Több forrásból származó információink szerint Áder János köztársasági elnök annak ellenére írta alá hétfőn a felsőoktatási törvény CEU-ra szabott módosítását, hogy a környezetében dolgozó alkotmányjogászok figyelmeztették: a jogszabály alaptörvénybe ütközhet.

A törvény múlt szerdai parlamenti elfogadása után Áder Jánoshoz írt levelében több tucat hazai és nemzetközi szakmai szervezet, illetve alkotmányjogász is kérte az államfőt, hogy ne írja alá a szerintük nyilvánvalóan alkotmányellenes módosítást. A köztársasági elnök hétfőn – a rendelkezésére álló határidő szinte utolsó óráiban – végül egy olyan, mentegetőző közlemény kíséretében írta alá a jogszabályt, amelyben jelezte, hogy megvizsgálta, de nem találta megalapozottnak a törvényjavaslattal kapcsolatban felvetődött alkotmányos aggályokat.

Annak ellenére nem, hogy több neves alkotmányjogász és alkotmányjogi szakműhely szerint még válogathatott is volna, a törvény melyik pontja miatt forduljon az Alkotmánybírósághoz.

"A köztársasági elnök jogi szakértői nem találtak fogást" – muhaha, nem akarásnak nyögés a vége.”

– írta például hétfő este Jakab András, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Alkotmányjogi Tanszékének egyetemi docense, aki „gyengébbek kedvéért” leírt „néhány fogást” is, amit megtalálhatott volna az államfő a szövegben: "1. a nemzetközi szerződéshez kötéssel kormányzati diszkrécióhoz van kötve a működés, 2. a külföldi kampusz megkívánása az Alaptv. X. és XI. cikk aránytalan korlátozása (különös tekintettel arra, hogy fogyasztóvédelmi megfontolások a CEU nemzetközi rangsorbeli oka miatt ezt nem indokolhatják), 3. felkészülési idő hiánya (jogbiztonság), 4. konkrét intézményre szabás, egyedi jogalkotás (diszkrim, Alaptv 15. cikk (2) bek)." – írta az alkotmányjogász.

A nyolc évig az Alkotmánybíróság elnökeként is dolgozó, így alkotmányjogi kérdésekben megkérdőjelezhetetlen szaktekintélynek számító Sólyom László volt köztársasági elnök szerdán egyenesen azt mondta: a törvényről annyira lerí az alkotmányellenesség, hogy azt

egy másodéves joghallgatónak sem kell különösebben magyarázni.

A volt államfő aztán tételesen le is vezette, hogy a módosítás mely pontjai ütköznek szerinte egyértelműen alaptörvénybe. A jogbiztonság alapvető alkotmányos feltételeinek sem felelt meg szerinte például, hogy a törvény betarthatatlan határidőket szabott a változásra, de figyelmen kívül hagyta a szerzett jogok védelmét, és az önkényes változtatás tilalmát is.

Az oktatás szabadsága Sólyom László érvelése szerint olyan kiemelt alapjog, amit csak akkor lehet korlátozni, ha az egy másik alapjog védelme érdekében feltétlenül szükséges, az állam saját és külpolitikai érdeke – ami a módosítás indoklásában is szerepelt – szerinte azonban nem ilyen.

A törvényalkotók Sólyom László szerint a CEU létét ráadásul egy jogilag is teljesíthetetlen feltételhez kötötték, ahhoz, hogy az intézmény további működéshez a magyar államnak az amerikai szövetségi kormánnyal kell államközi szerződést kötnie, „miközben tudjuk, hogy ez Amerikában lehetetlen, és már az amerikai külügyi szóvivő is leszögezte, hogy ez ki van zárva”. Problémásnak nevezte a volt államfő azt is, hogy a törvényben az előírt nemzetközi szerződés tartalma sincs rögzítve, így gyakorlatilag szabad kezet ad benne magának a kormány, ami szintén ellentétes a jogbiztonság követelményével.

A tartalmi aggályok mellett a módosítás szerinte a jogbiztonság technikai feltételeinek sem felelt meg: nem biztosította a megfelelő időt és fokozatosságot a változások bevezetéséhez.

Áder egykori szakkollégiuma is figyelmeztetett

A Bibó István Szakkollégium közössége (amelynek egykor egyébként Áder János és Orbán Viktor is tagja volt) a köztársasági elnökhöz írt korábbi nyílt levélben ugyancsak pontonként szedte össze, hogy az elfogadott törvény miért ellentétes az alaptörvénnyel.  

I. Az elfogadott törvény a szakkollégium állásfoglalása szerint teljes mértékben szembemegy az egyenlő bánásmód követelményével, mivel a kifejezetten egy intézmény, a CEU jövőbeli működésének az ellehetetlenítését célozza. Noha maga a törvényszöveg általánosan fogalmaz, az összes körülmény vizsgálata alapján egyértelmű, hogy a cél olyan törvényi feltételek megállapítása volt, melyet egy meghatározott felsőoktatási intézmény nem tud teljesíteni – nem pedig az, hogy a felsőoktatás színvonalát általánosságban javító, vagy legalább biztosító intézkedések szülessenek.

II. Nem felel meg a törvény a jogállamiság és jogbiztonság követelményének sem: az állam és a jogalkotók kötelessége ugyanis, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek. A jogszabályoknak nem lehet sem célja, sem pedig közvetlen hatása, hogy a jogalanyok önkényesen kiválasztott szűk csoportját előnyösen, vagy hátrányosan megkülönböztessék, mert az aláássa a jogszabályokba, a jogalkotásba és a jogállamba vetett bizalmat. A törvényhez később beemelt módosítások és a javaslat kommunikációja, parlamenti vitája során elhangzott érvek nem állnak összhangban annak formális indokolásával, de főként nem felelnek meg a jogállamiság követelményének.

III. A törvény sérti az Alaptörvény X. és XI. cikkében foglalt művelődéshez való jogot, valamint az oktatás és a tudományos élet szabadságát is. Az Alkotmánybíróság a tudományos élet szabadságát tágabb értelemben a véleménynyilvánítási szabadsághoz kapcsolódó, kitüntetett alapjogként kezeli, amelynek így azzal azonos védelemben kell, hogy részesüljön az állami beavatkozásokkal és korlátozásokkal szemben [34/1994. (VI. 24.) Ab-határozat].

IV .A kellő felkészülési idő sem állt rendelkezésre, noha a jogbiztonság megköveteli, hogy az elfogadott jogszabályok kihirdetése és hatályba lépése között a felkészülésre megfelelő időt hagyjon a jogalkotó [34/1991. (VI. 15.) Ab-határozat]. A törvény szabta határidő ugyanakkor biztosan nem elegendő egy kormányközi megállapodás megfelelő előkészítésére, egyeztetésére és ratifikálására, a nemzetközi gyakorlat szerint az ugyanis rendszerint hosszú évek munkáját igényli. Az előírás sérti emellett az előreláthatósági klauzulát is, ugyanis nem az érintett egyetemek döntésétől, cselekvésétől függ a megállapodás létrejötte, hanem az érintett államok kormányaitól.

A kellő felkészülési idő hiányát nevezte a lex CEU leginkább alaptörvénybe ütköző pontjának Mátyás Ferenc alkotmányjogász is, aki szerint egy egyetem teljes működését nem lehet ilyen rövid idő alatt gyökeresen átalakítani. Ráadásul az államközi megállapodások megkötésére – mint írta – az egyetemeknek nincsen ráhatása, hiszen az teljes mértékben kormányközi síkon mozog, így az érintettek az utolsó pillanatig nem tudhatják, hogy a jövőbeni működésük mennyire lesz biztosított. Ilyen bizonytalanságban pedig az alkotmányjogász szerint lehetetlen egy új tanévet megszervezni és lebonyolítani. Az előírt fél év ráadásul biztosan nem minősíthető kellő felkészülési időnek, hiszen a hasonló nemzetközi tárgyalások általában is, de föderatív államok vonatkozásában még inkább hosszadalmasak.  

Az előírt lehetetlen követelmények az alkotmányjogász szerint egyértelműen egy konkrét egyetemre, a CEU-ra vonatkoznak, hátrányba hozva ezzel minden más felsőoktatási intézménnyel szemben. Az eleve lehetetlen feltételeket előíró, nyilvánvalóan diszkriminatív szándékkal született törvény pedig sérti a jogállamiságból levezethető jogbiztonság követelményét, mivel rombolják a jogszabályokba vetett hitet és közbizalmat.