A fél Belvárost lezárta a TEK csütörtökre, kordonok, motozás, csomagátvizsgálás lehet bárhol. A Putyin elnök biztonságára hivatkozva meghozott döntésnek Juhász Péter és az Együtt tüntetése is áldozatául esett: az októberi hangos, fütyülős tiltakozását akarta megismételni, aztán délben kiderült, a tüntetést át kell helyezniük, a Kossuth tér helyett a Bajcsy-Zsilinszky út–Markó utca sarkára hívták a Putyin–Orbán-találkozás ellen tiltakozókat este 6 órára.

Épp tíz éve – bár más okból – nagyon hasonó volt a helyzet: a Kossuth tér műveleti terület volt, a rendőrség kordonokkal vette körbe, akkor már több hónapja. Az okra is sokan emlékeznek: 2006. október 23-án kiszorították az ott táborozókat, ezt az állapotot igyekeztek a kordonokkal fenntartani. A politikai piknik, ahol a magyar jobboldali egzotikum számos alakja megtalálható volt az őszödi beszéd után bontakozott ki bográcsozással, beszédekkel. Egész addig, amíg az 1956-os forradalom ötvenedik évforduljának hajnalán a rendőrség megtisztította a teret, és felszámolta a sátortáborokat. Ezután minősítették műveleti területté a Kossuth teret.

A rendészetinek álcázott lépés nyilvánvalóan a szólásszabadság korlátozása volt, amit többen szóvá is tettek nemcsak az ellenzéki oldalról: ahogy a HVG korabeli cikke írja, "Szili Katalin, az Országgyűlés szocialista elnöke, Fodor Gábor és Gusztos Péter liberális képviselők (...) a szólásszabadság korlátozásaként értékelték, és javasolták száműzni a rácsokat." De nem történt semmi, Petrétei József igazságügyi miniszter és a budapesti, illetve országos rendőrségi vezetők egymásra mutogattak.

Ekkor lépett színre a Fidesz és Orbán Viktor. A pártelnök – előzetes egyeztetés nélkül – a frakcióülésen a kordon elbontására szólította fel a frakciótagokat, majd csavarhúzókkal kivonultak, és lebontották a kordont – amit a rendőrség percekkel később visszaépített. A dolognak nagy politikai jelentősége volt, hiszen a viharos 2006-os ősz után a pártok visszafogták az utcai politizálást. Orbán erre meglépte a kordonbontást, polgári engedetlenségi mozgalomnak nevezve azt, hangsúlyozva, hogy vállalják tetteik következményeit, és nem hangsúlyozva, hogy mentelmi jog védi őket.

Az elemzések szerint arra játszott, hogy a tiltakozások hatására az akkori köztársasági elnök, Sólyom László majd kiírja az idő előtti választásokat. De, mennyire más idők voltak, a nemrég egyébként a NOlimpia ívét is aláíró Sólyom nem volt vevő az akcióra. Ismét a HVG korabeli cikkéből idézve: "Közleményében nemcsak arra figyelmeztette a kezdeményezőket – lényegében Orbánt –, hogy 'a jogállamot nem lehet nem jogállami eszközökkel szolgálni', hanem arra is, hogy a kordonbontással közvetlenül megvalósuló jogsértéseken túl az akció szimbolikus voltával az országgyűlési képviselők olyan mintát adtak, amelynek társadalmi következményeivel is számolniuk kellett volna. „Nem hallgatható el viszont az sem – tette hozzá Sólyom –, hogy a Kossuth téren a gyülekezési jogot ősz óta alkotmányosan aggályos módon korlátozza a rendőrség.”

A kordonbontás a Fideszen belüli hűségpróba is volt: Orbán szondáztatni akarta, ki követi majd a térre. Ma már pedig akár meglepőnek is mondható, hogy kik voltak a tamáskodók között "Áder János ex-frakcióvezető mellett Pokorni Zoltán, Rogán Antal és a múlt héten Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel Debrecenben különtárgyalásokat is folytató Kósa Lajos polgármesterek sem vettek részt a kordonbontásban". Azután kiderült: a kordonbontás fordulópont volt, a Fidesz ezzel vette el végérvényesen a kommunikációs teret a Gyurcsány-kormánytól, és innentől a közélet arról szólt, amiről a Fidesz akarta.

2017 február másodikára a Kossuth tér megint műveleti terület lett. Ez egy nap, messze nem ugyanaz, mint tíz éve. Ám ha nem így lenne, akkor is csak egészen elszállt fantáziával képzelhető el, hogy a jelenlegi parlamenti ellenzék bármilyen hasonló huszáros lépésre szánja el magát. Hacsak a Pussy Riot aktivistái nem szánják meg a magyar civileket.