Koronavírus-járvány
Fellélegezhet kicsit a világ, a Covid-19 ugyan nem tűnt el, de nem keseríti meg a mindennapokat. Ám visszatér-e? És mi van a betegség utóhatásaival? Cikksorozatunkban megtalál mindent, ami a koronavírus-járványról tudnia kell.
Elhalasztotta a bíró az ítélethozatalt a Szabó Tímea kontra Magyar Nemzet ügyben. Jeszenszki Vanda a halasztást azzal indokolta, hogy a Szabót védő ügyvéd által csatolt országgyűlési jegyzőkönyv részletes tartalmát sem a vádlottak, sem a bíróság nem ismeri behatóan.
A Párbeszéd politikusa által még 2020-ban kezdeményezett per azért indult meg, mert a Magyar Nemzet internetes oldala tavaly májusban egy olyan cikket jelentetett meg, melyben Szabót az álnéven (Zummer Fülöp) publikáló író organizmusnak nevezte.
Szabó Tímea az ügyben indított polgári pert megnyerte 2020 októberében, ekkor a bíróság kimondta, hogy a Magyar Nemzet a publicisztika megjelentetésével megsértette Szabó személyiségi jogait, valamint arra kötelezték a lapot, hogy a cikket véglegesen távolítsa el online felületéről. A Magyar Nemzetet kiadó Mediaworks-nek emelett 1,3 millió forintos kártérítést is kell fizetnie.
Szabó a bíró kérdésre válaszolva a csütörtöki tárgyaláson elmondta, hogy hajlandó békülni az ügyben első rendű vádlottnak számító Szikszai Péterrel (ő írta álnéven a publicisztikát) és az ügy másodrendű vádlottjával, a Magyar Nemzet főszerkesztőjével, Toót-Holló Tamással. A képviselő hozzátette, hogy ő készen áll arra, hogy „társadalmi békét teremtsenek”, valamint hogy ha Magyar Nemzet nyilvánosan bocsánatot kér és nem jelentet meg gyűlölködő cikkeket, akkor hajlandók elállni a büntetőper folytatásától. Szabó kijelentése a társadalmi békéről azonban szerdai Facebook-posztja miatt igencsak visszásnak tűnik: az üggyel kapcsolatban „fizetett fideszes gyűlölködőnek” és „hazug bértollnoknak” nevezte a vádlottakat, a megjelent cikket pedig „nácinak” titulálta.
Sem Szikszai, sem Toót-Holló nem értettek abban egyet Szabóval, hogy bűncselekményt követtek volna el a cikk megírásával, illetve közlésével, így békekötésre sem került sor a felek között.
Mint az az eljárás során kiderült, Szikszai – aki jelenleg a Mediaworks hírigazgatója – cikkének apropóját Szabó egyik 2020 tavaszi felszólalása adta, amiben azért kritizálta a kormányt, mert arról jelentek meg hírek, hogy a határon túli magyaroknak küld Magyarország maszkokat úgy, hogy közben az ország belterületén élők közül sem jutott még mindenkinek. Szabó akkor a felszólalását nem tudta befejezni, mert a Fidesz frakció képviselőinek folyamatos tapsa elnyomta a hangját, Kövér László házelnök pedig nem állította le a rendelkezésére álló időt mérő órát. (Szabót ügyvédje erről az ülésnapról csatolta szerdán a nyomozati anyaghoz a teljes jegyzőkönyvet, ennek ismeretének hiányában halasztotta el a bíró az ítélethozatalt.)
Szabó tanúvallomásában könnyeivel küszködve mondta el, hogy szerinte a cikk megjelenése gyűlöletkampányt szított ellene, több halálos fenyegetést is kapott, volt, aki azzal fenyegette, hogy megkínozza, ha Erdélybe megy.
Sem Szikszai, sem Toót-Holló nem kívánt vallomást tenni, azonban mindketten hajlandók voltak kérdésekre válaszolni. Szikszai szerint Szabó felszólalása mélyen sérti a határon túli magyarokat, Toót-Holló ehhez pedig annyit tett hozzá, hogy a Magyar Nemzet kiemelten figyel „a nemzeti összetartozás sorsközösségének értékére”, amibe szerinte Szabó belegázolt. Szerinte ők pusztán a Szabó által a felszólalásában „kikezdett” értékeket akarták védeni.
Toót-Holló azonban elismerte, hogy nem olvasta Szikszai cikkét a megjelenés előtt alaposan, azóta azonban többször is. Hozzátette, hogy változatlanul vállalható írásnak tartja azt, hiszen abban a szerző nem a magánembert támadta, hanem a politikust. Szerinte minden „értő olvasónak” nyilvánvaló kellett legyen a szöveg ironikus kontextusa, ami „kegyetlenül gúnyosnak” is nevezhető.
Szabó ügyvédjének arra a kérdésére, hogy a véleményszabadságba beletartozik-e a dehumanizálás egyik vádlott sem válaszolt érdemben, Szikszai szerint pusztán annak megállapítására szolgál csak a per, hogy ő elkövetett-e bűncselekményt a cikk megírásával, vagy sem. Toót-Holló a kérdésre csak annyit mondott, hogy a dehumanizálást ironikus kontextusban nem is lehet értelmezni, hiszen az irónia „minden jelzőt felold”.
