Cseles lépést tett az Országgyűlés a bírói függetlenség korlátozására

Előfordulhat-e a jövőben a következő eset? Egy munkás pert indít, mert heteken át napi 10 órában dolgoztatják, de a bíró azt mondja: „Kósa Lajos úr beleírta a munkaidőbeosztásról szóló törvényjavaslata indoklásába, hogy ez kizárólag az ön érdekét szolgálja, ezért panaszát elutasítom.”

Nem, ez nem fordulhat elő, csak karikíroztam. De az Országgyűlés a jogalkotási törvény keddi módosításával újabb lépést tett a bíróságok függetlenségének korlátozására. Ezúttal egy látszólag aprósággal:

ezentúl a törvények indoklását is figyelembe kell venni, amikor alkalmazzák őket.

Január 1-étől érvényes az alaptörvény nyáron elfogadott egyik módosítása, amelyet már akkor sem magyaráztak meg. Most még ez a szöveg szerepel ott: „A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik.” Nem tudni, panaszolták-e a bírák, hogy nem találják a törvények célját, de a kormánypárti képviselők a biztonság kedvéért beleírtak az alaptörvénybe egy újabb mondatot: „A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni.”

Ezt vezették most át a jogalkotási törvényen, amelybe azért azt is beletették, hogy

A jogszabály tervezetéhez tartozó indokolás kötelező erővel nem rendelkezik.

Ez igaz. És az alaptörvény azt továbbra is kimondja, hogy „A bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve.” Csakhogy ha egyszer „elsősorban” azt az indoklást „kell figyelembe venni”, amely nem kötelező, akkor most alárendelték-e a bírót valaminek, ami nem törvény? Ellentmond egymásnak az alaptörvény két mondata? Még szerencse, hogy a kedden megszavazott szövegbe ez is belekerült: „A jogszabály értelmezésekor figyelmen kívül kell hagyni a jogszabály tervezetéhez tartozó indokolás jogszabályszöveggel ellentétes részét.”

A bürokrácia is nő

Miközben bürokráciacsökkentés címén ezrével rúgják ki a hivatalnokokat, a mostani változtatással növelik a bürokráciát. Igaz, nem minden jogszabály indoklását kell majd nyilvánosságra hozni – a miniszteri rendeletek tömege is jogszabály, sőt a 3200 önkormányzat összes rendelete is! –, és később meghatározandó módon az előterjesztők dönthetik majd el, hogy szükséges-e a nyilvánosság. De amikor igen, akkor ezen külön dolgozni kell, hiszen a törvényeket például többnyire számos kisebb-nagyobb változtatással fogadják el, tehát az eredeti javaslathoz mellékelt indoklás már nem érvényes, bele kell illeszteni az elfogadott módosítások indoklását is. És mindezt a Magyar Közlönyhöz csatolt külön – még szerencse, hogy nem nyomtatott, hanem online – kiadványban, az Indokolások Tárában fogják közzétenni, hogy a figyelembe vételükre kötelezett bíráknak ne kelljen külön keresgélniük a parlamenti honlapon.

Mellesleg a közzététel le fogja leplezni, hogy a minisztériumoknak és az egyéni vagy annak álcázott indítványok benyújtóinak nagy része semmiféle valódi indoklást nem ad a javaslataihoz.

Nem ritkán éppen a legfontosabb paragrafushoz „felejtenek el” magyarázatot fűzni, vagy semmitmondó, amit odaírnak. A kormánytisztviselők jogállásáról éppen tárgyalt törvényjavaslatot például felháborodva fogadták az érintettek, mert 25 napról 20 napra csökken az alapszabadságuk, pótnapok pedig rang és beosztás szerint járnak, nem a munkában eltöltött évek alapján. Mi derülne ki, ha valaki ennek a sérelmes intézkedésnek az okát szeretné megtudni? Semmi, mert Gulyás Gergely miniszter indoklást nem ad, sőt nem is ismerteti, hogy mi változik az eddigihez képest, pusztán röviden megismétli, ami a szövegtervezetben úgyis látható: „A javaslat szerint a kormánytisztviselőnek a munkában töltött idő alapján minden naptári évben húsz munkanap szabadság jár, valamint igénye keletkezik a javaslat szerinti esetekben különböző mértékű pótszabadságra.” Ezzel vajon mit tud kezdeni egy bíró, ha erről szóló jogvita kerül eléje?