Kocsis Máté és egyéb tekintélyek felhívására szemügyre vettem a Nemzeti Régiók című petíciót, avagy polgári kezdeményezést. Kedvemre való ötlet, alá is írtam, rajtam ne múljon a sokszínű Európa.

A petíció célja, hogy a nemzetállamokban honos kisebbségek ne csak a kormányukon keresztül kaphassanak a kohéziós támogatásokból, hanem közvetlenül is, a többségi állam basáskodását, esetleges büntetőintézkedéseit, durcáját, hisztijét, seggfejségét megkerülve.

A fenyegetés reális. A környező országokban bármikor hatalomra kerülhet olyan kormány, amely saját támogatóin kívül mindenkit levegőnek néz, és különböző embercsoportok megbélyegzésével tartja össze csaholó falkáját. Az étlapra a melegek, szemüvegesek, liberálisok, civilek és ellenzékiek mellett simán felkerülhetnek az etnikai kisebbségek, errefelé például a magyarok. És mivel ezek a csoportok ettől nem lesznek általában támogatói az illető kormánynak, jogos a félelem, hogy az egyébként az egész ország felvirágoztatására szánt uniós pénzektől is elesnek.

Ennek elkerülésére egyébként van más recept is: érdemes például liberális többségi pártokat támogatni, amelyek köztársaságban gondolkodnak vérnemzet helyett. De a hatalom és az anyagiak megosztása sem rossz ötlet.

Európának amúgy is ideje felülvizsgálnia azt a gyakorlatot, hogy országonként egy-egy kézbe teszi le az ajándékait, aztán legfeljebb durcásan olafkodik, amikor azt zsákostul ellopják, sőt abból a pénzből szerveznek Európa-ellenes autodafékat.

Szóval jó kis petíció ez, sajnálatos, hogy egyelőre elég csökött a támogatottsága, de talán épp most kap kedvet néhány olvasó, hogy csatlakozzon. Nemcsak jó célt szolgál, de Kocsis Máténak, Szili Katalinnak, meg még egy csomó fideszesnek is örömet szerzünk vele.

Egészen addig, amíg egy másodpercig el nem gondolkodunk. Attól ők el fognak szomorodni. Akkor ugyanis észrevesszük, hogy ez milliméterre pontosan ugyanaz az elv, ugyanaz az érvrendszer, és ugyanaz a cél, mint amivel Karácsony Gergelyék – és a visegrádi főpolgármesterek – lépnek fel. Ők ugyebár azt szorgalmazzák, hogy a Magyarországnak szánt pénzt nem kéne teljes egészében „Mészáros Lőrinc” enyves mancsába pakolni, hanem pályázhassanak rá városok is, függetlenül attól, hogy „Mészáros Lőrinc” gazdijának épp fáj-e a segge, amiért az adott településen nem imádják őt.

Utóbbi kezdeményezést ugyenezek a pofák természetesen hazaárulásnak, továbbá szuverenitásunk élveboncolásának nevezik, és hallani sem akarnak róla. Hogyan is nézne ki, ha nem a magyar kormány döntene a kohéziós támogatásokról? – háborognak, aztán a másik kamerába belekiabálják, hogy a román kormány semmiképp sem dönthet egymaga.

Véleményüket a sminkkel mossák le fellépés után, és már öltöznek is át a másik bohócruhába. Elég undorító életvitel, fertőzésveszélyes és a közerkölcsöt is rombolja. Ha van igazán kártékony embercsoport, ez az. Jelen esetben épp a határon túli magyaroknak ártanak, pusztán azzal, hogy léteznek, és a maguk után hagyott cikkcakkos nyálkát nemcsak én veszem észre, hanem a román és szlovák felek is.