szerző:
Gergely Zsófia

„Négy ember halálát okozó közlekedési baleset” – évek óta ennyi utal az áldozatokra a Rezesova-ügyről szóló hírekben. A szlovák milliomosnő múlt heti kiszabadulása óta az elhunytak családja először vállalta, hogy válaszol a hvg.hu kérdéseire a büntetőeljárásról, az ítéletet el-, majd visszatérítő igazságügyi szakértőkről, és arról, mit jelent számukra a vétkes kiengedése.

2012. augusztus 21-én hajnali 4:45-kor a szlovák Eva Rezesova BMW X5-e hátulról, a megengedettnél jóval nagyobb, kb. 165-180 km/órás sebességgel nekihajtott egy nyerges vontatót előző Fiat Puntónak. Az ütközéstől az M3-on Budapest felé tartó autóban utazó négy ember életét vesztette, hárman a kigyulladt autóban azonnal meghaltak, a negyedik áldozat még kijutott ugyan az égő járműből, de a kórházban ő is belehalt sérüléseibe. A vétlen autót Medveczki György vezette, vele utazott felesége, és annak testvére a férjével, vagyis a két házaspár közeli rokonok voltak. Az egyik felnőtt gyermekük családjához igyekeztek ennyire korán, hogy segítsenek nekik szüretelni. Az áldozat fia, ifj. Medveczki György és a család egy másik közeli hozzátartozója szándékosan nem kereste a szereplés lehetőségét addig, amíg zajlott a Rezesova-per. A szlovák nő múlt heti szabadulása okán a hvg.hu-nak exkluzív interjút adtak azért, hogy az ügy szimbolikus – és valószínűleg végleges – lezárultával egyszer az ő véleményük is megjelenjen. Kérdéseinkre írásban válaszoltak, ifj. Medveczki György névvel vállalta az interjút, de rokona személyes körülményeire tekintettel azt kérte, a nevét ne írjuk ki, őt M.-ként jelöljük az interjúban.

hvg.hu: Mit gondol arról, hogy Eva Rezesova a jó magaviseletére tekintettel a kirótt 9 év börtönbüntetés helyett 6 év után, múlt héten hazamehetett?

M.: A másodfok végén is tudtuk, hogy ez úgyis 6 év lesz, Magyarországon ez a törvény. Bár most is azt gondolom, nem ült mindenért, amit tett, és itt mások veszélyeztetésére gondolok. A jogerős ítéletet meghozó bíró úgy fogalmazott a tárgyaláson, hogy csak Rezesova tudja, mi történt ott – neki kell ezzel szembenéznie az élete során.

hvg.hu: A szabadulását óriási felhajtás övezte, a média gyakorlatilag élőben tudósította, ahogy kiengedik, családja várja a kapuban, a balesetet okozó BMW-vel megegyező típusú járművel távozik. Megnézte? Vagy inkább: képes volt megnézni?

M.: Volt, amit láttam belőle, volt, amit nem, mert szándékosan próbáltam kerülni. De nekem már sem jobb, sem rosszabb nem lesz ettől. Ráadásul az egész eljárás alatt így viselkedtek, például amikor bulit tartottak, amikor házi őrizetbe kijött. Szóval nem lepődtem meg ezen, erre lehetett számítani.

hvg.hu: Óriási vita zajlott arról, hogy a másodfokon kirótt 9 év szabadságvesztés kevés vagy sok, viszonyították a legkülönfélébb esetekhez, még gyilkosságoknál alkalmazott szankciókhoz is. Van-e vagy lehetett volna-e olyan büntetés, ami elégtételt jelent az önök számára, vagy valójában úgyis jóvátehetetlen, ami történt?

Medveczki György: Ez egy büntetőjogi szakmai kérdés, amihez nincs hozzáfűzni valóm. Azt tartom lényegesnek, hogy a tényleges cselekményért elítéljék az elkövetőt egy ilyen ügyben.

M.: Azt gondolom, jóvátehetetlen. Négy ember halt meg ott, de igazából a mi életünk egy része is velük halt. Bármi történik is, mindig, mindenhonnan hiányozni fognak. Pótolhatatlan az űr az unokáik számára is.

hvg.hu: Önök, a balesetben meghalt két házaspár gyermekei minden tárgyaláson ott voltak. Tudósítóként feltűnt nekem, hogy mintegy szokásjogon még egyfajta ülésrend is kialakult: a tárgyalóterem jobb oldalán önök ültek fekete gyászruhában, míg a folyosó másik oldalán Rezesova anyja, testőre és hozzátartozói. Így együtt hallgatták, ahogy a baleset legszörnyűbb részleteit is rekonstruálták. Nagyon nehéz lehetett.

M.: Pokoli nehéz volt, nagyon rossz lelkiállapotban voltam, amikor megkezdődtek a tárgyalások. De úgy éreztem, azzal, hogy ott vagyok a tárgyalásokon, még tudok tenni valamit értük, ezért vállaltam. Mindent, de mindent elolvastam, ami az üggyel kapcsolatos volt, sokszor éjszaka, gyakran sírva olvastam a szakértői véleményeket. Közben is iszonyú fájdalom volt bennem, szinte minden nap sírtam, volt, hogy többször, mert rengeteg emlék jutott eszembe a nap bármely szakában, szinte bármiről.

©

hvg.hu: Korábbi cikkekben is úgy fogalmaztam, hogy ez az ügy korunk tragikus népmeséje, annyi minden jelenik meg benne sűrítve: az éjszaka részegen száguldozó gazdag örökösnő a BMW terepjáróval és a hajnalban a szüretre induló vidéki emberek a Fiat Puntóban, a szlovák–magyar dualitás, sorolhatnám.

M. Gy.: Jó a hasonlat, van sok párhuzam, népmeséink a jó és rossz harcáról szólnak. A népmesékben viszont végül minden jóra fordul, ami sajnos ebben az esetben nem történhet meg, a baleset áldozatai elhunytak. Nem fordult jóra sok más kérdés sem, a másodfokú eljárás során bebizonyosodott, hogy a büntetőügyben az igazságszolgáltatás sok szereplője nagyot hibázott, többek között valamilyen elfogultságból – azonban ezek a hibák következmények nélkül maradtak.

hvg.hu: Rezesova a tárgyaláson az eljárás vége felé már sajnálkozott, de előtte kereste Önöket?

M. Gy.: Személyesen biztosan nem történt ilyen. De nem is elnézéskérést vártunk volna tőle elsődlegesen, hanem megbánást, ilyet pedig nem láttam. Úgy gondolom, hogy a történtek beismerése és látványos megbánása esetén akár kisebb büntetést is kaphatott volna, mint a látott védekezés mellett. És mindenkinek könnyebb lett volna. Ha van ,,népmesei tanulság’’, akkor ez az.

©

hvg.hu: A védekezése, és a jogerős ítéletnél jóval enyhébb elsőfokú ítélet is arra épült: nem kizárható, hogy a Fiat sofőrje is hibázott, miközben előzve behúzódott a belső sávba, ahol a nagy sebességgel érkező BMW hátulról gyakorlatilag letarolta – erről mit gondoltak?

M.: Az utolsó percig nem hittem el, hogy erre épülhet az elsőfokú ítélet, hiszen ez olyan volt számomra, mint egy fikció. Amikor az első fokon eljáró bíró, Fülöp Ágnes felolvasta, hogy „amennyiben”, meg „Medveczki György ilyen és ilyen szabályt sértett”, azt hittem, megnyílik alattam a föld. Még szerencsétlenebbnek és kiszolgáltatottnak éreztem magam, rá gondoltam, aki vezette az autót, és borzasztóan szégyelltem, hogy nem tudtuk megvédeni őt.

hvg.hu: Rezesova utána is újabb és újabb magyarázattal állt elő, hogy megússza a büntetést, a véletlenül megivott vodkától kezdve a szemből érkező jármű őt elvakító lámpájáig.

M. Gy.: Először a kiérkező rendőrnek jegyzőkönyvbe azt nyilatkozta, hogy a baleset azért következett be, mert elaludt. Hosszú ideig ez volt az egyetlen verzió, amit ismerhettünk. Sok-sok hónappal ezután, a vádlott által megrendelt igazságügyi szakértői vélemények elkészültét követően született egy olyan vallomás, amiben hirtelen apámat kezdte hibáztatni a történtekért. Nyilvánvaló volt, hogy ez nincs rendben, nemcsak az eredeti vallomás miatt, de egy sor más körülmény utalt arra, hogy józan ésszel nem lehetett elfogadni az új verziót, ebben szerepelt a fejjel lefelé véletlenül megivott egy deci vodka története is. Egyszer csak olyan igazságtalanság közeledett, amibe nem lehetett belenyugodni. A másodfokú eljárás visszafordította ezt a ,,feje tetejére állított világot’’, amit az elsőfokú eljárás alakított ki: elfogultnak találták az igazságügyi szakértőket, a szakvéleményeiket, bennük rendkívül furcsa eredményekkel sorra cáfolta a másodfokú bíróság.

hvg.hu: Az első ítéletben megjelenő verzió, hogy a sofőr hibája sem kizárható, nagyban Melegh Gábor igazságügyi szakértő szakvéleményére épült. Mit gondol arról, hogy az önök megkeresését nem fogadta el, míg Rezesova ügyvédjének felkérésére a másik oldal magánszakértője lett?

M.: Melegh Gábor megjelenése az ügyben számomra egy újabb arculcsapás volt. A tényállás számomra egyértelmű volt. Később is az maradt. És végül a szerettünk, aki az autót vezette, teljes egészében mentesült a bűncselekmény elkövetésének lehetősége alól is. Emlékszem, azt mondtam akkor, hogy a másodfokú bíróság visszaadta a becsületét.

M. Gy.: Inkább azt emelném ki, ahogy az eljárás során viselkedett, mert véleményem szerint messze túlment minden erkölcsi határon. Például bemutatott egy animációt egy népszerű tv-csatornán, ami rajzfilm egyszerűséggel azt illusztrálta, hogy apám okozta a balesetet. Még a műsor címe is az volt, hogy ez az ,,igazság’’ a Rezesova-ügyben. Mindezt egy folyamatban lévő büntetőügyben! Vagyis a közvélemény megtévesztésére alkalmas animációt egy bíróság által kirendelt, így elvileg független szakértő készítette (Melegh Gábor eredetileg Rezesova védelmének felkérését fogadta el, de utána a bíróság kirendelte, így független szakértőnek minősült – a szerk.) Ezt a bemutatott forgatókönyvet lényegében már akkor szakértők sora kizárta mint egyáltalán lehetséges eseményt, majd a bíróság jogerős ítéletében is kizárta ezt. Viszont a védelem célja nyilvánvalóan az volt, hogy elhitesse a közvéleménnyel, hogy így történt. Mindez minimum etikai kérdések sorát veti fel, nem csak a szakértővel, de médiaetikai szempontból a műsort készítő tv-csatornával kapcsolatban is. Természetesen a szakértői kamara ebben sem talált semmi kivetnivalót.

Melegh Gábor
©

hvg.hu: Sokszor beszéltünk a tárgyalások előtt, után, tapasztaltam, hogy gyakorlatilag autodidakta közlekedési szakértővé képezte magát, annyit foglalkozott az üggyel.

M. Gy.: A több ezer oldalnyi igazságügyi szakvélemény lapozása elkerülhetetlen része volt ennek a harcnak. Tanulságos például, hogy az alkoholos befolyás alatt bekövetkezett balesetek ügyében két fő védekezési stratégia van: az egyik szerint a baleset előtt néhány perccel fogyasztja el a baleset okozója az alkoholt – például vezetés közben – és ezért a baleset pillanatában még nincs alkoholos hatás, a másik védekezés szerint a baleset után, de még a hatósági vérvétel előtt történik a fogyasztás. Ezeknek a védekezéseknek lényegében piaca van, a neten is lehet reklámokat találni, ügyvédi irodák igazságügyi szakvéleményekkel nagyon eredményesek ezekben az esetekben, a szabályozás pedig nem szab ennek gátat. Hogy az ilyen védekezések minél sikeresebbek legyenek, a szakértők a számítások paramétertartományait a végsőkig kitolják, mivel a büntetőjog a vádlott számára legkedvezőbb értékeket veheti figyelembe.

hvg.hu: Pontosan ez történt itt is, a legnagyobb botrányt talán éppen az igazságügyi szakértők elemzései generálták ebben a büntetőügyben.

M. Gy.: Ráadásul itt mindkét módszert megpróbálta bevetni védekezésként. A hazai mellett kikerestem számos ország jogi gyakorlatát, és azt találtam, hogy az itt eljáró szakértő olyan alkohollebomlási rátaértéket vett figyelembe, ami mindegyiktől radikálisan eltér az aktuális vádlotti védekezés javára. Számos kerekítést is találtam – például az alkohol fajsúlyát is furcsa kerekített értékkel közelítette a szakértő –, és mindegyik kerekítés a vádlott számára kedvező irányba mutatott. A mért magas véralkohol miatt ezek is szükségesek voltak, hogy alkohol tekintetében első fokon a vádlott számára kedvező eredmény szülessen. Egy orvosi szakvélemény pedig olyan állítást is tartalmazott, hogy a vádlott szervezetében lévő ópiumszármazék csökkentette az alkohol hatását. Ugyanez a szakvélemény azt az állítást is tartalmazta, hogy a vádlott vezetés közben nem volt ópiát hatása alatt.

hvg.hu: A Rezesova-ügy így generálisan is felszínre hozta ezeket a problémákat, amik a jelenlegi szakértői rendszerbe kódolva vannak. Sorra jöttek az újabb és újabb esetek az olvasóktól, az erről szóló hvg.hu cikknek az lett a címe, hogy „Szakvélemény van eladó?”

M. Gy.: Anno a kamara elnöke a közlekedési szakvéleményekről fogalmazta meg egy nyilatkozatában, hogy az ezeknél alkalmazott modellező szoftverekkel a szakértő szándéka szerint szinte bármi kiszámítható. Ebben az ügyben ez a nyilvánosság előtt is kicsúcsosodott. Sok igazságügyi szakértőtől is azt hallottam, hogy rengeteg ilyen ,,csúnya’’ eset van, lényegében erre utalt a hvg.hu-nak nyilatkozó, ebből az ügyből végül kizárt nagy tekintélyű igazságügyi szakértő is. Több olyan esetről hallottam, ahol a nyilvánosság figyelme nélkül az ilyen ügyek akadálytalanul ,,végigmentek’’ a védelem szándéka szerint, akár úgy, hogy ugyanaz a szakértő járt el, mint a mi ügyünkben. Olyat is láttam, hogy ugyanaz a szakértő látványosan ellentétesen nyilatkozott ugyanarról a konkrét műszaki kérdésről – például a sávváltás minimális időigénye –, mikor az adott ügyben a vádlotti védekezéshez erre volt szükség.

hvg.hu: De már a rendőrségi nyomozás idején is voltak enyhén szólva is furcsaságok, amiket a média derített ki.

M. Gy.: A teljes nyomozati szakasz teli volt ilyen érthetetlen elemekkel. Egy példa, hogy két, időben különböző vérmintából szokták megállapítani a vádlott balesetkori véralkoholszintjét. Ebben az esetben a két vérminta mennyisége fele volt az előírtnak, és mindkét vérmintában lényegében azonos véralkoholszintet mértek. Erre egy lehetséges magyarázat lehetne, ha az első, több alkoholt és esetleg mást is tartalmazó vérmintát kiöntenék, majd az időben másodikat pedig megfeleznék két mérőedénybe. A labor tájékoztatása szerint pedig a drogtesztet már nem is tudták elvégezni, mert kevés volt hozzá a vérminta (az ópiumszármazékot a vizeletből mutatták ki, de az nem büntethető önmagában). De ahogy azt ön meg is írta, Rezesova telefonkészülékét nem tudták megvizsgálni a nyomozás során, mert ,,nem tudták kivenni a SIM-kártyát’’.

hvg.hu: Ön a jogerős ítélet után az igazságügyi szakértői kamarához fordult, és etikai eljárást kezdeményezett az elfogultság miatt kizárt szakértők ellen. Mit szeretett volna elérni?

M. Gy.: Szerintem az igazságügyi szakértői szakma és kamara jól felfogott érdeke volna, hogy a bíróság által kizárt szakértők ne folytathassák munkájukat. Végül a szakértői kamara másodfokon egyik kizárt igazságügyi szakértő tevékenységét sem szankcionálta semmilyen módon. A bíróság szakértőket kizáró határozatát pedig szinte ironikus éllel elemezte és figyelmen kívül hagyta, pedig azok jogerős végzést fogalmaztak meg az érintett szakértőkről. Olyanokat, amelyek egyúttal etikai vétséget is jelentenek, ilyen az elfogultság. Az ember azt hinné, hogy egy jogerős bírósági végzésnél nem kellhet több, a szakértői kamara nem bírálhatja felül az állításait.

hvg.hu: Beszéltünk a kamarai eljárás alatt a tapasztalatairól, de végül soha nem hoztuk nyilvánosságra, hogy kioktató, sőt megalázó módon viselkedtek önnel a mundér becsületét védve.

M. Gy.: Azt, hogy velem hogyan bántak, ezek után már egyáltalán nem meglepő, de valóban megalázónak, lekezelőnek éreztem a kamara bánásmódját velem szemben. Pedig logikusan azonosak is lehetnének a céljaink, hogy a bírósági kizáró döntés nyomán tisztázzuk, hogy mi minden van még a bírósági döntés mögött, hiszen az a teljes, kifogásolható tevékenységnek csak a jéghegy-csúcsa részét vizsgálja szükséges módon. De nem ezt tapasztaltam, ellenségként tekintettek rám, és az eljárásnak nem láttam egyéb célját, mint hogy minden etikai kifogást formálisan cáfoljanak. Korábban olvastam egy cikket, ahol ugyanez derült ki, hogy lényegében az összes etikai panaszt így intézik el, a nagy részüket pedig el sem kezdik vizsgálni a cikk szerint.

hvg.hu: Végül lett komolyabb szakmai-etikai következménye az önök által végig vitt etikai eljárásnak?

M. Gy.: Nem lett tényleges szakértőket elmarasztaló eredménye az etikai vizsgálatoknak, és ezt egyszerűen elképesztőnek tartom. Talán az lehetne az egyetlen logikus magyarázat, hogy ha ebben a két esetben példát statuáltak volna, alighanem dőlni kezdett volna egy nagyon hosszú dominósor.

hvg.hu: Lehet, hogy Eva Rezesováról többé nem hallunk, a jó magaviselet miatt le nem ült éveket már nem tölti le. Mikor egyeztettünk erről az írásról, úgy emlegettük, hogy „kitenni a pontot”. Kitehető a pont? Hogyan lehet tovább élni?

M. Gy.: A családunkban a balesettel egyik napról a másikra harminc-iksz évesen mi lettünk a legidősebb generáció. Azóta ezzel élünk, ennek a következményeit viseljük. A tragédián túl sokat elvett az életünkből az igazságért folytatott, sokáig reménytelennek látszó harc. A nyilvánosság ereje azonban megfordította az ügyet, legalább nem volt hiábavaló ez a küzdelem.

M.: Egyelőre még nem tudom őket elengedni, minden nap gondolok rájuk, előttem van az arcuk, hallom a hangjukat. Azt szoktam álmodni, hogy együtt vagyunk. De sokszor az elképzelt, rémült arcukat látom álmomban, amikor ég az autó. Nem tudok szabadulni ettől. Tudom, az élet megy tovább, éljük a mindennapokat, monoton, gépies módon, próbálva mindenütt megfelelni. De már sohasem leszek az, mint a tragédia előtt.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!