája az érettségi mellé, vagy (ami ezzel egyenértékű) tegyen emelt szintű érettségit a tanult nyelvből. Ráadásul a kritériumok már a 2016-17-es tanévre vonatkoznak, tehát a már elindult évfolyamokra is, azaz a hatályuk visszamenőlegesen is kiterjed.

Pedig a lemorzsolódásoknak szimplán az is lehet oka, hogy a diák családja elköltözik (illetve az első évfolyam sok két tannyelvű iskolában egyfajta előkészítő szerepet tölt be, amelynek végén természetes némi lemorzsolódás), mint ahogy egy középszintű érettségi választása sem feltétlenül az iskola rossz színvonalát tükrözi, hiszen a vizsgaszabály sem kötelezi a diákokat az emelt szintű érettségire. Most viszont az iskolák léte függ attól, hogyan döntenek a diákok.

A nagyok jobban járnak, a kicsik veszélyben

Vannak olyan két tannyelvű iskolák, amelyeket azért is rosszul érintene ez a szabályozás, mert hazatelepült családok, idetelepült diplomaták gyerekeit is tanítják – ilyen például a budapesti BME által alapított Két Tanítási Nyelvű Gimnázium. A diplomaták a legritkább esetben maradnak egy szolgálati helyen négy évig, többnyire három év után országot váltanak, de a mobilizált, hazatelepülő családok esetében is sokszor fordul elő, hogy tovább kell menniük, mondja Varga Ildikó igazgató. Ebben az esetben a lemorzsolódás nem az iskola színvonaláról árulkodik, annál is inkább, mivel az diákok bőven teljesítik a másik, 90 százalékos középfokú nyelvvizsga/emelt szintű érettségi kritériumot. Ráadásul az sem egyértelmű, hogy mire érti a rendelet a 80 százalékos szabályt, hisz a kezdő évfolyamra vonatkoztatja, amely vagy a (sok helyen nem kötelező) nyelvi előkészítő osztály, vagy az azt követő első évet.

Mihez kezdenek a speciális helyzetűek?

Túry Gergely

A győri Krúdy Gyula Gimnázium igazgatója, Nagy Attila úgy véli, biztosan teljesíteni tudják a kritériumokat. Ők az első évfolyamot nem nyelvi előkészítővel indítják, hanem már rögtön egy magas idegennyelvi óraszámmal, és már a tantárgyak 30 százalékát idegen nyelven tanító első évvel – ez pedig erős nyelvi készségeket követel a diákoktól. Vagyis, aki ide bekerül, az már képes kell legyen idegen nyelven felelni, dolgozatot írni. A gimnáziumba leginkább a megyéből jelentkeznek diákok, egy-két, ezen a körön kívül érkező felvételiző fordul még elő. 30-32 helyre jelentkeznek minden évben úgy 200-an, akiknek a tudásukon túl az elkötelezettségükről is számot kell adniuk. Ilyen merítésből viszont már könnyen teljesíteni tudja az iskola a minisztériumi kritériumokat.

A Karinthy Frigyes Két Tanítási Nyelvű Gimnázium sem fél a kritériumoktól, eddig is sikerült betartani a számarányokat, mondja Hutai László igazgató, bár kétségtelen, hogy egyre gyakrabban fordul elő olyan, amikor egy diák elköltözik, külföldi ösztöndíj miatt egy évvel később fejezi be az iskolát vagy külföldön fejezi be középiskolai tanulmányait, és ezért az iskolát nem lehet felelőssé tenni. A szabályozás pedig az érintettekkel való legkisebb egyeztetés nélkül született meg, ami, legyen bármilyen jó szándékú, nem ismerheti a terület sajátosságait, így ártatlanul büntet intézményeket.

Ha ugyanis egy két tannyelvű gimnáziumtól megvonják a két tannyelvű besorolást, a következő évfolyamban már nem indíthat ilyen oktatást ("új, két tanítási nyelvű nevelés-oktatásra a következő tanévben nem hirdethet felvételt"), és így lassan sima gimnáziummá válik. Ennek pedig hosszú távú hatása van, mondja Hutai, mert ma Magyarországon igazi, mély, igényes nyelvtudást többnyire a két tannyelvű iskolákban lehet megszerezni, olyat, amely túlmegy a konyhanyelvi szinten.

Lehúzhatják a rolót?

AFP / Thomas Samson

Az állampolgárt szívató öncélú szabályozás

A szabályozás azért tanulságos, mert a nagyobb merítésű iskoláknak kedvez, és az atipikusabbakat, a nagy képbe kevésbé illeszkedők létét ellehetetleníti. Az állam így sok speciális helyzetű családnak keseríti meg az életét az igazából öncélú szabályozósdival, aminek a minőségbiztosításhoz sincs köze.

Ezzel pedig újabb mozaikdarab kerül az összképbe: a kormány nemrég döntött a szakiskolákkal együtt működő gimnáziumok leépítéséről, rosszhiszeműen interpretálja a gimnáziumok működését, amikor a gimnáziumi hozzáférés korlátozását azzal a hamis magyarázattal indokolja, hogy a „sima érettségi” munkaerő-piaci szempontból értéktelen, a középfokú szakmai végzettség piacképesebb, a diákok pályaválasztási döntései pedig általában átgondolatlanok. Ezt azonban nem támasztják alá sem a statisztikák, sem az oktatási szakemberek vélekedése.