Koós János: Nagyobb sztár voltam, mint Elvis Amerikában

A Bors készített interjút Koóssal, ebből szemezgetünk.

Nem akart énekes lenni, azt mondja, egyszer a Zeneakadémián, egy gólyabálon énekelt, de csak viccből. „A gólyabálon rengetegen voltunk a nagyteremben, mondták, te mindig hülyéskedsz, énekelj valamit! Jó, akkor itt ez a Vico Torriani, van egy slágere, a Tu sei romantica. Elénekeltem, és akkor azt mondta ott Marton Frici: karácsonykor 24-én és 25-én két előadásod lesz. Akkor csak két helyen volt nívós előadás, a Zeneakadémián és az Erkelben. Kértem, hagyjon békén, én oboista akarok lenni, az Operaházban játszani. De két-két előadás, két helyen, Honthy Hannával, Bilicsi Tivadarral, Márkus Lászlóval. Nem érdekel, értse meg, engem Mozart, Puccini, Beethowen érdekel. De fizetünk is. Mennyit? Előadásonként kétszáz forintot. Jaj! Az 800 forint két nap alatt. A Pénzügyőr zenekarnál ezerkétszáz forint volt első oboistaként a havi fizetésem. Jó, akkor elvállalom. Olyan sikerem lett, hogy ömlöttek a felkérések. Nem a táncdalfesztiválon lettem ismert ember, hanem a Tessék választani! és hasonló műsorokban. Akkor már turnéztam külföldön, a Szovjetunióban.”

A Kislány a zongoráról klasszikusról ekképp nyilatkozik:

A mai napig is, akárhová megyek, Szerbiába, Szlovákiába, Erdélybe, siker. A Szovjetunióban velem ordították, hogy Gyévocska u rojále. Ott népszerűbb voltam, mint Elvis Presley Amerikában. Ott volt egy sokkal nagyobb slágerem. Ha ezt a dalt énekeltem, fölugrott tizenötezer ember a stadionban és velem énekelte ordítva: Ajjaj, tü csornüj pojezgy, zábra…

(A kiemelt képen az is lehetne az üzenet, hogy Koós forever.)