A vizsgálat eredménye szerint az egészségügyi intézmények és az orvosok részéről nem történt mulasztás annak a 76 éves asszonynak az ügyében, akit órákon át várakoztattak a Honvédkórház sürgősségi osztályán tavaly, év elején, pedig már akkor nagyon rosszul volt. A rendőrség hivatalból eljárást indított az ügyben, rendkívüli halálesett miatt, a hozzátartozók most kapták meg a vizsgálat eredményét.

A halál oka szívelégtelenség, és nem hozható kapcsolatba az influenza elleni oltással, ami után rosszul lett a nő. A Honvédkórház sürgősségi osztályán a betegfelvétel után kilenc órával látták volna el őt, vagyis akkor, amikor a Szent Imre Kórházban már az életéért küzdöttek. A honvédkórházban nem bírt tovább várakozni ugyanis, olyan rosszul volt, ezért a hozzátartozói húsz percen belül hazavitték, onnan hívtak hozzá mentőt, és vitették tovább másik kórházba.

Az asszony lánya a Magyar Nemzet munkatársa, halálának története a lap hétvégi mellékletében jelent meg.

A Honvédkórházban nagyon erős fájdalmai voltak már, alig tudott nyelni és beszélni. Két óra elteltével behívták őket elővizsgálatra, az alapján döntötték el, hogy az ájulásközeli állapotban lévő idős nő állapota nem súlyos. Hatórás várakozás után az asszony kérlelte a lányát, hogy menjenek haza, nem bírja tovább. Az otthonra kihívott mentőben orvos nem volt, mentőápoló érkezett, aki kimondta, hogy súlyos allergiás reakcióról van szó, a néni nyelve ezért dagadt fel és ezért nem tudott beszélni sem már.

A Szent Imre Kórházban azonnal vizsgálni kezdték, de ott megállt a szíve, és harmadjára már nem tudták újraéleszteni. Az orvos azt mondta, hogy lélegeztetni sem tudták már, annyira görcsösek voltak az izmai.

„Nem tudom, hogy az szakmai hibának számít-e, hogy az életveszélyes állapotot nem ismerik fel, hogy a haldokló beteget nem látják el. Ezek szerint a Honvédkórházban nem számít annak. Persze lehet emlegetni az orvoshiányt meg a sürgősségi osztályok általános leterheltségét, de nem csak erről van szó. Milyen morál uralkodik egy olyan kórházi osztályon, ahol a betegfelvételen még arra sem méltatják a pácienseket, hogy az alapvető információkat elmondják nekik?” – írta a szerző.

Édesanyja halála után az újságíró több állami vezetőtől kapott gyásztáviratot, mert édesanyja, Vathy Zsuzsa, vagy ahogy édesapja, Lázár Ervin meséiben szerepelt: Vacskamati, József Attila- és Márai-díjas íróként tagja volt a Magyar Írószövetségnek, valamint a Magyar Művészeti Akadémiának is.

„Azt írták, nagy veszteség, hogy anyukám nincs már. Nem tudom, hogy nekik mekkora veszteség, de azt tudom, hogy az állami vezetők soron kívül és kiemelt egészségügyi ellátást kapnak többek között a honvédkórházban. Nekik biztosan nem kell 10-12 órát várakozniuk a sürgősségi osztályokon, és nem küldözgetik őket életveszélyes állapotban egyik helyről a másikra” – vélte.

„Nem tudom, hány embernek kell még meghalnia ahhoz, hogy valami változzon. Azt viszont tudom, hogy családok, gyermekek, unokák élete megy tönkre! Még akkor is, ha a rendőrség szerint senki nem hibázott! Még akkor is, ha az orvosok a szakma szabályai szerint jártak el! Még akkor is, ha a lelkiismerete – mindenkinek, aki segíthetett volna – tiszta!” – zárja az írását.