„Különben is gondolom, hogy valamint én az archaeologiai tudományt különösen kevesebbre becsülöm, mint a chemiát, úgy azt gondolom, a nemzet sorsa jobban áll, ha figyelmét előre, nem hátra fordítja” – mondta Kossuth Lajos is 1848 nyarán a képviselőházban.

Sőt, abban a mozgalmas szűk másfél évben elég sokan fogalmaztak meg hasonló üzeneteket, gondoljunk csak Arany János „Haj, ne hátra, haj előre!” című csataversére, vagy akár Guyon Richárd ezredesnek a branyiszkói ütközetben elhangzott híres parancsára, miszerint „Vorwärts dupla lénung, rückwärts kartács schiessen!” A derék hadfi, aki legalább annyira hadilábon állt a magyar nyelvvel, mint az ausztriai uralkodóházzal, itt arra próbált utalni, hogy ha a honvédei előremennek, akkor kétszeres ellátmányt kapnak, viszont amennyiben meghátrálnak, akkor irgalmatlanul közéjük lövet. Erre a viszonylag fapados, de roppant hatásos motivációs szövegre azért volt Guyonnak szüksége, mert

a rá jellemző önbizalomtól hajtva már jóval a roham előtt megírta a győzelmi jelentését, és kellettek az eredmények a szép szavak alátámasztásához.

Bővítve az előre és nem hátra szépirodalmi vonatkozásait, ott van Vajda János szintén 1849-ből származó Krisztus és korunk című verse is, melyben szlogenünk parafrázisával operál a költő:

„Te szenvedél még itt e földön;

Oh, méltatlan volt rád a nép;

Azóta hátra s nem előre

Elfolyt tizennyolc század év.”

Ennyi példa elég bizonyíték arra, hogy a Fidesz új kampányszövege már kedvelt panele volt a 19. századnak is, így nem kellett Rákosiig, vagy éppen Leninig várni, hogy a nagy megmondás Pallasz Athénéként kipattanjon valamelyikük fejéből.

Meglehet az ősforrása az előre megy, nem hátra szlogennek: Rákosi Mátyás

Már 1946-ban előkerült az Orbán-kormány és Fidesz által használt kampányszlogen, de Erich Honecker is hasonló szellemben nyilatkozott 1989-ben.

Pláne, hogy egy másik Rákosi mindkettejüknél előbb használta ezt a fordulatot. A 20. század elejének népszerű politikusa és közírója, Rákosi Jenő ugyanis ezt írta a Budapesti Hírlap 1897.10.26-i számában:

Előre, lépésről-lépésre, mindig csak előre a nemzeti fejlődésben, ez a legjobb politika a magyar nemzet jövőjének megállapítására. Előre és nem hátra!

Használta ezt a képet Szamuely Tibor is, aki bár találkozott Leninnel, de nem biztos, hogy ez volt a fő témája kettejüknek. Sőt, még az is lehet, hogy Vlagyimir Iljics Szamuelytől vette az ötletet, hiszen 1922-ben, amikor erről beszélt a 444 által kiszúrt interjúban, a magyar vörösterrorista már nem élt. Akárhogy is történt, Szamuely így használta az „előre nem hátrát”:

A forradalom azt jelenti, hogy a hátunk mögött minden hidat elégettünk, nincs hátrafelé út – út csak előre van.”

Végezetül pedig az is lehet, hogy Rákosi Mátyás nem Lenintől, vagy Szamuelytől vette át Orbán Viktor újnak szánt üzenetét, hanem közeli politikai szövetségesétől, a szociáldemokrata, majd társutas Szakasits Árpádtól, aki a Világosság 1946. január 17-i számában így nemhátrázott: „Ez a párt sohasem felejtheti el: honnan jött, kik pusztultak el érte, mennyi vér hullott érte s hogy hová tart. Előre és nem hátra!”

Mindezekből talán már látható, hogy az „előre és nem hátra” a magyar politikai kommunikáció elmúlt 200 évének egyik legelcsépeltebb közhelye.

Piros volt a paradicsom, nem sárga - Orbán Viktor mulatós remix-szel buékol

A miniszterelnök nemhogy felszállt a mémvonatra, de felcsapott mémmasinisztának.