"Két hete vettem egy szimfonikus zenekart"
A gitározás a szenvedélye, ám a koncertezés helyett a zeneszerzést választotta. Színházi előadásokhoz, reklámokhoz ír zenét, kapott már megbízást Norvégiától Amerikáig a világ minden pontjáról. Volt már Nike promóciós film zeneszerzője, és felbukkant a CNN-en és a CBS News-on is zenéjével kísért kisfilm. Nánási Péter zenésszel beszélgettünk. Életbűvészek 9. rész.
Pétert mindig is vonzotta a zene világa, ám mivel a kisvárosban, ahol éltek, nem volt gitároktatás, zongorára pedig nem volt pénzük, édesapja tanácsára 9 évesen klarinétozni kezdett. „Mindenképpen zenélni akartam. A klarinétot nagyon utáltam egyébként, nem is voltak túl nagy sikerélményeim. A tanárom azt mondta, hogy tíz évet elvettem az életéből” – emlékszik vissza a kezdetekre. A zeneszerzői véna azonban már ekkor is lüktetett benne, az első klarinét óra után gyakorlás helyett a megtanult két hanggal dalokat írt, majd a Commodore 64-es gépén, egy kezdetleges zeneszerkesztő programmal komponált.
Aztán berobbant az életébe a Queen és a rockzene, a ballagási pénzéből pedig gitárt vett magának. Négy évig autodidakta módon fejlesztette tudását, mint mondja, a gimnáziumi évek alatt gyakorlatilag folyamatosan gitár volt a kezében. „Viszonylag nyitott gyerek voltam, sokat olvastam, de elég hamar kiderült, hogy nem nagyon létezik a számomra más.”
Zene 8 másodpercben
Gimnázium után a Póka Egon-féle Kőbányai Zenei Stúdióban pallérozta tudását, majd az ELTE-n művészetmenedzsment szakon végzett, ahol a Filmzene helye a művészetben címmel írta diplomamunkáját. De mindeközben továbbra is napi 4-5 órákat gyakorolt.
„14 éves korom óta játszom zenekarokban, kisebb nagyobb sikerrel. Ez egy viszonylag kis szakma, jó pár olyan személlyel sikerült zenélnem, akire felnézek. Tinédzserként hatalmas buli volt a kollégiumi zenekar gitárosának lenni, viszont zenész kollégáimat elnézve néhány évvel ezelőtt meghoztam egy döntést: nem próbálok a színpadból megélni, szerintem nincs ma Magyarországon 100 embernél több könnyűzenész, akinek sikerül kizárólag zenekarozásból fenntartania magát.”
Montblanc promóciós kisfilm
Péter hangmérnökként kezdett dolgozni egy stúdióban, ahol zenekarokkal, színházakkal és bábszínházakkal dolgozott együtt, néha beszállt gitározni, besegített a hangszerelésbe és dalokat írt. „Kialakult egy kör, akiknek zenét kezdtem írni, főleg mesejátékokhoz. Aztán gondoltam egyet, hogy esetleg lépni kéne, és próbálkozni a reklámzene írással.” Néhány e-mail elküldése után jött is az első lehetőség, az akkor induló A nagy könyv projekt zeneszerzője lett, majd a következő években körülbelül 70 reklámhoz írt zenét. „Nagyon jó lecke volt, megtanultam, hogy ez a műfaj nem az egóról szól, mert itt mindig a megrendelőnek van igaza. Ezzel a részével nem is volt gond, viszont nagyon sokszor olyan dolgokat kértek, amiket már hülyeség volt megcsinálni. Sok esetben kifejezetten rossz zenéket kellett készítenem.” Gyakran a kifizetések sem mentek zökkenőmentesen, viszont elsajátította azt a képességet, hogy 8 másodperces zenéket is tudjon írni úgy, hogy „annak legyen eleje és vége, és szóljon is valamiről”.
Minden út Rómából vezet
A time-lapsa egy fotózási technika, amely a hosszú idő alatt felvett képek rövid időn belüli lejátszásán alapul, és a nézőben az idő múlásának érzetét kelti. A narráció nélküli, csupán képeket és zenét tartalmazó filmek közül talán a legnevesebb a Világok arca: Baraka, de a time-lapse elterjedt technika nemcsak a dokumentarista alkotások, hanem a reklám területén is.
(Forrás: Wikipédia)
Pétert mindig is érdekelte a filmzenekészítés, de az igazi fordulópontot egy házibuli hozta el, ahol egy barátja megkérdezte, miért nem mozdul a filmek felé. Akkor jött rá, hogy csak azért, mert ez nagyon fontos neki, és félt a kudarctól. "Amikor ezt kimondtam, akkor jöttem rá, hogy Úristen, mekkora hülye vagyok.” Péter Rómába utazott néhány napra, ahol az utcákat járva megbeszélte magával a részleteket. „Úgy döntöttem, hogy öt évet adok magamnak, amikor csak dolgozok és megpróbálok minél több energiát beletenni ebbe az egészbe, anélkül, hogy mérleget vonnék.” Miután hazajött 800 e-mailt küldött el különböző külföldi filmeseknek és produkciós cégeknek, ezekből jöttek az első megbízásai. Az egyik majdnem egy évvel később a Nike-tól.
Azóta volt megbízása a világ minden pontjáról, dolgozott norvég, francia, osztrák, spanyol, ausztrál, amerikai projektekben, és már a CNN-en, valamint a CBS News-on is futott olyan time-lapse, aminek Péter szerezte a zenéjét. Évente körülbelül 10-12 megbízása van, az esetek felében kifejezetten őt keresik meg. „A time-lapse filmesek egy viszonylagosan szűk kör, aminek a csúcsán 20-30 ember van. Ebből már tízzel dolgoztam, és ők adogatják tovább a nevemet.” De még mindig nem mondott le arról az álmáról, hogy filmek zeneszerzője legyen. „Ez viszonylag nehéz, mivel Magyarországon nagyon kevés film készül, külföldön meg vagy nagyon ismert vagy, és úgy hívnak meg, vagy pedig ott kell lenned személyesen, beszélgetni a rendezővel.” Ő viszont otthon, első kerületi lakásában alkot, a megrendelőivel e-mailen tartja a kapcsolatot. Az egyik spanyol filmessel is azért tudott találkozni, mert épp a közelmúltban tette meg a spanyolországi El Camino zarándokutat.
„Azért mentem, amiért a legtöbben mennek: nagyokat hallgatni, gondolkodni, kalandot keresni, zenét hallgatni egész nap, megtapasztalni a határaimat fizikailag és mentálisan is. Aztán persze arra már az első napokban rájöttem, hogy a Camino mindenkinek más, és hogy a legtöbb beszámoló, film, könyv torzít. A katarzis nem akkor és abban formában jön, amikor az ember várja, és nem egy világra szóló Coelho típusú bölcsesség lesz, hanem egy nagyon egyszerű, személyes élmény. Mert az úton nem történik más, csak annyi, hogy magaddal találkozol.”
A szoba, ahol egy szimfonikus zenekar lakik
Péter szerzeményei egy számítógéppel összekötött elektronikus zongorán készülnek (a gitár mellett zongorázik is). „Ebben a szakmában, úgynevezett virtuális hangszereken játszunk. Én a piacvezető szoftvereket használom, azokat, amelyeket a hollywood-i filmek zeneszerzői is.” Így Péter maga játssza fel a szerzeményeiben megszólaló összes hangszert, ráadásul ezek a programok, vagyis a privát kis zenekara fejleszthető is. „Épp két hete vettem magamnak egy szimfonikus zenekart.” Egyedül az éneket nem tudja így megoldani, de mivel elég széles a zenei ismeretségi köre, viszonylag könnyedén talál énekest.
Hogy egy nap mennyit tud zeneszerzéssel foglalkozni, az teljesen változó. „Én jobban tudok dolgozni reggel, mint este, az első 3-4 óra nagyon tiszta, és nagyon termékeny tud lenni.” – avat be minket Péter a műhelytitkokba, és azt is elárulja, hogy neki sem kopogtat be minden reggel az ajtón az ihlet. „Van, hogy több napon keresztül gyúrom, gyűjtöm az ötleteket, és aztán egyik pillanatról a másikra összeáll a dolog. És van olyan, amikor leülök a zongorához, elindul egy ötlet a kezem alatt, és már ütemekkel előre tudom, mit fogok játszani. És amikor lejátszom, akkor bólintok, hogy oké, ez lesz az.” Egyébként mindig van 200-300 ötlet a fejében, sokszor ezekhez nyúl egy-egy munkánál.
A megrendelőknek általában 3-4 próbaverziót küld el, amiből ők kiválaszthatják az elképzelésüknek leginkább megfelelőt, és ez alapján dolgozza ki a végleges verziót. Mint mondja, a két véglet a legnehezebb. „Amikor nagyon kevés instrukciót kapsz, akkor ki kell találni, mire gondol a megrendelő, amikor meg túlinstruálnak, azzal viszont megfojtanak.” Egy-egy zenét aztán a végletekig tökéletesít, gyakran 2-3 hétig is dolgozik egy darabon.
Egy norvég reklám (További zenéket itt hallgathat: www.peternanasi.com)
A zeneszerzés mellett oktat is, délutánonként egy harmadik kerületi angol magániskolában tart külön gitárórákat gyerekeknek. „Van, hogy egyik alkalommal megjelenik egy indiai kislány, másik alkalommal egy kanadai kisfiú. Így nagyon sokféle kultúrába tudok bepillantást nyerni.” Mint mondja, szeret tanítani, így nem célja, hogy csak zeneszerzéssel foglalkozzon – „a zeneszerzést amúgy sem lehet csak a pénzért csinálni, vagy szerelemből csinálod, vagy nem csinálod” –, tanárként pedig eddig jól vizsgázott: egyik tanítványát, akit 3 évig tanított, felvették a világ egyik legjobb zeneiskolájába. „A bostoni Berklee College of Music, a világ egyik legnevesebb zeneiskolájába körülbelül 10 ezren jelentkeznek, ebből 200 embert vesznek fel. Ő benne volt az első tízben, így ösztöndíjjal bekerült.”
Most is jó
Hogy ne csak megrendelésre készítsen zenéket, Péter közben dolgozik a saját albumán is, és mivel már fél éve nincsen saját zenekara, ezért motoszkál a fejében egy újabb banda összerántása. A zenészek bulizós életformája viszont ma már nem vonzza. „Van egy pont, amikor döntened kell, hogy a zenélés a zenélésről, vagy az alkoholról illetve más szerekről szól-e. Van több zenész barátom, akiknek nem sikerült jól dönteniük, nem látták be, hogy valamikor rá kell lépni a fékre.”
És hogy mi a véleménye a jelenlegi zenei életről? „Egy kulturális forradalom kellős közepén ülünk, fantasztikus jó zenék és művészek vannak, ebből a szempontból szerencsések vagyunk. Egyszer egy barátom azt mondta, hogy ha lenne egy időgépe, visszamenne meghallgatni élőben Hendrix-et vagy Zeppelin-t, aztán rám nézett és azt mondta: "De tudod mit? Most is jó."
Keressük |
Van olyan a közelében, aki a semmiből épít várat? Egy ötletének köszönhetően a jég hátán is megél? Forintokból rakja össze a megélhetését, de nem is vágyik vagyonokra? Leginkább azt szeretné, hogy azt csinálhassa, amit szeret? Mindeközben még a környezetével is jót tesz? Ha ismer ilyen életbűvészt, ne habozzon, írja meg k.ilias@hvg.hu-ra. |