Pszichológusok és kóklerek: ki bírja tovább?

„A pszichosebészeten az olyan energetikai műveleteket értjük, amelyeknél a gyógyító testéből, például tenyeréből, vagy az auráját képező energetikai központokból (csakrákból) koncentráltan kibocsátott természetes bioenergiával végeznek gyógyító tevékenységet, valamint a kezelő teret enged Gaia (Földanya) és az Univerzum isteni energiájának” – a világhálót böngészve számtalan oldal hirdet ilyen csodás gyógyítást, s nem mellékesen a páciens lelki problémáinak feltárását és megoldását. Sokan be is dőlnek nemcsak a pszichosebészeknek, de például az „aurahegesztőknek” is.

A kóklerek kiszűrése miatt monitorszolgálatot is működtető Magyar Pszichológusok Érdekvédelmi Egyesülete – amelynek honlapján a gyanús szolgáltatásokat be lehet jelenteni – úgy becsüli, hogy az álpszichológusok legalább annyian vannak, mint a megfelelő szakmai végzettséggel rendelkezők, és mintegy kétmilliárd forintos forgalmat bonyolítanak le. „Ijesztő méreteket ölt napjainkban a szakképzetlen álpszichológusok tevékenysége és az ennek nyomán kialakuló társadalmi, egyéni bajok, betegségek, szélsőséges esetben tragédiák következményes hatása” – hangsúlyozzák az érdekvédők, hozzátéve, hogy erre a helyzetre is megoldás lenne a Magyar Pszichológuskamara létrehozása.

Ezzel elvben a kormány is egyetért – erre utal legalábbis, hogy már évek óta kész van egy törvényjavaslat a témában, ami a társadalmi vitán már tavaly túljutott, ám a parlament elé még mindig nem került. Pedig illusztris a terv támogatóinak sora: úgy tudni, Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere, és – mint a napokban lezajlott egyeztetés nyomán kiderült – a Miniszterelnökséget vezető Lázár János is közöttük van. A kamaráról nem volt nagy szakmai vita: a 11 ezer pszichológus kétharmada támogatja, és az orvosi kamarát erősítő 800 klinikai szakpszichológus többségének sem lenne ellenére a kettős kamarai tagság.

A Magyar Pszichológiai Társaság és a Pszichológusok Érdekvédelmi Szövetsége – „döbbenetesen egybehangzó szakmai közakaratra” hivatkozva – közös felhívásban kérte a kormányt a kamarai törvény mielőbbi elfogadására. Arra hivatkoznak, hogy a mai káros folyamatok megelőzhetők lennének, ha a pszichológusszakma gyakorlói megfelelő végzettséggel, szigorúan a kompetencihatáraikon belül maradva dolgoznának. A pácienseknek pedig nagy segítség lenne, ha utánanézhetnének, hogy közhiteles nyilvántartásban szereplő pszichológus kínálja-e a szolgáltatásait, vagy más, ellenőrizetlen tevékenységtől vár eredményeket. Ma az ilyen „nyomozás” meglehetősen nehézkes, és sok esetben kiderítetlen, hogy aki terápiát hirdet, az gyógyító „orvos”, pszichológus, segítő természetgyógyász vagy esetleg önjelölt látnok. Nem mellesleg – érvelnek a kamaráért lobbizók – így a feketén dolgozók is ellenőrizhetővé válnának, ami hozzájárulna a gazdaság kifehérítéséhez is. Azzal szemben, aki kamarai tagság nélkül végez pszichológusi tevékenységet, közigazgatási hatósági eljárás indítását kérhetné a köztestület, az elmarasztaló határozat végeredménye pedig pénzbüntetés, eltiltás is lehetne.

Eliot Aronson a Kaliforniai Egyetem pszicológiaprofesszora az ELTE-n.

MTi / Szigetváry Zsolt

Nem ok nélkül hivatkoznak a pszichológusok arra, hogy a szakmák többségének (orvosok, ügyvédek, mérnökök) már van saját kamarájuk, igaz, sokszor nagyon eltérő hatáskörrel és jogosítványokkal. Legutóbb a pedagógusok kaptak saját kamarát – igaz, ők nem kérték –, így meglehetősen nagy vihart kavart a kormány által gründolt Nemzeti Pedagógus Kar létrehozása. Ezeknél nem kisebb súlyú a pszichológusszakma – amely már rég nem csupán az egészségügyben van jelen, sőt manapság ott a legkevésbé. Egyre több pszichológust foglalkoztatnak az iskolákban, nevelési tanácsadókban, a sportban és az üzleti világban, sőt újabban az áldozatsegítő irodákban is. Az igazságszolgáltatás is egyre több ügyben – például a gyermekelhelyezési perekben, fegyverviselési engedélyezésnél – kéri ki pszichológus szakértő véleményét.

A megfelelő szakértelem hiánya néha még bírósági eljárásokban is előjön: az utóbbi években több száz, főként kiskorúakat érintő ügyben rendeltek ki inkompetens pszichológus szakértőket a nyomozó hatóságok és bíróságok is, általában az ismeretség alapján. Nem egy esetben például klinikai szakpszichológusok helyett munka- és szervezetpszichológusok foglalkoztak kiskorúakkal, nevelési hatásokat, családi kötődéseket kutatva, bántalmazással kapcsolatos vizsgálatokat végezve. S a bíróság az ő véleményük alapján döntött például a szülők felügyeleti jogáról.

Nem mindenki a kamara megalakításában látja azonban a megoldást. „Ha a mindenkori döntéshozók szerveznek kamarát, az nem fogja megoldani a szakmai problémákat” – hangsúlyozza Böhönyey Márta pszichológus. Szerinte hatékonyabb lenne, ha a jó szakemberek jobban hangsúlyoznák a közérthető ismeretterjesztést, így segítve, hogy a páciensek megalapozott döntést tudjanak hozni, amikor pszichológust választanak. „Aki gyors, azonnali megoldást ígér, az biztosan gyanús” – mond példát Böhönyey arra, miről lehet megismerni a kókler segítőt. Egyetlen beszélgetés után senkinek sem fog megváltozni az élete – hangsúlyozza a pszichológus, aki szerint az is gyanút kelt, ha a terapeuta feltűnően határozott tanácsokat oszt. Ez arra utalhat, hogy saját magánéletét vetíti a páciensére.