Nem marad titka annak, aki szcientológus lesz. A magyarországi központban több tízezer olyan személy adatait is őrzik, akik – sokszor tudtukon kívül – csupán közvetve kerültek kapcsolatba a Németországban csak üzleti vállalkozásként engedélyezett „egyházzal”.
Gyónási titkokat őrző aktákat is magukkal vittek – állította a HVG-nek a Magyarországi Szcientológia Egyház egyik vezetője, miután személyes adattal visszaélés, költségvetési csalás és kémkedés gyanújával rendőrök, majd adónyomozók szállták meg a múlt héten a szervezet angyalföldi székházát. Ha a hatóság emberei valóban lefoglaltak olyan iratokat, amelyek például az egyházi szolgáltatásként nyújtott úgynevezett auditálás során születtek, akkor igencsak kényes információk birtokába jutottak. Az ilyen „gyónások” során ugyanis az olyan kérdésekre adott válaszokat is dokumentálják, mint hogy kivel, hányszor, milyen formában létesített szexuális kapcsolatot az illető, milyen betegségeken esett át, mennyit keres, vannak-e megtakarításai, és azokat hol tartja (erről részletesebben itt olvashat).
A fő kérdés persze az, miért van szüksége egy magát vallási célú szervezetnek mondó társaságnak arra, hogy tagjainak a magánéletét ilyen mélységig ismerje. A közösséget elhagyottak vallomása szerint azért, hogy sakkban lehessen tartani azt, aki egyszer mélyebb kapcsolatba került velük. Az egyház szerint ők, más vallási közösségekhez hasonlóan, csak a hozzájuk fordulók lelki fejlődésének segítése céljából készítik el tagjaik személyiségtérképét, a hatóságok azonban szerintük különbséget tesznek a „jó” és a „rossz” vallások között.
A magyar szcientológusok nem először kerültek hatósági vizsgálatok célkeresztjébe. 1991-es magyarországi megtelepedésük óta tucatnyi eljárás, per, nyomozás, vizsgálat indult ellenük, ám – egy-két figyelmeztetést leszámítva – egészen a múlt hétig nem igazán sikerült fogást találni rajtuk. Most annyi történt, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) 40 millió forint bírságot szabott ki rájuk, mondván: az egyház megszegte a célhoz kötött adatkezelés és a tisztességes adatkezelés elvét. Bár Péterfalvi Attila NAIH-elnök szerint a hatóság történetében ez volt az eddigi legsúlyosabb eset, aligha ad elegendő muníciót a szcientológusok magyarországi működésének olyasfajta korlátozására, mint mondjuk Németországban, ahol egyházként nem, csak üzleti vállalkozásként működhetnek. Franciaországban ezzel szemben megkapták a vallási egyesületi státust, ám szektának minősítve, csak folyamatos hatósági megfigyelés mellett létezhetnek.
A „destruktív szekta” minősítést a magyarországi szcientológusok már 1993-ban kiérdemelték a parlamenttől. Igaz, ez a szókapcsolat csak az egyházaknak nyújtott támogatások vitájában hangzott el, amelynek eredményeként – a krisnásokkal és a Jehova tanúival együtt – kizárták őket az állami támogatásra jogosult felekezetek köréből. Egyházi státusukat ekkor még nem, csak a 2012-es fideszes tisztogatás idején veszítették el, vagy száz másik kisegyházzal együtt. Azóta is – kimondva-kimondatlanul – nemzetbiztonsági kockázatként tartja számon a politika az egyházat, így annak esélye sincs a jelenlegi vallási egyesületi státusból bekerülni az állam által elismert bejegyzett felekezetek közé.
| Tiltott, tűrt, támogatott* |
Egyház: Horvátország, Nagy-Britannia, Portugália, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovénia Vallási egyesület: Franciaország, Hollandia, Magyarország, Oroszország Nem vallási szervezet: Ausztria, Belgium, Csehország, Dánia, Finnország, Franciaország, Görögország, Írország, Lengyelország, Norvégia, Olaszország, Románia, Szlovákia Üzleti vállalkozás: Németország * A szcientológia működési formái Európában. |
A magyarországi szcientológusokkal kapcsolatban megfogalmazódó kritikák, vádak azonban egészen a múlt hétig inkább tűntek a velük kapcsolatos, elsősorban Németországból és Franciaországból eredő „feketepropaganda” átvételének, mint a konkrét magyarországi tevékenységükkel kapcsolatos, tényekre alapozott bírálatnak. A kritikák a köré a gondolat köré csoportosíthatók, hogy a vallási szolgáltatásait pénzért kínáló egyház semmilyen hitéleti tevékenységet nem folytat. Valójában üzleti vállalkozás, amely megtévesztéssel csábítja soraiba a tagjait, majd kizsákmányolja őket.
Ezekről a kockázatokról a Nemzetbiztonsági, majd utóda, az Alkotmányvédelmi Hivatal éves jelentései rendre beszámolnak, ám az 1999 óta megjelent 18 ilyen dokumentum nem saját adatgyűjtésre alapozott titkosszolgálati információ, csupán a nemzetközi sajtóból átvett általános megállapításokat tartalmaz. Ezek szerint az egyház például „a jövő nemzedékét akarja megnyerni a gazdasági és politikai hatalom megszerzése” céljából. Több jelentés – konkrétumok említése nélkül – egyenesen úgy fogalmaz, mintha a magyar szcientológusok már a spájzban lennének. Ezt azonban Máté-Tóth András és Nagy Gábor Dániel átfogó kutatásai korántsem támasztják alá.
Bár a szervezet magyarországi számítógépes nyilvántartásában 76 ezer ember adatai szerepelnek, nekik csak a töredékük tagja az egyháznak. Ebben a számban mindenki benne van, aki – tudtával vagy nem – kapcsolatba került már valamelyik, az alapító Ron Hubbard elvi útmutatásai alapján álló szervezettel. Ezzel az erővel még Schmitt Pál is „gyanús”, hiszen néhány éve részt vett a Drogmentes Maraton nevű, szcientológusok által szervezett rendezvényen. Ilyen és hasonló eseményeket, tanfolyamokat meghirdető, az egyházhoz közvetve csatlakozó civil – ahogy ők mondják: „társadalomjobbító” – szervezet több is van. Például az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért, a Narconon, Criminon alapítványok, az Alkalmazott Oktatástan Kht., és ilyen a szcientológus vállalkozásokat összefogó WISE Közép-Európa Egyesület is.
Valósághűbb képet mutat a magyarországi szervezetről, hogy a legutóbbi, 2001-es népszámláláson 592 fő vallotta magát a szcientológiához tartozónak, amíg pedig részesülhettek az egyházi egyszázalékokból, a felajánlók száma évről évre ezer körül ingadozott. Az „igazi”, tehát belépési nyilatkozatot tett tagok száma Magyarországon négyezer körül van. A NAIH 185 kiskorú személy adatlapját találta meg, az egyház által kínált méregtelenítést legalább egyszer igénybe vevők száma 2208 fő, míg a legalább egyszer auditáltaké 2261 fő volt.
Bár a politikai közbeszéd és a sajtócikkek egy része is tematizálja azt a gyanút, mely szerint a szcientológia titokban már nagymértékben beépült a magyar gazdasági és politikai életbe, Máté-Tóth szerint ezt semmi nem támasztja alá. Pár éve a Heti Válasz listát jelentetett meg a legbefolyásosabb száz magyarországi szcientológusról. A neveket és cégeket végignézve csupán egyetlen területen, a szervezetelméleti-vállalatirányítási képzésben tűnik úgy, hogy Magyarországon megvetették a lábukat a szcientológusok. A listán talán az egyetlen ismertebb személy a plázák „vitaminkuckósa”, Lenkei Gábor.
Lebecsülni azonban nem szabad a magyar szcientológusok jelentőségét, akik saját egyházukban a térség legjelentősebb szereplőivé nőtték ki magukat. A budapesti központ már nem pusztán egy misszió a sok közül, hanem olyan, magasabb rangú „org” (szervezet), amely saját akadémiát működtethet, képezheti a szcientológia legmagasabban kvalifikált lelkészeit, a szcientológiai auditorokat.
A több mint hétezer négyzetméteres, Váci úti székházban – építése 2,5 milliárd forintos költségeinek nagy részét az egyház magyar adományozói dobták össze – központilag kiképzett, professzionális személyzet dolgozik a tanok „ortodox módon” történő átadásán, amit az épület belső kialakítása is híven tükröz. A Közönséginformációs Központban filmek segítségével mutatják be az egyházat és annak alapítóját (a szcientológia főbb tanításairól ebben a cikkünkben olvashat). Eltekintve például a futógépekkel is felszerelt méregtelenítő központtól, a székház inkább vállalati irodaházhoz, oktatóközponthoz hasonlít, megannyi előadóteremmel, irodával. Az épületben található két „szent hely” egyike a Hubbard-iroda, amelyet úgy rendeztek be, mintha az alapító – akit filozófusként, szervezetszociológusként, sci-fi-íróként, zeneszerzőként és fotóművészként egyaránt tisztelnek a hívei – éppen csak házon kívül lenne. A másik a kápolna, ahol az esküvők és névadók mellett a vasárnapi szertartásokat tartják. Ezek szerves része az auditálás elnevezésű szellemi tanácsadás.
Hogy a Váci úti központban hazugságvizsgálóval felszerelt „vallatószobák” lennének, azt tagadják az egyház vezetői. Valóban használnak viszont egy e-méternek nevezett kütyüt az auditálás során. Ezzel kapcsolatban Péterfalvi Attila adatvédelmi biztos egy korábbi vizsgálatában, a rendőrségtől beszerzett szakvéleményre alapozva úgy fogalmazott: önmagában az, hogy „az e-méter működési elvét tekintve hasonlítható a hazugságvizsgálatokban alkalmazott, bőrellenállás-változást mérő műszerekhez, továbbá az, hogy segítségével olyan információk szerezhetők meg, amelyekről a meghallgatott nem tud (vagy nem akar) beszélni, még nem jelenti azt, hogy hazugságvizsgáló műszer lenne”. Ugyanakkor kizárni sem lehet azt, hogy etikátlanul ilyen irányba is felhasználják. Az auditálás során ugyanis – a személyiség fejlődésének mérésére hivatkozva – különböző, sokszor érzékeny kérdéseket tesznek fel a „gyónónak”, és az ülésről készült jegyzőkönyvben ezeket, valamint a műszer által mért, a test változásaiból eredő jeleket is rögzítik.
Az egyik legfőbb adatvédelmi aggály, hogy az auditálás során keletkezett adatok bekerülnek az egyén lelki „megtisztulásával” kapcsolatos iratokat tartalmazó úgynevezett preclear-, más néven pc-dossziéba. Ezekhez a „gyónási titkokhoz” csak meghatározott személyek, vezetők férhetnek hozzá – mintha a katolikus egyház írásban is dokumentálná a gyónásokat, és az így keletkezett aktákba a püspökök is betekinthetnének. Péterfalvi vizsgálatai azt is kifogásolták, hogy ezeket a különösen érzékeny adatokat tartalmazó életútdossziékat „örök időkre”, tehát az egyén halála után is megőrzik. Előtte pedig „feltétlen és visszavonhatatlan” nyilatkozatot íratnak alá az érintettel, amiben lemond arról a jogáról, hogy betekintsen a saját pc-dossziéjába, míg az egyházi elöljárók megtehetik ezt.
A „Megállapodás Bizalmas Egyházi Iratokra Vonatkozóan” elnevezésű kontraktusban ráadásul arról is nyilatkozni kell, hogy ezeket az iratokat az összes többi szcientológusszervezet is kezelheti. Gond az is, hogy ezekben az auditált személy nemcsak magáról, hanem a rokonairól, a barátairól is köteles nyilatkozni, megadva azok nevét, címét, születési adatait. Péterfalviék szerint arra sincs garancia, hogy ha valaki egyszer kilép az egyházból, akkor törlik a vele kapcsolatos információkat, amelyek adott esetben fel is használhatók ellene. Az adatokat ráadásul abban az Adresso rendszerben tárolják, amelynek a kezeléséhez be kell jelentkezni egy amerikai IP-címmel rendelkező távoli szerverre.
A költségvetési csalással kapcsolatos vád – amelyben a vizsgálat még tart, az „ítéletre” akár hónapokig is várni kell – a HVG információi szerint azon alapul, hogy a tanácsadási szolgáltatások után, azokat vallási tevékenységnek tekintve, az egyház nem adózik. Hogy mekkora adóbevétel-kiesést jelenthet mindez, nem tudni. Az auditálások árlistája nem nyilvános, de a díjszabás Magyarországon is a Hubbard által meghatározott irányelvre épül. Az alapító azt tűzte ki célul, hogy 25 órás auditálás ára feleljen meg egy középosztálybeli személy háromhavi keresetének. Akit pedig sikerül rávenni, hogy magasabb szintre törekedjen a „lelki fejlődésben”, az akár egy lakás árát is kicsengetheti az évek során.
Vasárnap hajnalban megvolt az eszkaláció, két nappal később a kapituláció is – nem így képzelnénk két atomhatalom háborúját. Irán megrogyott, de ennek a háborúnak valójában aligha van vége.
Iránnak az lehet a fő tanulság a most véget érő háborúról, hogy atomfegyver nélkül nem tudja megvédeni magát. Nem tudja megvédeni légterét, és esélye sincs arra, hogy ehhez szükséges eszközöket szerezzen be. Izrael pedig csak azért áll le, mert Donald Trump úgy akarja.
Ez azért furcsa, mert másfél éve még ő kérte ezt. A magyar miniszteri biztos jelezte, hogy szó sem lehet a tárgyalások felfüggesztéséről.
Az Átlátszó által indított per tárgyalására mást küldött maga helyett a Szuverenitásvédelmi Hivatal vezetője.
Elemzésünk a Tisza és a Fidesz első szakpolitikai vitájáról.
