Délután négy-öt körül már kezdenek szállingózni a turisták. A nagyüzem este tíz-tizenegy körül indul, szinte megrohamozzák a környéket az emberek, hajnali kettőig-háromig nagy a zaj, utána már csak egy-két kósza csoport hangját hallani â’ írta le a szokásos éjszakai menetrendet a HVG kérésére több belső-erzsébetvárosi lakó. A VII. kerület Király utca, Rákóczi út, Nagy- és Kiskörút határolta négyszögében sokan még nyáron sem nyitják ki az ablakokat éjszakára. Aki teheti, költözik.
Míg az évezred első évtizedében a KSH adatai szerint stagnált a VII. kerületi lakosok száma, az utóbbi öt évben tízezernél is többen szedték a sátorfájukat. Becslések szerint a Nagykörúton belüli társasházak lakásainak 35-40 százalékában albérlők vagy - és ez a gyakoribb - hétvégi budapesti kiruccanásra érkező turisták élnek. Több olyan társasház is akad, ahol a régi lakók közül csak a kevésbé mobilis idős korosztály maradt, a családok és a fiatalabbak már túladtak a lakásukon.
„Nem találjuk a régebbi interjúalanyainkat, mert már elköltöztek. Van, aki csak a Nagykörúton túlra, mások a VIII. kerületbe vagy az agglomerációba, a jobb anyagi helyzetben lévők pedig Újlipótvárosba mennek” - mondta a HVG-nek Olt Gergely szociológus, aki Csizmady Adriennel és Csanádi Gáborral évek óta kutatja a környék átalakulását. Pedig tíz-tizenegy éve még úgy tűnt, hogy az elöregedő lakosságú, a közbeszédben zsidó negyedként emlegetett városrészt is magába foglaló terület kellemes belvárosi környékké válik, ahová egyre többen költöznének. A Kazinczy utca egyik bontásra váró épületének udvarán nyílt meg 2002 nyarán a Szimpla Kert, az első budapesti romkocsma. Két évvel később már öt-hat hasonló hely működött a környéken, az önkormányzat által kiürített romos épületekben ugyanis komolyabb tőke nélkül lehetett kialakítani sajátos hangulatú, sokszor kulturális programokat is kínáló szórakozóhelyeket. A romkocsmák és a hagyományos éttermek száma az utóbbi öt évben csaknem megduplázódott: az Erzsébetvárosban több mint 800 működik belőlük.
A Szimpla Kertben. Romkocsmák divatja
Stiller Ákos
| Kivonulók |
„Venexodus” – ilyen feliratú transzparenssel utalt több tüntető a tömegturizmus ellen szervezett egyik idei demonstráción arra, hogy a velenceiek tömegesen hagyják ott a lagúnát, más, élhetőbb településen kezdve új életet. A város lakossága harminc év alatt 120 ezerről 55 ezerre csökkent, kutatók pedig azzal számolnak, hogy újabb harminc év elteltével egyetlen állandó lakó sem marad. A demonstrálók szerint egyre nehezebb ugyanis Velencében élni. A napi 60â’70 ezer turista miatt szinte lehetetlen közlekedni a szűk sikátorokban, a turizmuson kívül más ágazatban alig akad állás, az élelmiszer-, háztartási, ruha- és egyéb üzletek helyét mindenhol szuvenírboltok és éttermek vették át â’ panaszolják a tüntetések szervezői. Nincs ekkora baj, de hasonló a helyzet Barcelonában is. Az 1,6 milliós katalán nagyvárosba érkező évi hét-nyolc millió turistát egy felmérés szerint feleannyi ágy várja a barcelonai szállodákban, mint az Airbnb-n és más hasonló oldalakon hirdetett, néhány napra kibérelhető magánlakásokban. Ahonnan lassan kiszorulnak a helyiek, a lakásokat ugyanis 125 százalékkal többért lehet kiadni turistáknak, mint amennyit a tulajdonosok a hosszú távú bérlőkkel keresnének. A Ciutat Vella, Barcelona óvárosa nyolc év alatt 13 ezer lakost veszített. Van, aki lakásproblémák, más az állandó zaj, sokan pedig egész egyszerűen a „régi Barcelona” eltűnése miatt költöznek el. Ahogy a Bye Bye Barcelona című dokumentumfilm egyik szereplője megfogalmazta: „Nehéz ott élni, ahol már minden a turistákról szól.” |
A bulinegyed az elmúlt két-három évben a Nagykörúton is terjeszkedni kezdett; az üresen álló üzlethelyiségekbe olcsóbb, tizen-huszonéves magyar vendégekre specializálódott helyek költöztek. A környéken lakóknál úgy három éve telt be a pohár. A legtoleránsabb helyieket is zavarni kezdte az egyre nagyobbra duzzadó vigalmi negyed. „Zaj, szemét és időnként vandalizmus” â’ sorolta a HVG-nek a bulinegyedben élők leggyakoribb panaszait Németh Gábor, a körzet baloldali pártok és civilek által jelölt önkormányzati képviselője, aki szerint a nemdohányzók védelméről szóló törvény szigorítása miatt (2012 januárja óta még vendéglátóhelyek különtermeiben sem lehet dohányozni) még nehezebb átvészelni az éjszakát, főleg az utcafronti, emeleti lakásokban. A leginkább zajfertőzött terület a Kazinczy és a Dob utca, a Király utca Deák Ferenc tér felőli része, a Gozsdu-udvar és az Akácfa utca egy része. Nyáron jóformán mindenki a szórakozóhelyek előtt, az utcán beszélget. A Király utca nyáron olyan, mint a Váci utca szilveszterkor.
A legtöbb lakónak egyébként a vendéglátóhelyek és a vendégek zömével nincs problémája. Mint egyikük fogalmazott, „nem igaz, hogy éjjel-nappal részeg hordák vonulnak az utcákon, de ha ötven ember álldogál az ablak alatt, bármilyen halkan beszélgethetnek, vagy csak felnevetnek egy viccen, az akkor is a nyugalmat kikezdő zaj lesz”. A prostitúció és a drogárusok megjelenése pedig végképp kikezdte a helyiek türelmét.
A harciasabbak évek óta állóháborút vívnak a kerületi vezetéssel, amely láthatóan nem tud mit kezdeni a kialakult vigalmi negyeddel. „Hol egy tollvonással ki akarják nyírni, hol a lovak közé dobják a gyeplőt” â’ utalt egy volt erzsébetvárosi a kerület balul elsült próbálkozásaira, például a nagy tiltakozást kiváltó csendrendeletre. A Klauzália nevű lakossági Facebook-csoport tagjai például több nyilvános wc-t, az utcák hatékonyabb takarítását, több rendőrt kérnek.
Éjfél után a bulinegyedben. Lazulás
Stiller Ákos
Bár egy-két kisebb jelentőségű döntés már megszületett - lassan elkészül a bulinegyed második nyilvános wc-je a Kazinczy utcában, a vendéglátóhelyek tulajdonosai 2017-től pedig kötelesek növényeket elhelyezni a teraszokon -, a kerület 2030-ig szóló fejlesztési terve nem sok konkrétummal kecsegteti a lakókat. A dokumentum mindössze a vendéglátóhelyek és a lakók közötti egyeztető fórum kialakításával, más típusú vállalkozások és „turisztikai attrakciók” kerületbe vonzásával orvosolná a bajokat. Bevezetnék a földszinti üzlethelyiségek bérbeadásának új rendszerét is, amely „támogatja a helyi lakosság mindennapi ellátását”. A környékről lassan eltűnnek ugyanis a helyi vásárlókból élő élelmiszerüzletek, zöldségesek, cipészek.
A helyzet iróniája, hogy a bulinegyedből menekülőknek maga a turizmus kínálja a kiutat. A befektetők még mindig vadásznak azokra a belső-erzsébetvárosi lakásokra, amelyekből kisebb-nagyobb hosteleket alakíthatnak ki, vagy amelyeket közösségi szállásfoglaló oldalakon - például a VII. kerületi szállásokon 2015-ben 145 százalékos növekedést regisztráló Airbnb-n - keresztül adhatnak ki turistáknak, az erre alkalmas ingatlanokért pedig magas árat is hajlandóak fizetni. Az ingatlan.com adatai szerint Belső-Erzsébetvárosban az átlagos négyzetméterárak a XII. kerületiekkel vetekszenek.
Igazán azok jártak jól, akiknek volt elég tőkéjük ahhoz, hogy a – korábban például az önkormányzattól kedvezményes áron megvásárolt – lakásukat megtartsák, és beszálljanak az Airbnb-bizniszbe, maguknak pedig Budapest csendesebb részén vegyenek lakást. A legnagyobb vesztesek pedig a belső-erzsébetvárosi önkormányzati lakások rossz anyagi helyzetben lévő bérlői, akik nem tudnak hová költözni, így valószínűleg örökre ott ragadnak Európa kedvenc bulinegyedének kellős közepén.
