A magyarországi rendszerváltás harmincadik évfordulójára Tölgyessy Péter alkotmányjogász interjút adott az Ellensúly című folyóiratnak, amit az Ökopolisz Alapítvány, az LMP pártalapítványa ad ki. A terjedelmes interjúban Tölgyessy Péter a harminc éve tartó Nyugat felé tartó út jelen állapotáról azt mondta:

Magyarország közeledése a Nyugat civilizációjához ismét elakadt. Válaszul újfent előjöttek az elérhetetlen mintát vágyakozva gyűlölő, évszázados szenvedélyek.

A 2002-ben érkező MSZP–SZDSZ-kormányzásról azt mondta az alkotmányjogász az interjúban, hogy akkor a honi parlamentarizmus problémamegoldó képessége tovább gyengült, az új magyar többpártrendszer „hamarosan rossz, önmaga alapjai ellen forduló demokrácia lett”.

A 2010-es változásokkal kapcsolatban pedig úgy fogalmazott: akkor a 89-es nyugatos konszenzust többé vagy kevésbé tagadó pártok jutottak be az Országgyűlésbe. „A kétharmados győztes pedig belevágott az eleve nem szeretett, gazdasági felzárkózást nemigen hozó, zavaros demokráciát leváltó második rendszerváltoztatása végrehajtásába, a 89-es nyugatos intézményeitől nyíltan elforduló Orbán-rendszer módszeres felépítésébe.”

A jogász-politológus, rendszerváltásban aktív szerepet vállaló, de a politikától 2006-ban visszavonult Tölgyessy a magyar rendszerváltással kapcsolatban azt mondta: kezdettől volt egyfajta általános sikertelenségérzet ezzel kapcsolatban.

Harminc esztendő múltán főleg 1989 kudarcközpontú értelmezése látszik.

Sokan sok helyen feltették már a kérdést, mitől ez a kudarc, miért nem értük utol Ausztriát. Az alkotmányjogász úgy fogalmazott most, hogy azt, ezért ki a felelős, építően nem lehet elővenni, a felelősségkutatás túlsúlya pedig „tovább szaporítja a magyar közvélemény orientációzavarait”. Saját bevallása szerint kissé leegyszerűsítve, de azt is mondhatná, hogy

1989-ben a történelem az egyik kezével váratlanul kinyitott előttünk egy kaput, amelyet a másik kezével rögvest be is zárt.

Kicsivel több mint húsz évre rá, 2010-ben megérkezett a kétharmad, „2010 új rezsimalapítóit kifejezetten segíti a maguk rendszerváltásának igazolásában, hogy ennyi irányból támadják a 89-es intézményeket. (…) 1989 volt a balfogás, a súlyosan félresiklott ’liberális’, nyugatos próbálkozás – ehhez már csak annyit kell hozzátenniük, hogy most viszont a Fidesz jóvoltából az ország végre visszatérőben van önmagához. A többség által különböző okokból, de egyformán hibásnak gondolt kezdet után az Orbán-rendszer akaratából az emberek végre visszafordulhattak a magyar állam történelmi otthonosságához, igazi nemzeti gyökereinkhez.”

Ha rendszerváltás, akkor nem lehet szó nélkül elmenni a Kádár-rendszer iránti nosztalgia mellett sem, erre Tölgyessy azt mondta, ennek oka az, hogy

sajnos egyszerűen rettenetes száz év van mögöttünk.

Szóba kerültek az ellenzéki pártok is, méghozzá úgy, hogy a Fidesz kivételével a legtöbb eltűnt mára, „a még 2010 után is elpusztíthatatlannak látszó MSZP mostanra csupán árnyéka hajdani önmagának. A Fideszt viszont megtartotta a változó körülményekhez történő pragmatikus igazodás, valamint Orbán Viktor kezdettől munkáló rendkívüli eredményorientáltsága és társadalomismerete.

Harminc esztendő alatt a párt igencsak távol került indulása harsány nyugatos elkötelezettségétől. A Fidesz eredetileg az eminens diák tankönyvszerű mindent jobban tudásával követelte a nyugatos minták hazai megvalósítását."

De vajon korszakos hiba vagy a politikai siker receptje, ha Magyarország lemond a Nyugathoz való felzárkózás igényéről? – ez a beszélgetés utolsó kérdése, egyben visszatérés a kiindulóponthoz is. Tölgyessy szerint Orbán

már akkor is a nyugatos modell válságát megelőlegezve cselekedett, amikor abból még igen kevés látszott.

Kifejtette, Magyarország az elmúlt száz évben már háromszor került frontálisan szembe a Nyugat magországaival (a két világháborúban, majd a szovjet zóna részeként), míg most negyedjére, „csaknem minden kényszer nélkül döntött a miniszterelnök a nyugatos megoldásoktól való elfordulás mellett. Ami rendkívüli személyes felelősség vállalását jelenti a nemzet jövőjét illetően.”

Úgy véli, újabb korszakváltás előtt áll a világ, nem látni előre, pontosan mit hoz a jövő, az sem kizárható, hogy tényleg itt a Nyugat alkonya. Az alkotmányjogász az interjú végén úgy fogalmazott:

Orbán Viktor nevét ma a világ alighanem inkább ismeri, mint valamikor Puskás Öcsiét. Személye a Nyugat régi rendje elleni kihívás egyik legerőteljesebb szimbóluma. Általa a magyar politikai elit ismét bebizonyította kivételes rendszerteremtő innovatív teljesítményét. Csakhogy a magyar miniszterelnök eddig háromszoros kétharmados parlamenti többsége utóbb könnyen bizonyulhat az országot veszélyesen félrevivő átmeneti diadalmenetnek. Amit csak egy újabb rendszerváltás hozhat ismét egyenesbe.

A teljes interjú az Ellensúly 2019/3. lapszámában olvasható.