"A remény hal meg utoljára" – gyakorlatilag ez volt a végkicsengése annak a CEU-n tartott konferencia magyar helyzettel foglalkozó szekcióülésének, amelynek témája az oktatási-kutatási szabadság volt. A nyitó előadásban Michael Ignatieff CEU-rektor arról beszélt, ez nem kampányesemény, de egyértelmű volt, hogy a CEU-törvény elleni fellépéssorozat és erődemonstráció volt ez a konferencia is. Támadják az egyetemeket, nemcsak a politika, hanem a vitákat kerülni igyekvő ideológiák is, mint a safe space, amely Amerikából indult útjára, és arról szól, hogy az egyetemeken nem szabad elviselni a gyűlöletbeszédet, kisebbségeket támadó ideológiák megjelenését, de a gyakorlatban sokszor simán megbélyegzésre, bizonyos ideológiák élből elutasítására használják. Nem, nincs védelem, az egyetem nem ilyen hely, vallott színt egyértelműen Ignatieff. Legyen vita, legyen provokáció. És az oktatási szabadság mellett az oktatási szabadságról való vita is fontos és szükséges. De nem szabad, hogy ez a vita csak kiválasztott keveseké legyen, mert akkor "nem maradnak barátaink".

Ezután egy olyan szaktekintély tartott előadást, aki már 20 éve kutatja az oktatási szabadságot – az amerikai Joan Wallach Scott arról beszélt, feszültségek vannak ma az állam és egyetem között, holott az egyetem eredeti ideája épp arra épül, hogy egy közös kulturális korpuszt hozzon létre, ami összefoglalja mindazt, ami egy nemzet tudása, tehát a nemzetépítés egyik eszköze. Emellett pedig a modern egyetemi koncepció, ami Wilhelm von Humboldt nevéhez köthető, azt is fontosnak tartja, hogy az egyetem kialakítsa a kritikai gondolkodást. Ez egy összecsengett egy későbbi panelben elhangzó Eötvös József-gondolattal, amely szerint az oktatás egy állam szabadságának előfeltétele. Ugyanakkor az egyetem demokratikus és egyben nem demokratikus intézmény egyszerre, természetéből fakadóan, inkább olyan, mint egy föderáció, szövetség. Scott szépen beszélt az egyetem demokráciában játszott szerepéről: előbbi az utóbbinak éltető eleme, anélkül meghal.

"Az illiberális demokrácia pedig egy oximoron",

– fogalmazott (az oximoron retorikai-stilisztikai eszköz, amely egymást kizáró, egymásnak ellentmondó fogalmakat foglal egységbe - a szerk.). Scott szerint több kell most, mint kritikus gondolkodás, kiállás kell a demokráciák védelmében. Egy hozzászóló kiemelte, ugyanilyen fontos, hogy megjelenhessenek egy kérdésben egy vitában az ellentétes álláspontok, vagyis a pluralizmus. Ezt is rengeteg oldalról támadják, például a közösségi média felől: volt olyan, hogy egy professzornak az őt ért halálos fenyegetések miatt el kellett hagynia egy egyetemet.

Mi a helyzet a magyar felsőoktatással? Ezt a panelt Chikán Attila volt rektor és gazdasági miniszter vezette, előadásában meglehetősen negatív képet vázolva fel. 2010 óta egyre erősebb a politikai-ideológiai befolyási próbálkozás a felsőoktatásban, Orbánék központosítanak mindent, amit tudnak. Nagyon súlyos példák vannak, amelyek közül Kenesei István, a szegedi egyetem professzor emeritusa sorolt fel párat:

• Egyetemek átszervezése az egyetemek megkérdezése nélkül, (Chikán is kiemelte, hogy 20 év alatt négy tanszéki átstrukturálást élt meg),
• 2013-ban az egyetemek által javasolt rektorok ki nem nevezése, a kormány által helyesnek tartott személyek rektori székbe ültetése, amelynek gyakorlata nem folytatódott, de az államilag kinevezett rektorokat 2017-ben újraválasztották.
• Nincs független finanszírozás, az egyetemekkel egyenként egyezik meg az Emmi, és az EU-pénzekkel is megy a zsonglőrködés, azaz a finanszírozás eseti alkukon múlik.
• Az államhoz direkt kötődő konzisztóriumok létrehozása és kancellárok kinevezése.
• Az új képzéseket az Emminek kell engedélyeznie

A Magyar Akreditációs Bizottság elnöke, Csépe Valéria és Tausz Katalin is azt emelte ki, hogy az Alaptörvény sem biztosítja a teljes oktatási szabadságot, ellentétben a korábbi alkotmánnyal: "Magyarország biztosítja a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát", ami eddig oké, de utána azt olvashatjuk: "Magyarország védi a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia tudományos és művészeti szabadságát". A folytatás egyébként úgy szól, "a felsőoktatási intézmények a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit illetően önállóak, szervezeti rendjüket törvény szabályozza. Az állami felsőoktatási intézmények gazdálkodási rendjét törvény keretei között a kormány határozza meg, gazdálkodásukat a kormány felügyeli."

Vass László, a Rektori Konferencia Magánintézményi Tagozatának elnöke hozzászólásában egyben a szükséges vita, pluralizmus szempontjait is érvényre juttatta. Szerinte nincs direkt támadás az oktatási szabadság ellen, "az állam minden területen egyformán terjeszkedik, és a piacgazdaság annyi struktúrát feldúlt már, miért épp a felsőoktatást hagyta volna ki. Ami igazán fontos: meg kell találni az egyetemek szerepét a 21. században, egy olyan világban, ahol az emberek megkerülhetetlen networkökbe szerveződnek.

Később szóba került a magyar tudományos fokozatok területén tapasztalható tarkaságról – Csépe úgy írta le a helyzetet, hogy van egy angolszász elem (PhD), egy német habilitációs eljárás és az MTA által adományozott tudományos fokozati elem, ami még az egypártrendszeri időkbe nyúlik vissza, itt kellene rendet vágni.